A sportágban meghatározó szerepet betöltő dél-afrikaiak ígéretes távolugrója, Luvo Manyonga 2010-ben junior világbajnok volt, majd évekkel később, már a felnőttek között is eredményes atlétaként, 2016-ban Rióban olimpiai ezüstérmet szerzett. A csúcsra 2017-ben, Londonban ért fel, amikor a férfitávolugrók között hazája első felnőttvilágbajnoka lett. Feltett szándéka volt a történelemben először kilenc méter felett ugrani, azonban a káros szerek megfosztották attól, hogy példaértékű karriert fusson be, pályafutása kiteljesedjen.
Luvo Manyonga tinédzserkora óta drogfüggő volt – mesélte a The Guardiannek adott interjúban. A drogot vagy doppingot, mikor honnan közelítünk, viszont nem teljesítménynövelésre, sokkal inkább rekreációs célokra használta. Manyonga időnként kordában tudta tartani addikcióját, így jutott el világbajnoki aranyig és olimpiai ezüstig, azonban hosszú időre nem tudta magát függetleníteni a szerektől, ez pedig megtörte a pályafutását. Az élete totális kudarccá vált – rabolt, lopott, házakba tört be.
Amikor 2023-ban elterülve feküdt a földön, és egy rendőr kőkemény ütéseket mért rá egy baseballütővel, csak akkor ismerte fel, hogy ez így nem mehet tovább.
„Öngyilkos leszek, vagy változtatnom kell az életemen”
2012-ben egyszer már összeszedett egy 18 hónapos eltiltást kábítószer használatáért, a történteknek azonban nem volt sok hatása az akkor 21 éves sportoló életére. 2020 végén viszont egy jóval hosszabb, négyéves eltiltást kapott, ugyanis több alkalommal elmulasztotta bejelenteni tartózkodási helyét az illetékes doppinghatóságoknak, ami ugyanúgy vétségnek minősül, mintha rajtakaptak volna valakit tiltott szerek használatán. Függősége onnantól végképp eluralkodott rajta, és Manyonga egyre csak csúszott lefelé a lejtőn. A sportot, ami megváltást adott neki, elvesztette, menedzserirodája pedig nem sokkal ezután kirúgta. És mindennek tetejébe elveszítette édesanyját, az egyetlen biztos támaszt az életében.
„Úgy éreztem, semmi nem maradt már számomra. Édesanyám halálával véget ért az életem. A vonat végérvényesen kisiklott, és minden száguldott lefelé.”
A következő három év különféle kábítószerek bódulatában telt. Hol volt ekkor már az a Luvo Manyonga, aki egykor vidáman ugrált át kocsikon keresztül, és a kilencméteres álomhatárt dédelgette álmaiban? Hamarosan a személyi igazolványa maradt az egyetlen dolog, ami emlékeztette erre a régi Manyongára. „Mindig csak a következő adagért éltem. Egy idő után embereket raboltam ki, telefonokat loptam el, házakba törtem be, csak hogy megkapjam a következő dózist.”
Egy alkalommal ellopta egy rendőrtiszt lányának a telefonját, és amikor elkapták, egy baseballütővel szolgáltattak rajta „igazságot”.
Láttam az életemet leperegni magam előtt, és akkor jött a felismerés: csak a halál maradt nekem, ami egy drogfüggő végzete.
Elmondása szerint az eset után egy hétig járni sem tudott, azonban pont ez a pillanat volt az, amikor eldöntötte: ez így nem mehet tovább, változtatnia kell az életén. „Meg kellett találnom az igazi Luvo Manyongát!”
Új lapot nyitott, és igyekezett elfeledni bűnökkel teli életszakaszát. Elhagyta szülővárosát, távol a drogok csábításától, és amikor 2024 decemberében lejárt a négyéves eltiltása, újra edzésbe állt. Pár hónapra rá, egy stellenboschi versenyen, közel hat év után először, ismét odaállt a távolugró gödörhöz.
„Minden emléket visszahozott. Ott állni egészségesen, előre nézni, és képesnek lenni arra, amit Luvo a legjobban tud… Ez egy nagyon érzelmes pillanat volt.”
7 méter 31 centiméter. Ez volt az ugrása azon a napon Stellenboschban. A lengyelországi Torunban idén március 20–22. között rendezett fedett pályás világbajnokságon a leggyengébb ugrás is jobb volt ennél. De ez akkor mit sem számított, hiszen végre újra versenyezhetett.
Visszatalált a sporthoz, és megtalálta, amit keresett: az igazi önmagát
Lassan, de biztosan jöttek az egyre nagyobb ugrások Manyongától. Tavaly októberben elérte a 8 métert, nemrég pedig tudott 8 méter 11 centit is ugrani. Ennek köszönhetően kvalifikálta magát az idei fedett pályás világbajnokságra.
„Önfejű voltam, azt hittem, enyém a világ… – utalt vissza előző életére a sportoló. – Azt hittem, tudom kezelni a versenyzést és a szereket egyszerre, de a kábítószert senki nem cselezheti ki. Ezek a szerek ördögiek, egy idő után átveszik feletted a hatalmat, és tőlük függ az életed.”
Luvo Manyonga megjárta a poklok poklát – nem is egyszer. Most 35 éves, és visszatért az atlétika nagy színpadára.
„Nagyon izgatott vagyok – mondta a fedettpályás vb-t megelőzően a Guardiannek. – Tudom, hogy vannak még bennem nagy ugrások. Az izommemória nem felejt. Olyan vagyok, mint egy autó, ami négy évig parkolt, és csak arra vár, hogy végre újra elindulhasson. A motor még friss, a kerekeket és az olajat kicserélték. A V12-es készen áll, hogy újra szárnyaljon.”
Manyonga, aki nem fejezte be iskolai tanulmányait sem, szeretné, ha az ő története tanulságként szolgálna, mi történhet azokkal a fiatalokkal, akiket hirtelen ér a siker és a hírnév. A kiváló adottságokkal bíró atléta egy szegény kisvárosból indult el meghódítani a világot, egy olyan helyről, ahol senki nem találkozott még hírnévvel, és senki nem tudta, hogyan segítsen egy gyereket, aki hirtelen hatalmas pénzekhez jut.
Ember vagyok, követek el hibákat, nem akarom szépíteni. Én vagyok a felelős a doppingvétségeimért, de sosem használtam semmilyen szert, hogy csaljak, pusztán rekreációs célokat szolgált. De megtanultam a leckét, és megtaláltam az igazi Luvo Manyongát.
A fedett pályás világbajnokságot ugyan három érvénytelen kísérlettel, és így helyezés nélkül zárta, de cseppet sem bosszankodik emiatt.
„Hálás vagyok Istennek, hogy megmentett – mondta a verseny után. – Az eredmény nem olyan lett, mint amire számítottam, de itt szerepelni, a hazámat képviselni fantasztikus. Csodálatos az a fogadtatás, amit az emberektől kaptam. Látom rajtuk, hogy boldogok, hogy visszatértem. Most már azért atletizálok, hogy megmutassam az embereknek: mindenkinek jár egy második esély. Minden okkal történt az életemben. Így most elmesélhetem a történetemet a gyerekeimnek, az unokáimnak, a világnak. Isten ezért küldött engem erre a világra.”
(Borítókép: Luvo Manyonga a férfitávolugrás döntőjében versenyez Dohában 2019. szeptember 28-án. Fotó: Michael Steele / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
