Egy pillanatig se áltassuk magunkat, mert az, hogy az Európai Bizottság nem állt hazánk mellé az orosz olajszállítások Ukrajna általi tranzitjának letiltása ügyében, nem más, mint, a törvényesen megválasztott magyar kormány megbuktatása tervének egyik „szelete”. A Brüsszel által hazán ellen foganatosított egyéb retorzióknak is ugyan ez a céljuk. Nem új keletű ez a Washington által is támogatott uniós elképzelés.
Korábban már erről beszélt Charles Gati, az amerikai Demokrata Párthoz közel álló személyiség, a Johns Hopkins Egyetem professzora és nem utolsó sorban az Action for Democracy tanácsadó testületének tagja. Ez a szervezet volt az, amellyel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy megkísérelt beavatkozni a 2022-es magyarországi választásokba, amit a magyar titkosszolgálatok nemzetbiztonsági kockázatnak ítéltek. Már több mint egy évtizeddel ezelőtt Gati úgy nyilatkozott, hogy „igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák”. Tegyük mindehhez hozzá, Gati a Soros-birodalom egyik bizalmi embere is.
Gati egy másik, a magyar sajtónak adott nyilatkozatában már öt pontban konkretizálta az elképzelést, amelyben az is szerepel, hogy „az IMF- és EU-kölcsön hiányában a gazdaság állapota tovább rosszabbodik, miközben az utcán százezrek tüntetnek”. Majd ennek a lehetőségek boncolgatása következik, melyek végkövetkeztetése: polgárháború.
A terv nem jött be. Mondhatnánk azt is, hogy a kormánybuktatás kiagyalói teljes kudarcot vallottak, hiszen egy tucatnyi esztendő sem volt nekik elég arra, hogy Magyarországon elmozdítsák a jobboldali-konzervatív kormányt. Csakhogy szívósan kitartanak az eredeti elképzelés mellett.
Se szeri, se száma azoknak a retorzióknak, amelyeket Brüsszel hazánk ellen foganatosít. Legutóbb például 200 milliós eurós büntetést szabott ki ránk, mert nem engedjük be az illegális migránsokat.
Ráadásul még kerítést is építettünk a déli határon, aminek a költségeihez az EU csak egy százalékkal járult hozzá. Mindezt annak ellenére, hogy a Szerbiával közös határ a schengeni területeket őrzi, arról már nem is beszélve, hogy ez egyben az EU külső „védelmi” vonala is. Bulgária és Lengyelország is épített kerítést, amelyhez EU jelentős összeggel járult hozzá, de ez nem érv a brüsszeli eurokraták szemében. Merthogy vannak „jó” kerítések, és vannak „rossz” kerítések.
Az ukránoknak már rég eszébe jutott, hogy az olajtranzit leállításával megzsarolja a békepárti Magyarországot, de egyedül, úgy, hogy ne legyen „hátvédjük” nem merték megtenni. Most Kijev megkapta a várva várt „hátszelet”. Mint kiderült, nagy a valószínűsége annak, hogy az olajtranzit leállításának „ötletgazdája” egyenesen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke volt.
Alig lehetett mást várni, minthogy az Európai Bizottság (EB) az ukrán olajtranzit ügyében nem áll Magyarország és Szlovákia mellé. Hiába érvel hazánk amellett, hogy az Oroszországot sújtó uniós embargók nem vonatkoznak a közösségbe csővezetéken érkező olajra, végül mégis oda jutottunk, hogy az EB kifarolt az egyeztetés lehetősége mögül. Nem állt a két tagállam mellé. Tehát az olajtranzit ügye, eszköz az EU-nak, na és persze Ukrajnának is, hogy a zsarolással kikényszerítse Magyarország politikájának a megváltoztatását. A zsarolás célja, hogy ezzel elérjék azt, amit eddig másként nem tudtak véghez vinni, eszközként használva Ukrajnát.
A brüsszeli eurokraták „elegánsan” átsiklottak a fölött, hogy előzőleg már tisztázódott: hazánk és Szlovákia esetében alternatív olajszállítás kiépítése technikailag kivitelezhetetlen. „Nem hiszem, hogy a Bizottság szívesen segítene Magyarországnak” – árulta el egy – természetesen névtelenséget kérő – diplomata.
Meddő a vita az Európai Unióval. Az, hogy az ottani döntéshozók megrendelésre dolgoznak, azt már tudjuk. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a „feladat” végrehajtásához a jog keretein kívüli eszközöket alkalmaznak. Mert hát hogyan is fogalmazott Charles Gati: „Igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák.”
A szerző főmunkatárs
