Akinek van, vagy régebben volt óvodás korú gyereke, az bizonyára ismeri a Scooby Doo című amerikai rajzfilm sorozatot, amelyben a főszereplők mindig valamilyen titokzatos ügy nyomába erednek. Ennek során gyakran elhangzik a kulcsmondat: Ez a rejtély egyre rejtélyesebb. Valahogy mi is így vagyunk az Északi Áramlattal – Oroszországot, a Balti-tenger felszíne alatt, Németországgal összekötő gázcső vezeték –, amelyet 2022. szeptember 22-én felrobbantottak.
De kik tették tönkre és miért, a németek energiaellátásában kulcsszerepet játszó infrastrukturális berendezést. Az ezzel kapcsolatos nyomozás hosszú ideig „állóvíz” jelleget öltött, az idő múltával egyre kevesebbet írtak róla, ami pedig megjelent a témában, az inkább összezavarta az olvasót, mintsem eligazította volna.
Most azonban a The Wall Street Journal(WSJ) egy jókora követ dobott az „állóvízbe”. A lap azt akarja elhiteti velünk, hogy a csővezeték felrobbantására irányuló tervet eredetileg Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök hagyta jóvá, és az ukrán fegyveres erők egykori főnöke, Valerij Zaluzsnij hajtatta végre. Így Zaluzsnij, akit azóta már Ukrajna londoni nagykövetévé nevezték ki, vált az Északi Áramlat felrobbantásának első számú bűnelkövetőjévé.
Az amerikai lap idézi a német nyomozó szervek megállapítását, mely szerint mindenért Zaluzsnij volt a felelős. Zelenszkij ugyan eredetileg jóváhagyta a neki javasolt tervet, de később a CIA nyomására megpróbálta leállítani a műveletet. A CIA-t pedig a holland titkosszolgálat értesítette. A WSJ azt állítja, hogy a terrortámadás ötlete Zaluzsnij és tábornok társainak egy 2022. májusi lakomáján merült fel, amelyen a résztvevőkről nehéz lenne azt állítani, hogy józanok voltak. Vagyis, részegen kezdtek ötletelni, amelynek aztán Németország legjelentősebb energiaellátó rendszerének felrobbantása lett a vége. A CIA le akarta állítani a műveletet, Zelenszkij vissza is vonta az engedélyét, de állítólag Zaluzsnij ezt figyelmen kívül hagyta, mondván, hogy az akciós egység már a rádióhullámok hatótávolságán kívül volt, ezért nem tudták értesíteni a csoportot.
Mindezzel kapcsolatban annyi kérdés tódul fel, hogy nem is lehet mindegyikre válaszolni. Először is alaposan megkérdőjelezhető az az állítás, hogy a „jó öreg amerikai nagybácsi” nem akarta felrobbantatni – lásd a CIA állítólagos ellenkezését – az Északi Áramlatot. Talán nem elhanyagolható tény, hogy még az orosz invázió előtt Biden már nyilvánosan fenyegetődzött. Az amerikai elnök egyik interjújában az mondta: Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, akkor nem lesz Északi Áramlat. Véget vetünk neki.” A riporter kérdésére, hogy „de pontosan hogyan fogja ezt megtenni, mivel… a projekt Németország irányítása alatt áll?”, Biden azt felelte: „Ígérem, képesek leszünk erre.”
Arról már nem is beszélve, hogy az Egyesült Államok már régóta tervezi, hogy Németországot „leválasztja” az orosz gázról. Így akarta megakadályozni, hogy a német gazdaságot tovább „pörgesse” az olcsó energiahordozó, ezáltal Berlinnek meg volt a lehetősége, hogy három „lépést” távolságot tartson Washingtontól.
A másik szempont, hogy így Németország rá van szorulva az amerikai cseppfolyós gázra, amely ára legalább ötszöröse az oroszénak. Ezek után azt hinni, hogy Washingtonnak semmi köze az egészhez, a realitások elutasítását jelenti.
Az ügy kapcsán térjünk át egy még kényesebb témára. Nem lehet kikerülni a kérdést, hogy Lengyelország milyen szerepet játszott az ügyben? Rögtön ide kívánkozik August Hanning, a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) korábbi vezetőjének nyilatkozata, amelyet a Die Zeitnek adott. Az egykori kémfőnök szerint elképzelhetetlen, hogy a lengyelek kimaradtak volna a „buliból”. Szerinte egy ilyen akció nem lehet csak és kizárólag az ukránok nyakába varrni. Ugyanis ilyen helyzetben nélkülözhetetlen a földi segítség és elég csak egy pillantást vetni a térképre, és akkor azonnal felmerül annak gyanúja, hogy a lengyel különleges szolgálatok is részt vettek az akcióban.
