Nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy itt, a Magyar Hírlap hasábjain társadalmi fórum nyílt a demográfiai fordulat témájában. Érdekes gondolatokat olvashattunk eddig, és szeretnénk hozzátenni a mi részünket is. Nem vitatkozva az előző megszólalókkal, hanem új nézőpontot adva és kiegészítve szeretnénk ismertetni a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom álláspontját és javaslatait. Ezen javaslatok egy része olyan, amelyekben már tettünk is lépéseket, a másik része pedig olyan, amely nem a mi hatáskörünkbe tartozik. A mozgalom régóta szorosan együttműködik a döntéshozókkal és más szakmai szervezetekkel. Bízunk benne, hogy a felsorolt kezdeményezéseink mind meghozzák a várt eredményeket.
A harmadik királyfi vagy királylány
Javaslataink kiindulási pontja az, hogy a jelenlegi termékenységi ráta 1,5 körül van, amely szép eredmény, ha azzal vetjük össze, hogy honnan indultunk, és más európai országokban mekkora ez az arány. De azt mindenki tudja, hogy ennek kettő felett kellene lennie. Gyakorlatra lefordítva ezek a számok azt jelentik, hogy most családonként egy-két/ gyerek születik, a fordulathoz pedig két-három gyermekre lenne szükség. Fontos látni azt is, ami jó!
Nem kis eredmény, hogy egy-két gyerek megszületik a magyar családokban, mert vannak országok, ahol már az egy gyermek családonként is kihívás (Dél-Koreában ez a szám 0,75!). Tehát a kérdés nálunk nem az, hogy hogyan érhetjük el, hogy az emberek egyáltalán gyermeket vállaljanak, hanem az, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy eggyel többet vállaljanak. Vagyis nem nullán, hanem félúton vagyunk a vágyott cél felé. Azért ez óriási különbség!
De a kérdés attól még kérdés. Hogyan vihető fel a családonkénti gyerekszám kettő-háromra? Ezzel vissza is tértünk alapítónk, dr. Kopp Mária alapgondolatához, amikor mozgalmunkat elnevezte. Ahogy a népmesékben is a fordulatot a harmadik királyfi vagy a harmadik királylány hozza el, a népesedési fordulatot is az hozná el, ha minél több családban megszületne a harmadik gyermek.
Fordítsuk meg a kérdést: keressük a háromgyerekes „X-faktort”!
Fentiek elérésére mi a következő megközelítést választottuk: ha az átlag 1,5, az az átlag természetéből adódóan azt jelenti, hogy vannak olyanok, akik ez alatt vannak, de vannak olyanok is, akik e fölött. A mi megközelítésünk szerint azt kellene elérni, hogy az átlagos kezdjen el közelíteni az átlag felettihez, és akkor ez majd felhúzza az átlag alattit is. Ebből adódóan érdemes megnézni, hogy miben mások azok a családok, ahol az átlag feletti számban születnek gyermekek. Ez tökéletes kutatási terepnek bizonyulhat, amelynek során megvizsgálható, hogy milyen külső vagy belső tényezők vannak, amelyek bizonyos családokat arra késztetnek, hogy három vagy több gyermeket vállaljanak. Eddig nagyon sok tanulmány témája volt, hogy miért nem vállalnak a családok több gyermeket. Mi azt javasoljuk, hogy fordítsuk meg a kérdést, és nézzük meg azt, hogy miért igen! Egy kicsit bulvárosan fogalmazva: létezik-e és mi lehet a három- vagy többgyerekes X-faktor?
Ennek érdekében várhatóan idén ősszel a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom együttműködve a Kopp Mária Intézettel a Népesedésért és a Családokért (KINCS) közös kutatást szervez, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk. A választ publikálni fogjuk, hogy bármilyen, a három- vagy többgyermekességet népszerűsítő intézkedés vagy kampány alapja lehessen.
Harc a lapátért, és annak jelentősége
De már most látszik, hogy a harmadik gyermekek meg nem születésének van egy nagyon egyszerű oka is. Azt tapasztaljuk, hogy az első gyermek vállalása nagyon kitolódott, ezért egyszerűen „nincs idejük” a harmadik gyermekig eljutni a családoknak. Jelen sorok egyik írója (Ujváry András) is 35 évesen kezdte a családalapítást, és óriási kegyelemnek tartja, hogy három gyermeke született, de ha előbb kezdi, lehetne négy is. Hiszen három gyermek mellett elfér a negyedik is, de a biológia az biológia. Negyvenéves kor felett már nem olyan könnyű a gyermekvállalás. És ez nemcsak rám volt jellemző, a barátaim túlnyomó többsége is harmincéves kora után alapított családot, és ez az életkor azóta csak tovább tolódott. Lehet ostorozni a mai fiatalokat, de már a mai negyven pluszosok, azaz az X generáció jelentős része is nagyon későn vállalt gyermeket. A tapasztalat az, hogy az Y és Z generációknál a gyermekvállalás még tovább tolódik.
