– Négy országgyűlési ciklusban, 1998-2014 között volt parlamenti képviselő, a Gyurcsány kormányidején két tárcánál is államtitkár, következésképp közvetlen részvevője és szemtanúja is Gyurcsány Ferenc országlásának és kormányzásának. Mit jelentett, miként foglalható össze a Gyurcsány korszak, amely napra pontosan éppen húsz éve kezdődött el?
– Egy kicsit távolabbról indítanám a választ, mert az előzmények sem elhanyagolhatók. Gyurcsány a politikában az ezredforduló környékén bukkant fel. Ez az a korszak, amelyet Tony Blair, Gerhard Schröder és Bill Clinton neve fémjelzett a világpolitikában. A jövőt az a fajta politika határozta meg, amit ennek a három meghatározó országnak a vezetője gondolt, s amit harmadik utas politikának nevezünk. Ennek az irányzatnak a tudományos alapját Antony Giddens brit szociológus, Blair főtanácsadója tette le az asztalra. Ennek lényege egy új kiegyezés volt a tőkével, amit a szociáldemokráciából kifejlődő jóléti állam, és a Margaret Thatcher-féle neokonzervatívizmus is elfogadott, s ezt tekintették a harmadik útnak.
– Hogy kapcsolódik ide Gyurcsány személye?
– Úgy, hogy amikor Gyurcsánnyal a Szalay utcában, a képviselői klubban egy ebéden találkoztam, s kifaggattam a szándékairól, azt éreztem, hogy ő ugyanazt akarja csinálni, amit Tony Blair képviselt. A találkozó közöttünk azért jött létre, mert az üzletember Gyurcsány, aki az Altus vezérigazgatója volt, tudta, hogy jó viszonyt ápolok Antony Giddenssel, s segítségét kért tőlem, mivel ki akarta adni magyar nyelven Giddens A harmadik út című könyvét. Annyit segítettem neki, hogy közbenjártam Giddensnél, hogy jogdíj fizetése nélkül magyarul is megjelenhessen a mű. Gyurcsány még azt is felajánlotta a segítségem miatt, hogy adjuk ki közösen. Én azonban baloldalt óvtam ettől a harmadik úttól, nem akartam közreműködni a liberalizmus magyarországi térhódításában. Az ominózus ebéd után úgy köszöntem el tőle, hogy „Feri, ha adhatok egy jó tanácsot, soha ne akarj a politikával foglalkozni”.
– Hogy reagált Gyurcsány az intelmére?
– Nem emlékszem már, de az biztos, hogy erről nem alakult ki köztünk polémia. Viszont Gyurcsány, aki 1999-ben ki is adta a könyvet, már akkortájt megjelent a politika hátországában. Tudtam arról is, hogy Medgyessy Péter környezetében forgolódik. Medgyessy és Gyurcsány anyósa, Apró Piroska között nagyon régi barátság volt. Ennek volt köszönhető, hogy Medgyessy tanácsadója lett, nyilvánvaló volt, hogy ezt a Piroska intézte. Ekkoriban Feri és a felesége, Dobrev Klára már az MSZP környékén is felbukkantak.
– Milyen volt a fogadtatása ennek a fel-felbukkanásnak?
– A Feritől sokan féltek, mert hát úr Isten, mit tudhat ő rólam. Az anyósa testvére, ifjabb Apró Antal a már a rendszerváltozás előtt is a titkosszolgálatnál dolgozott. Gyurcsány egyszer hozzám is intézett egy kedves figyelmeztetést, hogy „Tiborkám, többet tudok rólad, mint azt gondolnád, ezért ne legyen olyan nagy az arcod”. Holott én 1998-ban a civil világból lettem parlamenti képviselő Újlipótvárosban, s nem volt soha közöm az MSZMP-hez.
– Volt valamilyen konfliktusuk, hogy így beszólt Gyurcsány?
– Nem, csak volt egy legenda körülötte, hogy az Isten tudja, hogy kiről mit tud. Akadt olyan pletyka is, hogy Apró Piroska, aki már Horn Gyulának is kabinetfőnöke és bizalmasa volt, azért húzta elő a sublótból régi barátját, Medgyessy Pétert, mert volt egy alku, hogy Medgyessy utódja a veje lesz. Csakhogy a Medgyessy és az SZDSZ között kirobbant háború kapcsán, mivel Medgyessy azt állította, hogy a koalíciós partner tele van korrupciós ügyekkel, felgyorsította ezt az alkufolyamatot. Amikor rádöbbentek arra, hogy Medgyessy számára nem lesz még egy ciklus, akkor ez előre hozta Gyurcsány személyét az utódlást illetően. Semmi konkrét ismeretem nincs erről az alkuról, de hitelt adok neki.
