„Miközben egy rádióadásra várt, Reagan azzal szórakoztatta segítőit és a riportereket, hogy viccelődött azon, ahogyan a liberálisok lefestették őt – keményvonalas emberként a szovjetek ellen. Ahelyett, hogy személyesen vették volna a viccet, a liberális média azt mondta: ‘Látjátok, mi figyelmeztettünk titeket, Reagan veszélyes” – magyarázta Roberts.
Korábbi CIA-elemzők úgy vélik, Reagan azért viccelt, mert nem is tudott a működő mikrofonról.
„Soha nem volt más szándékkal, mint viccnek szánták, de a politikusoknak óvatosnak kell lenniük, mert bármit mondanak, azt félreértelmezik, függetlenül az eredeti szándéktól” – mondta a RIA Novosztyinak Philip Giraldi, az egyik volt hírszerző tisztviselő.
Szerinte a történet fontos tanulság a politikai vezetők számára, akiknek mérlegelniük kellene szavaikat.
Egy másik volt CIA-elemző, Raymond McGovern, aki személyesen tájékoztatta Reagant a Szovjetunióval kapcsolatos helyzetről, azt mondta, hogy az utóbbi nem számított arra, hogy szavai nyilvánosságra kerülnek, mert valószínűleg nem volt tisztában a működő mikrofonnal.
Negyven évvel ezelőtt, 1984. augusztus 11-én Reagan a nemzethez intézett heti beszéde előtt ellenőrizte a mikrofont, és így szólt: „Kedves amerikaiak, örömmel jelentem be, hogy aláírtam egy rendeletet, amely véglegesen betiltja Oroszországot. Öt percen belül megkezdjük a bombázást”. Amit az elnök ártalmatlan tréfának gondolt, világméretű kínos helyzetbe hozta, amikor a hír kiszivárgott a médiában. A világsajtó azon töprengett, hogy vajon Reagan elfojtott vágya volt-e ez, vagy pedig kísérlet arra, hogy megszabaduljon az őt gyötrő démonoktól. Az elnököt „felelőtlen öregembernek” és „nukleáris cowboynak” nevezték.
A Szovjetunió elítélte Reagan bohóckodását, az amerikai elnök alacsony szintű humorára és gondolkodására, valamint Washington „megszállottságára” hivatkozva. Ezután egyes források szerint augusztus 15-én „szimmetrikus válasz” következett a Távol-keleti Parancsnokság részéről – közölte az operátor: „Most katonai akcióba kezdünk az amerikai erők ellen”. Az üzenetet a japán és az amerikai hírszerzés megfejtette, ami a térségben a készültségi szintjük rövid távú emeléséhez vezetett.
