Egy új tanulmány szerint az aszteroida nem a közelből, hanem nagyon messziről jött: a Naprendszer külső részein túlról. A Science magazinban publikált kutatás szerzői szerint ez a bizonyíték régóta fennálló vitát old meg.
Ez a kréta és a paleogén korszak közötti időpillanat megörződött a Föld felszíne alatti sziklarétegek kémiájában, az egész világon. A geológiában ez a sziklaréteg a K–Pg határ néven ismert.
Korábban a tudósok itt magas szintű platinacsoport-elemeket találtak (beleértve: irídium, ruténium, ozmium, ródium, platina, és palládium). Ezek az elemek a Földön ritkák, de a meteoritokban gyakoriak.
Mégis voltak olyan tudósok, akik korábban úgy vélték, hogy ezen elemek magas szintjét okozhatta széles körű vulkáni aktivitás is. Mások azonban úgy gondolták, hogy az elemek speciális összetétele, az úgynevezett izotóp-ujjlenyomat, jobban igazodik az aszteroidákhoz.
A kutatók mintákat vettek a K–Pg határból. Összehasonlítva más aszteroidabecsapódásokból származó mintákkal a csapat felfedezte, hogy a rutén (Ru)-izotóp szintek nem hasonlítanak a Földről vagy más meteoritfajtából származó mintákéhoz, hanem nagyon a földönkívüli, széntartalmú kondritoknak felelnek meg, amely egy olyan aszteroidafajta, amely a külső Naprendszerben jön létre.
Mekkora volt az aszteroida, amely kipusztította a dinoszauruszokat? A becsapódás Mexikó Yukatán-félsziget partja mellett egy 150 kilométer átmérőjű és húsz kilométer mély krátert hagyott maga után. Úgy vélik, hogy szökőárakat, földrengéseket és vulkánkitöréseket indított el, amely nemcsak a dinoszauruszok, hanem a Földön lévő összes növény és állat majdnem háromnegyedének hanyatlásához vezetett. A becsapósás után az aszteroida részecskéket és gázokat szabadított fel, amelyek eltakarták a Napot, és hosszan tartó telet idéztek elő. Bár ez sok dinoszaurusz kihalását okozta, sok faj, amely később madárrá alakult, túlélte.