– Ha nem hozza ezt szóba, akkor is megkérdeztem volna, hogy volt-e köze Gyurcsánynak Medgyessy Péter megpuccsolásához? Mert amikor ’89-ben elkezdődött a pártállami állambiztonság átfazonírozása a „demokráciára”, Németh Miklós miniszterelnök három személyt bízott meg ezzel. Egyikük éppen Ifjabb Apró Antal volt, Apró Piroska testvére. Ha valakinek lehetett tudása Medgyessy pártállami múltjáról, arról hogy a kémelhárításnál D-209-es elvtársként szigorúan titkos tiszt volt, akkor az éppen Apró Antal fia volt. Hiszen ez a dokumentum mégis csak előkerült.
– Egészen biztos vagyok abban, hogy a Medgyessy Péter, akit én az utolsó baloldali miniszterelnöknek tartok, nagy valószínűséggel saját magától, a tisztesség pártján állva kakaskodott össze az SZDSZ-szel, amikor a korrupciónak hangot adott.
– Értem, de Medgyessyt mégsem akkor szedték le, amikor kitudódott a múltja, hanem akkor amikor kakaskodott a szabad demokratákkal. Ugyanakkor amikor az utódlás szóba került, az MSZP kongresszus előtt a Financial Times lényegében beavatkozva a magyarországi választásba azt írta: a szocialisták Tony Blair és Leonyid Brezsnyev között választanak. Utóbbival Gyurcsány riválisára, Kiss Péterre céloztak. Hiába támogatta Kovács László pártelnök is Kiss Pétert, Gyurcsány lett a befutó.
– Úgy gondolom, hogy Lendvai Ildikó frakcióvezető volt a mérleg nyelve. Kovács László, amikor látta, milyen erők vonulnak fel Gyurcsány mögött, elfelejtette a saját jelöltjét. Maradjunk ennyiben. Én is Kiss Péter párti voltam, s még jó néhányan. Még az előzményekről annyit, hogy a Medgyessy-kormányban az agrárminisztériumban voltam államtitkár, amikor a Dékány András, a tárca szóvivője azzal a hírrel jött be hozzám, hogy Gyurcsány mocorogni kezdett a miniszterelnöki posztért. Akkor én többek előtt kijelentettem:, „Gyerekek, ha ez a blöff bejön, ennek a pártnak vége van”. Ez 2004 júniusában történt. Gyurcsány ekkor már nem volt miniszter a Medgyessy-kormányban, mert lemondott, a Medgyessy viszont még aktív kormányfő volt. Nem különös!?
– Gyurcsány kormányfői színrelépése után volt-e fordulat az MSZP irányvonalában?
– Amit a Medgyessyre rá lehetett kenni, például a közalkalmazotti béremelés gazdasági hatását, azt megtették. Ez óriási hazugság volt, hiszen csupán kétszáz milliárd forintos többlet költséget okozott a büdzsében éves szinten. Mégis ezt állították be bűnös és hibás döntésként. Amit ehhez képest a Gyurcsány-kormány később művelt, az nagyságrendileg több kárt okozott az országnak. Gyurcsány két éven át osztogatott. Emlékezhetünk az áfa öt százalékos csökkentésére, amit a kereskedők lenyeltek, a költségvetés viszont elvérzett. Ez vezetett el oda, hogy 2005-ben elszállt a hiány, majdnem tíz százalék volt, s hogy Gyurcsány elhazudta az ország valóságos gazdasági helyzetét a választások előtt. Amikor például az őszödi beszédben azt mondja, hogy úgy csináltunk, mintha kormányoztunk volna, az valójában maga az osztogatás volt.
– Ebben az időszakban a gazdasági tárcánál volt államtitkár. Ez onnan nem volt látható?
– Az első Gyurcsány-kormány idején, 2005-ben is voltak huzavonák a miniszterelnök és Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Joachim Almunia között. Én gazdasági és közlekedési államtitkár voltam, akkor találkoztam Brüsszelben Almuniával, akivel korábban egy klubhoz, a brit Policy Network nevű agytröszthöz tartoztunk, és számon kértem, hogy miért huzakodnak velünk az uniós pénzek kifizetésével. Joachim dühödtem válaszolt, „ide figyelj, az adataitok sokkal rosszabbak, mint amit mi egyáltalán hivatalosan mondunk.” Engem ez akkor fejbe kólintott. Mert államtitkárként fogalmam sem volt arról, mekkora a probléma, ami miatt a bizottság visszatartott pénzeket. A 2008-as pénzügyi válság kiváltó oka nálunk az volt, hogy Magyarországnak nem volt tartaléka. Ezért tudták megtámadni a spekulánsok a forintot.
