Emberek ezrei betegednek meg benne anélkül, hogy tudnának róla.
A hepatitis C egy vírus, amely a májat támadja meg, gyulladást és károsodást okoz a szervben. A vér útján terjed. Világszerte körülbelül 50 millió ember él hepatitis C-vel, és évente egymillió új fertőzés történik. Egyeseknél a fertőzés májzsugorhoz, majd májelégtelenséghez és májrákhoz vezethet. Ez viszont évente mintegy 250 ezer halálesetet okoz.
Az 1945 és 1965 között született embereknél magasabb a hepatitis C-fertőzés aránya: ők vérátömlesztésnek és más orvosi eljárásoknak voltak kitéve, mielőtt a vírust alapvetően felfedezték volna. A „transzfúziós hepatitist” – a máj vérátömlesztés utáni gyulladását – 1969-ben írták le, de csak 1989-ben fedezték fel az orvosok először, hogy a hepatitis C-ről van szó. Ez a felfedezés hozta meg a kutatóknak az orvosi Nobel-díjat. Talán ezzel véget is ért egy kis történelmi háttér. Beszéljünk arról, hogyan jelentkezik a hepatitis C.
A hepatitis C általában észrevétlen. Időnként az újonnan fertőzött embereknél enyhe vírustüneteket, például fáradtságot és izomfájdalmakat tapasztalhatnak, és néha sárgaságot okozhat. A legtöbb embernek azonban nincsenek tünetei.
Az immunrendszer tíz emberből körülbelül háromnál elpusztítja a vírust, de mindenki másnál a fertőzés hosszú ideig megtapad, és általában nem múlik el, ha nem kezelik.
A fertőzés után körülbelül húsz évvel sok embernél alakul ki májbetegség. De még azoknál is előfordulhat, hogy a hosszú ideje hepatitis C-ben szenvedő embereknél semmilyen tünet nem jelentkezik, és egyáltalán nem is tudják, hogy fertőzöttek. Néha a betegek valami homályos és általános dologra panaszkodnak, például fáradtságra, izomfájdalmakra és „agyködre” – koncentrációs nehézségekre, memóriazavarokra és a szellemi tisztánlátás hiányára. Hangulatváltozást, depressziót és szorongást is tapasztalhatnak. Csak amikor a máj kezd összeomlani, akkor jelentkeznek észrevehető tünetek – sárgaság, duzzanat, zavartság és véres hányás.
Egyszerre több, rendkívül hatékony kezelés is rendelkezésre áll.
A múltban az embereknek hosszú injekciós kúrákon kellett átesniük, és a gyógyulás esélye alacsony volt. Manapság a kezelés biztonságos, kevés mellékhatással jár, és szinte százszázalékos esélyt biztosít a gyógyulásra, függetlenül attól, hogy az illetőnek volt-e ideje májkárosodást kialakítani. Más szóval, a gyógyuláshoz soha nem késő. A gyógyulás után a tünetek megszűnnek, és a károsodott máj helyreáll.
A legfontosabb, hogy évente vagy kétévente egyszer vért adjon, és győződjön meg arról, hogy nincs hepatitis C-je, és aztán már csak az a kérdés, hogy onnan hogyan tovább. És persze csak ellenőrzött körömszalonokat és egészségügyi központokat látogasson – általában minden olyan helyet, amely a vérével valahogy kapcsolatba kerülhet – figyelmeztet az orvos.