Ennek a kitolódásnak az okát többen kutatták Magyarországon és nemzetközi szinten is. Az eredmények alapján konszenzus látszik a kutatók között abban, hogy egyszerűen lassabban történik meg a pszichoszociális érésünk, mint korábban, azaz később válunk pszichológiai értelemben is felnőtté. De miért van ez? Mi ennek a magyarázata? Pszichoszociális érésünkhöz egy dolog kell: hogy minél több élő szociális impulzus érjen minket, azaz minél több emberrel kerüljünk élő interakcióba. Így tanulunk meg együttműködni, felelősséget vállalni, elköteleződni. Igen, amikor az óvodában orrba gyűrnek minket a lapátért, vagy később az iskolában halálosan összeveszünk, majd kibékülünk a barátainkkal, vagy folyamatosan szívjuk egymás vérét, vagy éppen a legjobbak vagyunk a családtagjainkkal, azok mind a pszichoszociális fejlődésünket szolgálják. Ezek az élő szociális impulzusok egyre kevésbé érnek minket, és ennek alapvetően két oka van. Az egyik ok, hogy a családok mérete lecsökkent. És itt nem is a gyermekszám a probléma, sokkal inkább az, hogy a nagyszülők már nem annyira részei a családoknak, mint régebben. Persze a mondás szerint az anyóstól „papucstávolságban” érdemes élni, de annak, hogy sok esetben a nagyszülők akár több száz kilométerre laknak, fontos következménye, hogy a gyerekek sokkal kevesebb emberrel kerülnek otthon interakcióba kisgyerekkorukban. A másik ok az online világ térnyerése. Sokkal kevesebb emberrel találkozunk személyesen emiatt, és ahogy írtuk, a pszichoszociális érés szempontjából ezek az online kapcsolatok nem igazán számítanak. Az X-esek sem vonhatják ki magukat ez alól – hiszen nálunk a televíziózás töltötte ki az internet helyét.
Segítsünk felnőni, mindenki nyer ezzel
A fentiek ellen tenni nem igazán lehet, mivel nem költöztethetjük össze a generációkat, az informatikai eszközök pedig életünk meghatározó részét képzik. De pótolni lehet ezeket az interakciókat, éppen ezért a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom pilotjelleggel az alábbi akciókat indítja szeptembertől:
• Önismereti Mesterkurzus néven kifejezetten végzős egyetemistáknak indítunk több egyetemen egy valódi, kétszemeszteres önismereti programot. A program célja, hogy szakemberek által vezetett, valódi és mély önismereti munkával az erre jelentkezőknek segítsük a pszichoszociális érését, ezzel előbbre hozva családalapítási kedvüket. Sőt reményeink szerint az itt végzett fiatalok a munkaerőpiacon is sokkal jobban helytállnak majd, mint társaik a képzés hiányában.
• A másik programunk kifejezetten a középiskolai tanárokat célozza, hogy valódi közösségépítő szakemberekké kovácsoljuk őket. A középiskolások ezekben a közösségekben rengeteget tanulnak magukról, egymásról, így pszichoszociális érésük felgyorsul. Rengeteg közösségépítő ember van már most is a tanárok között, és lehet, nem is tudják, hogy egy-egy kirándulás megszervezésével, az osztályközösség építésével mennyire fontos feladatot látnak el társadalmi szempontból. A program célja ezen tanárok profizmusának növelése, illetve új tanárok bevonása ebbe a munkába.
Munka vagy magánélet helyett munka és magánélet
És végezetül az eddigi cikkeket elolvasva, mi is szeretnénk hozzászólni ahhoz a diskurzushoz, amely a több gyermeket vállaló édesanyák anyagi támogatását érintette. Ebben a kérdésben csak javasolni tudunk, de talán érdemes megfontolni a mi nézőpontunkat is. A mi álláspontunk szerint annak elérése a legfontosabb, hogy ne kényszerüljenek a nők döntésre a munka és a család között, hanem abban érdemes segíteni őket, hogy mindkét területen helyt tudjanak állni. Nagyon sok nő szeret dolgozni, és nagyon sok örömet ad nekik a munkájuk. Ne legyen számukra lemondás a családalapítás. Lehet ostorozni őket, hogy karrieristák, de ez egy nagyon rossz megközelítés. A jó munka nemesít, kiteljesít, és akár a családi életnek is jót tehet, ha az édesanya nem csak a családdal foglalkozik. Több nő szerez diplomát, mint férfi – nem várható el tőlük, hogy sutba dobják tanulmányaikat, és a társadalomnak is nagy veszteség lenne, ha ők nem dolgoznának.
Mi a megoldást a hatórás munkaidő minél szélesebb elterjesztésében és támogatásában látjuk. Ha valóban csak hat órát dolgozik valaki, akkor a gyermekeit kényelmesen el tudja szállítani reggel az intézményekbe, és délután kényelmesen értük is tud menni. De az is nyilvánvaló, hogy a kevesebb munkaóra kevesebb jövedelemmel jár. A miniszterelnök által is hangoztatott, fontos alapelv, hogy ne járjon rosszabbul anyagilag az, aki több gyermeket vállal. Erre alapozva a hatórás munkarend kevesebb jövedelmének kompenzálására két javaslatunk van:
• A családi adókedvezmény mértékének megállapításakor azt az alapelvet lenne érdemes figyelembe venni, hogy egy három- vagy többgyerekes, hatórás édesanya nettó munkabére egyezzen meg egy nyolcórás (még) gyermektelen munkabérével. Magyarul a bruttója legyen arányosan kevesebb, de a nettója legyen ugyanannyi.
• Másik kompenzációs javaslatunk, hogy a három- vagy többgyermekesek kapjanak nyugdíjprémiumot, hiszen a hatórás munka után kevesebb bér is jár. Ennek azért is lenne értelme, mert a nyugdíjat pont azok gyermekei fogják megtermelni, akik több gyermeket vállaltak.
A szerzők a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány társelnökei
