A kutatók a gyűjtött minták elemzési eredményeire alapozták megállapításaikat. A helyi kalcium-karbonát lerakódások értékes információforrásnak bizonyultak. A kutatók szerint ezeknek a malmoknak a mechanizmusa valóban lenyűgöző volt. Annál is inkább, mivel a 2. századból származó szerkezetekről van szó.
Eddig nem kevesebb, mint 16-ot találtak, amelyek két, egyenként nyolc egységből álló sorban helyezkednek el. A régészek szerint működésük egy vízesésre emlékeztetett, az energiát a környező hegyekből vizet szállító vízvezeték szolgáltatta. A leletek, köztük egy Traianus császár uralkodásának idejéből származó érme, arra utalnak, hogy a malmok körülbelül egy évszázadon át voltak használatban.
A kormeghatározásnál sokkal nagyobb kihívásnak bizonyult a berendezések működése mögött álló mechanizmusok azonosítása. A kalcium-karbonát lerakódások meglepő szerepet játszottak a kutatásban. A begyűjtött anyag elemzéséhez használt technikák között szerepelt a tömegspektrometria is. A kutatócsoport tagjai így számos érdekességet tálaltak fel a körülbelül 1800 évvel ezelőtti malomkomplexumról.
A levont következtetések egyike az volt, hogy a szerkezeti elemeket átlagosan három-nyolc évente cserélték ki. Legalább egy esetben előfordult, hogy egy kisebb, régebbi kereket egy újabb, jóval nagyobb változatra cseréltek. Emellett úgy tűnik, hogy míg a vízszint kezdetben viszonylag alacsony volt, idővel észrevehetően megemelkedett. Az évek során a teljes csatorna szögét is megváltoztatták, ami javított a mechanizmuson.
Számos, látszólag elérhetetlennek tűnő tényezőt tudtak azonosítani, például a szerkezeti elemek cseréjének szükségességét megelőző használat idejét és az évszakot, amikor erre sor került.
A malmok kitermelésének végét egy puhatestű kagylókat és fadarabokat tartalmazó réteg jelzi. Ez arra utal, hogy a létesítmények karbantartásáért felelős személyek már nem voltak jelen a helyszínen, ami további üledék felhalmozódását segítette elő. Érdekes módon a komplexum keleti része hosszabb ideig működött, mint a nyugati része. Ez arra utal, hogy a malmok – legalábbis működésük vége felé – külön működtek.
