Egy kutatócsoport a városi hangyák és városi levéltetvek kapcsolatát vizsgálta meg Berlinben.
A hangya védelmezi azokat a levéltetveket, amelyektől cukros nedvet, mézharmatot kap ezért cserébe: a hangya „tehenészlányok” elűznek minden, a levéltetvekre vadászó rovart, így a kapcsolatuk a levéltetvekkel kölcsönösen előnyös.
A német kertekben gyakori közönséges feketehangya (Lasius niger) és az általa védelmezett Metopeurum fuscoviride nevű levéltetűfaj viszonyát mérték fel a kutatók. Ehhez a városi környezet kilenc különböző mértékű urbanizáltsági szintjén végeztek megfigyeléseket. Megvizsgálták, hogyan viselkednek a hangyák akkor, ha a levéltetveik gondozása közben a „teheneik” elleni imitált támadást tapasztalnak.
Az egyes területek urbanizáltságát aszerint határozták meg, hogy mennyi a mesterséges felület aránya, amely 1,5 százalékostól 62 százalékosig terjedt.
A tetveket és a hangyákat is megszámlálták minden egyes megfigyelési időszakban, és a hangyák különféle feladatokat ellátó egyedeit külön is. A támadásimitációk során egy hosszú tűt lassan a hangyáktól pár milliméterre helyeztek, és ennek során feljegyezték, hogyan reagáltak a hangyák. 379 ilyen tesztből 332 esetben ezt támadásnak fogták fel, amelynek hatására egyrészt félelmet mutattak és elmentek a helyszínről, másrészt megtámadták a tűt.
A felmérés során kiderült, hogy minél inkább urbanizált volt a környezet, annál agresszívebben viselkedtek a hangyák. Tehát a városi hangyák erőteljesebben védelmezték a tetveiket, ennek eredményeképpen a ragadozók kevesebb tetvet tudtak elfogyasztani.
Az is kiderült, hogy a hangyák és a levéltetveik egyaránt jól viselték a városias környezetet is, nem volt kevesebb belőlük a leginkább urbanizált területeken sem.
