2023. december 20. szerda. 7:23
Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete David Pressman sokoldalú ember. Minden, aminek nem kéne lennie. Könnyű szívvel állíthatjuk, hogy nem diplomata. Egyfajta politikai tiszt, komisszár a megszálltnak gondolt országban. Úgy osztja az észt, mint 1973-ban Babati őrnagy a Magyar Néphadsereg 4730-as egységének marxista foglakozásán: Elvtársak! Bennünket az különböztet meg az imperialistáktól, hogy nálunk ez ember a legfőbb érték, náluk meg a bussinness. Így mondta, fonetikusan, gondos betűejtéssel.
Bussinnes. Nagyjából ezen a színvonalon ügyködik a Szabadság téri antidiplomata Pressman. Folyamatosan hülyeségeket beszél. Akkor antiszemitázza Magyarországot, amikor a zsidók számára sehol a világon nincs akkora biztonság, mint itt. Nem csípi a szemét a Párizsban, Kölnben, Berlinben eltüzelt izraeli zászlók füstje. De nem is kéne neki itt Európában nézelődni, ott van a saját hazája. Sorra jönnek a hírek a hétköznapi élet minden területén megjelent durván antiszemita megnyilvánulásokról.
David Pressman nem más, mint egy szánni való postás. Nem Amerika hangja. Egy olyan szűk érdekcsoport szószólója, amelyik polipként fojtogat mindent, aminek a közelébe tekeredik. Ez egy baloldali, sokcsápú lény, hol demokratának, hol szocialistának, mostanában leginkább zöldnek tituláltatja magát. A helyes és demokratikus polipmozgást szolgálja. Ebbéli minőségében nem csupán kinyilatkoztat, hanem mint a legutóbbi hírekből kiderül, vacsorasorozat-rendező is. De mondhatjuk sorozatvacsorának is. Ezeken az eseményeken a magyar köz- és kulturális élet szerinte jeles alakjait hívja meg asztalához. Volt ugye a széder esti estély, ahol is kipát nyomott Nagy Ervin harcosan baloldali színművész göndör hajára, majd az asztalnál összeültette a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökét az egykor (?) antiszemita Gyöngyösi Mártonnal. Aztán hónapokig folyt a magyarázkodás, hogy a balba betagozódott Jobbik európai parlamenti képviselője, ez a derék Gyöngyösi régebben egyáltalán nem is úgy gondolta korábbi zsidózó mondatait. Sajátos a pressmani értelmezés: „(Gyöngyösi) visszataszító, undorító antiszemita és LMBTQ-ellenes nyelvezetet használt, olyan nyelvezetet, amit mi offenzívnek tartunk és amit ő azóta állítólag megtagadott. És amikor készen állt arra, hogy leüljön közénk, felvegyen egy kipát, körbevéve leszbikus, meleg és zsidó közösséggel az asztalomnál, és beszéljen ezekről az ügyekről, ez jelentős dolog volt.”
A bizniszmen Pressman most fiatal magyar zenészeket vacsoráztatott. A Facebookon megvillantotta tájékozottságát, és Bartók Bélát idézte a következő mondattal: „Az igazi művészet nem a szabályok követéséről, hanem azok áthágásáról szól.” A vacsorán készített gazdag képgaléria alá pedig a következőket tűzi oda: „Micsoda megtiszteltetés, hogy egy izgalmas vacsorabeszélgetés házigazdája lehettem Azahriah-val, a Blahalousianával, az Ivan &The Parazollal, és a Margaret Islanddel, akik egytől egyik Magyarország legnépszerűbb és legtehetségesebb szabályszegői közé tartoznak.”
Túl azon, hogy a fenti mondatok elképesztő töménységű sznobizmusról tanúskodnak, mi azért Bartók és a vacsoravendégek nevében erősen kikérnénk magunknak, hogy David Pressman ilyen módon minősítsen minket szabályszegőknek. Ami egyébként az égvilágon semmit nem jelent. Hol is lennénk, gondolhatják a muzsikusok, ha nem a zenénk igen szigorú szabályai szerint dolgoznánk? Akkor legfeljebb ilyen álszabályszegők lehetnének, mint ez a szerencsétlen áldiplomata.
A szerző író