Varsó szemében már rég szálka volt az Északi Áramlat. A vezeték ugyanis nem csak Ukrajnát, de Lengyelországot is elkerülte. Így fölöslegessé vált az addig használt, a szovjet időkből ránk maradt infrastruktúra. Ez viszont azt is jelentette, hogy az esetlegesen Lengyelországnak szánt gáz először Németországba érkezik, ott fordítják vissza keleti irányba. Ez Lengyelországot kiszolgáltatott helyzetbe hozta volna. Többek között ezért is, Varsó a 2014-es ukrajnai puccs után – amikor eltávolították Viktor Janukovics ukrán elnököt, mert az utolsó pillanatban nem írt alá hazája társulási szerződését az EU-val, majd Moszkvával kötött előnyös gazdasági megállapodást – már csak középtávra szerződött az orosz gázra. Varsó azonnal megkezdte a norvég gázmezőkről a csővezeték kiépítését Lengyelországba.
Mintha előre tudta volna, hogy nyolc év múlva kitör a háború.
A mostani helyzet több olyan tényt is szolgáltat, amely erősen gyanúba hozza Lengyelországot. Például, a feltehetően robbanóanyagok szállítására használt Andromeda jachtot – amit állítólag az elkövetők használtak – egy lengyel utazási irodán keresztül bérelték, amelyet az ukrán hírszerzés közel egy évtizede hozott létre a pénzügyi csalások leplezésére. Tény, hogy a német főügyész elfogatóparancsot adott ki a Varsó közelében életvitelszerűen élő 44 éves ukrán Vlagyimir Zsuravlev ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő helyezte el a robbanóanyagot az Északi Áramlat közelében. A lengyelek viszont nem vették őrizetbe Zsuravlevet, hagyták, hogy a búvár oktató szabadon Ukrajnába utazzon.
A lengyel főügyészség azonnal hárított, azzal magyarázta a lengyel hatóságok engedékenységét, hogy a németek nem vették fel a gyanúsított nevét a határőrizeti szolgálatok speciális adatbázisába. Ami elég gyenge kifogás, mert ettől még az elfogatóparancs érvényes és a lengyel hatóságok pontosan tudták, hogy Zsuravlevet hol találják.
Zsuravlevet az Északi Áramlat felrobbantásának idején egy köztéri kamera felvette Rügen szigetén, itt horgonyzott az Andromeda is. A németek két másik ukrán személy ellen is elfogatóparancsot adtak ki, nevezetesen az Evgeniy és Svetlana Uspensky házaspár neve szerepel a német körözési listán. A két személy, a német hatóságok szerint, szintén Rügen szigetén tartózkodott, amikor az Északi Áramlatot felrobbantották. A házaspárnak búvár iskolájuk van és itt alkalmazták Zsuravlevet is – állítja a RIA.ru, orosz hírügynökség.
Nézzük a dolgok politikai oldalát. Most arról van szó, hogy egy NATO és EU-ország, nevezetesen Lengyelország – Varsó bármennyire is tagadja – alaposan belekeveredett az Északi Áramlat felrobbantásának ügyébe. Ezzel egy másik, ugyancsak a nyugati katonai szervezethez tartozó országot és uniós tagállamot hozott nehéz helyzetbe. Mindezt egy olyan állam érdekében tette, amely egyik szervezetnek sem a tagja. Kínos!
De még mennyire kínos és máris hangos lengyel–német vita alakult ki az Északi Áramlat felrobbantásának ügyében. Donald Tusk lengyel miniszterelnök a „támadás a legjobb védekezés” elv alapján nekiesett a németeknek, azt üzente, hogy hallgassanak – a szó és szövegösszefüggés alapján ez inkább úgy hangzott, hogy fogjátok be a pofátokat –, mert a lengyel miniszterelnök Berlin szemére vetette: az Északi Áramlatot Moszkvával közösen tervelték ki és építették meg. A lengyelek attól tartanak, hogy a németek kártérítést követelhetnek Varsótól. És nem is alaptalan a lengyel félelem, mert a fent idézet August Hanning ezt konkrétan már fel is vetette.
Mindezzel Lengyelország meglehetősen instabil politikai légkörben találta magát. Keleti határai mentén lévő patronáltjával, pontosabban Ukrajnával csak látszólagosan jó a viszonya. A második világháború alatt a náci németekkel kollaboráló Ukrán Felkelő Hadsereg a volhíniai térségben kétszázezer lengyelt, főleg nőket, gyerekeket és öregeket bestiális módon lemészárolt. Az áldozatokat tömegsírba temették, Ukrajnában 2014-óta dicsőítik az elkövetőket és nem engedik az áldozatok exhumálását és méltó módon történő eltemetését. Lengyelországban ennek nagyon rossz visszhangja volt. Most pedig Lengyelországnak a nyugati végeken, Németországgal is problémái akadtak.
A történelem a háborúpártiságnak megkéri az árát.