Magyarul is megjelentek olyan cikkek, amelyekben demonstratíve majdnem minden mondatban leírják, hogy az algériai sportoló egy bokszolónő, és olyanok is, amelyek szerint „Helif nőként született”, és lehet, hogy van Y kromoszómája is, de „a természet jóval változatosabb annál, hogy két kategória elég lenne” minden ember besorolásához.
Utóbbi logikai szempontól egy salto mortale, hiszen, ha ez igaz – hogy mennyire az, arra mindjárt visszatérek – akkor ez a tény: a sokféleség nem Helif mellett, hanem ellene felhozható érv, ugyanis az következik belőle, hogy a kromoszóma-rendellenességgel született sportolók számára legalább egy különálló kategóriát kéne létrehozni.
A problémás sportolók, Helifé mellett a tajvani Lin Jü-ting ügyét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) annyival elintézettnek tekintette, hogy az útlevelük szerint mindketten nők.
Ez nagyon befogadó, nagyon modern megközelítés, de könnyű belátni: a tényszerű és biológiailag determinált valóság szempontjából olyan, mintha azt állítanánk, hogy a második világháború során Japánban kivégzett Richard Sorge nem lehetett szovjet kém, mert az okmányai szerint ő német újságíró volt.
Rendre előkerül az is, hogy a Helifet és Jü-tinget korábban eltiltó Nemzetközi Bokszszövetségre (IBA) nem ildomos hivatkozni, mert az egy korrupt szervezet, amelynek orosz (!) vezetői hajlamosak az önkényeskedésre. És egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Ökölvívó Szakszövetség is menjen a francba, mert 2021-ben nem volt kifogásuk az ellen, hogy az algériai bokszoló egy hazai versenyen nőként öklözött.
Hát, igen… ezzel a „támadás a legjobb védekezés” taktikával az a baj, hogy az IBA csak a tavalyi világbajnokság közben vizsgálta meg a sportolókat, ezért sem rajta, sem a magyar sportszövetségeken nem lehet számonkérni azt, hogy korábban nem tiltakoztak amiatt, amiről nem tudtak.
Ami pedig az orosz kártya kijátszását illeti: 1) ha valaki komolyan gondolja, hogy a bokszszövetség vezetőiről bármit elárul az, hogy hol születtek, illetve 2) ha tudja, hogy semmit nem árul el róluk, de úgy gondolja, hogy az orosz-ukrán háború árnyékában a származásuk felemlegetésével hitelteleníteni lehet őket és mindent, amit egy lapon említenek velük, az vajon mit gondol a zsidó világösszeesküvésről vagy arról, hogy minden arab (potenciális) terrorista?
Előkerült továbbá az az érvelés is Heliffel kapcsolatban, hogy a pályafutása során többször kikapott – nőktől. Ez így egy szexista és diszkriminatív „árukapcsolás”, hiszen egyszerre indul ki abból, hogy egy férfi mindig erősebb egy nőnél, és jelenti azt, hogy egy férfi, akit lenyom a „gyengébbik nem”, az nem is lehet igazi férfi.
A személyes kedvenceim viszont azok a felvetések, melyek szerint sem az algériai, sem a tajvani bokszoló nem nyilatkozott soha a szexualitásáról (férfi, nő, interszexuális stb.), így az a kérdés, hogy van-e helyük a női mezőnyben, nem is dönthető el.
De. Eldönthető, méghozzá tudományos alapon.
A helyzet ugyanis az, hogy egy nőt, a nőséget a kromoszóma-összetétel alapján lehet meghatározni. A számos egybehangzó tankönyvi verzió közül íme Charles Patrick Davisé (MD, PhD): „Női kromoszóma-komplement: A nők nagy többsége 46, XX kromoszóma-komplementummal rendelkezik (46 kromoszóma, beleértve két X kromoszómát). A nők kisebbsége más kromoszóma-komplementummal rendelkezik, mint például 45,X (45 kromoszóma, beleértve csak egy X-kromoszómát) és 47,XXX (47 kromoszóma, beleértve három X-kromoszómát).”
Tekintettel arra, hogy a gerincesek eredendően nem nőstények vagy hímek, hanem nőstények vagy nem-nőstények, mindazok, akik (amik) nem esnek bele a fent említett három csoport (X, XX, XXX) valamelyikébe, azok nem nők (nőstények). Vagyis tök mindegy, mennyire változatos a természet, két kategória elég minden emberhez.
Ha és amennyiben igaz, hogy Helif és Jü-ting esetében a képletbe a két X mellé befigyel egy Y kromoszóma is, azt az orvostudomány úgy nevezi, hogy XX hím szindróma. Minden egyéb eltérő nemi fejlődés (DSD) esetén pedig az egyénnek egy X és egy Y kromoszómája van, vagyis genetikailag férfi (hím), dacára annak, hogy az illető rendelkezik a nők (nőstények) fizikai tulajdonságainak egy részével.
A szomorú valóság tehát az, hogy az algériai és a tajvani sportolónak lehet vaginájuk, érezhetik magukat nőnek, de akár gyíkembernek is – ezt ők döntik el, és senki nem vitathatja el tőlük a választás jogát –, ám ettől függetlenül, genetikai szempontból, ők DSD-s férfiak. Tehát a női mezőnyben nincs keresnivalójuk, csak a férfiban vagy egy alternatív kategóriában.
Ez van… Vagy stílusosan: C’est la vie!