Tudjuk jól, Gyurcsány Ferenc eddig csak csalással nyert választást, amikor 2006-ban letagadta az ország katasztrofális gazdasági állapotát az állampolgárok előtt, s az őszödi beszédben ő maga vallotta be, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”. A komcsik sosem tudtak tisztán, demokratikus alapon választást nyerni Magyarországon. A fentin kívül elég a 77 évvel ezelőtt, 1947. augusztus 31-én megtartott, úgynevezett kékcédulás választásra gondolni, amelyen a választók a kék cédulák segítségével lakóhelyüktől távol, más településeken is leadhatták szavazataikat. A dolog pikantériája, hogy a kommunisták még így is bukták a választást, mindössze 22 százalékot értek el. Más kérdés, hogy aztán fasisztának bélyegezve kiűzték a hatalomból azokat, akik zavarták Rákosi elvtárs teljhatalmi törekvéseit.
Nem hozakodnék elő ezzel a történettel, ha nem olvasnám az MSZP-hez közel álló Hírklikkben Tóth Zoltán választási szakértő nyilatkozatát, hogy bizony a diktatúrában mindig nagyobb esély van a választási csalásokra, mint demokráciában. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagy kérdés, lehet-e a Hírklikknek közel állni az MSZP-hez, amely fokozatosan porlad szerteszét. Elvben persze nagyon is lehet, mert az éppen e portálnak most nyilatkozó „szakértő” 2018-ban a Demokratikus Koalíció színeiben indult országgyűlési képviselőjelöltként a választáson Dunakeszin. De még arra is alkalmatlannak találtatott, helyette ugyanis a végén Szél Bernadett indulhatott. Tehát ez a jeles, „független” választási szakértő képében tetszelgő Tóth Zoltán arra méltóztatik utalni, hogy Magyarországon – ahol negyedszer választottak elsöprő többségben kormányzó erőt – nincs demokrácia.
De ha már itt tartunk, kukkancsunk bele Tóth Zoltán nacionáléjába, honnan érkezett ez a nagyszerű ember.
Már a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain az MSZMP-kormányzat választási szakértőjeként volt jelen. Aztán a rendszerváltoztatás évétől tíz évig a Belügyminisztérium alá tartozó Központi Választási Iroda vezetője volt. A Horn-kormányban miniszteri biztos, a Medgyessy-kormányban pedig a belügyi tárcának a közigazgatási államtitkára.
Túl azon, hogy napjainkban az Orbán-rendszert nem tartja demokratikusnak, a négy kétharmad után csuda tudja, hogy miért, ugyanakkor képes intellektuális választási csalásról is szónokolni. Pontosan ezt mondja: „Minél távolabb vagyunk egy demokratikus rendszertől, annál távolabb kerül a politikai választás eredménye is a valódi politikai térképtől. Attól az igénytől, hogy az állampolgárok annyiféle és olyan politikai programok között választhassanak, amennyire igényük van. Ezt az intellektuális választási csalást szakmailag úgy nevezik: a választópolgár leadja valakire a szavazatát, de az ő képviseletében más párt jelenik meg a parlamentben. Ez a mai rendszer hibája. Ez magának az egész demokratikus rendszernek a hibája, hogy erre lehetőséget ad. Magyarországon ma nincs demokrácia, de formai okok miatt mégse beszélhetünk választási törvénytelenségekről sem.”
Értik, miről beszél? Nem csoda, ha nem. Azt akarja beadni az olvasónak, hogy az a törvényes, hogy nincs demokrácia Magyarországon, amikor van. Meg jogállam is van, amely Brüsszel szerint és persze a magyar komcsik szerint szintén nincs. Wass Albert azt mondja a bolsevikokról: „A bolsevik olyan ember, aki elégedetlen, irigy és tele van gyűlölködéssel. Mindenkit gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő…” Ez alapján pedig nyugodtan idézhetjük Kövér László szavait, miszerint „Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”.
Ezért aztán nem is kéne vele foglalkoznunk, mert – ahogy a 16. században Bornemisza Péter író mondta: „Ha az szarral harcolsz: ha megbírod is, ha megbír is – szaros leszel.” Tóth Zoltán visszataszító, antidemokratikus gondolatai azért követelnek nyilvánosságot, hogy ne tévesszen meg bennünket, a független szakértők között hemzsegnek a volt SZDSZ-esek, a volt MSZMP-sek, kommunisták.
S mivel a 2026-os választás egy-kettőre itt van, jobb, ha tudjuk, hogy a baloldal beszélő fejei – Rákosi, Kádár nyomában, Gyurcsány elvtársaként – szép számmal itt irigykednek, gyűlölködnek, elégedetlenkednek közöttünk.
És azt is, hogy kinek mit szabad elhinni és mit nem.
Bocsánat, kedves Tóth Zoltán!
A szerző újságíró