Fotó: MH/Hegedüs Róbert
– Ha már Almuniát, az unió pénzügyi biztosát szóba hozta, ez a fejbekólintás Gyurcsánnyal is megtörtént 2006 márciusában, amikor a konvergencia programot kivitte Brüsszelbe. Almunia ugyanis közölte vele, hogy nekik is vannak embereik Magyarországon, s tudják, hogy Gyurcsányék számai falsok. Ebből született meg az a paktum, hogy 2006 szeptemberig határidőt kaptak az új konvergencia program benyújtására, s így a választás előtt el tudták titkolni a valóságot aköltségvetés tényleges állapotáról. Almunia feltétele volt az is, hogy Gyurcsányéknak tájékoztatni kell az igazságról a magyar embereket. Erről tudott, tudtak?
– Nem. Ez nekem is új. Ám egybecseng azzal, hogy a Magyar Rádióban a napi hírszerkesztő köteles politikai egyeztetést folytatni a Miniszterelnöki Hivatallal. A Gyurcsány tehát biztos, hogy rábólintott arra, hogy mehet adásba az a hangfelvétel, amelyet motoros futár vitt be a Magyar Rádióba, a TV2-be és még egy helyre. A Fidesz is megkapta ezt az anyagot már korábban, ám nem hozta nyilvánosságra. Azon a nyáron fideszesek mondták nekem, hogy van egy hangfelvételük az őszödi frakcióülésről, de nem merik nyilvánosságra hozni, mert nem tudják, igaz-e vagy hamisítvány. Meggyőződésem, hogy emiatt kényszerült Gyurcsány arra rá, hogy maga hozza nyilvánosságra. Az az állítás, amit Gyurcsány a nyilvánosságban sugallt, hogy Szili Katalin, Baja Ferenc vagy Szekeres Imre szivárogtatta ki az őszödi beszédet, dajkamese.
– Ott volt ezen a frakcióülésen Balatonőszödön?
– Nagyon is. Amit a közvélemény az elhíresült beszédként ismer, valójában Gyurcsánynak a vita utáni reakciója volt. Eredendően a frakcióülés kezdetén elmondott összegzésében fejtette ki, hogy bizony most fekália van a palacsintában, a költségvetés elszállása miatt megszorításokra lesz szükség. A második felszólaló Horn Gyula volt, aki azt mondta, „Feri, ne beszélj hülyeségeket, te is tudod, hogy nem lesz itt megszorítás”. Senki nem hitte el, mekkora a baj. Sőt, az érintett miniszterek fel is lázadtak az ellen, hogy az ő saját területüket érintően megszorítások legyenek. Gyurcsány ezért gurult be, s akadémia formulákkal elküldött mindenkit melegebb éghajlatra. Ettől lett ilyen szenvedélyes ez a beszéd.
– Azt gondolta, hogy a társadalom ezt az igazságbeszéd mesét beveszi? Nem érezte, hogy ez politikai öngyilkosság?
– Nem feltétlenül. Valószínű, hogy annak a teljesítése volt, amit a pénzügyi biztosnak megígért, s bízott abban, hogy majd a frakciótagok sok mindent kiszivárogtatnak, elmosva a felelősséget. Közgazdászként azért annyit muszáj mondanom, hogy az a fajta politika, amit Gyurcsány meghonosított a kötelezettség-vállalásokkal, súlyosan hibás volt. Például az M6-os autópálya koncesszióba adása, ami így sokkal drágább volt, mintha uniós forrást vettünk volna rá igénybe. De hát a szalagátvágáskor az ollónak csattognia kell. És ilyen kötelezettségvállalásból volt kétszáz. Aztán ott voltak a PPP-s programok. Csak 2006-tól kezdtek el pörögni a pénzek az EU-tól, az önrészeket Gyurcsányék összeguberálták, az államkassza kiürült, amit a spekulánsok megéreztek. Gyurcsány egész kormányzása egyetlen szóval foglalható össze: vergődés. Én 2008-ban egy interjúban úgy fogalmaztam: ha eljön az idő, hogy a miniszterelnöknek mennie kell, akkor mennie kell. Elképesztő botrány lett belőle. Majdnem megölt a Feri. De én nem a karrierhez szegődtem, hanem az emberekhez.
– Ennek a kormányzásnak a végső fázisát hogy lehetne összefoglalni? Mert hogy el jött az idő, Gyurcsány meglepő módon, csöndben távozott 2009-ben a bársonyszékéből.
– Gyurcsány nagyon kemény üzenetet kapott a pénzügyi világtól, hogy takarodjon! Ebben Brüsszel, Washington, mindenki benne volt. Egyértelművé tették, ha ő marad, letérdepeltetik a forintot. Gyurcsány akkor úgy képzelte, hogy megmarad pártelnöknek, de ennyivel nem érték be. Az MSZP éléről is távoznia kellett.
– Hogy látja, Gyurcsánynak vége van, vagy van még mozgástere a politikában, érdemes-e tovább vergődnie?
– Úgy látom, véget ért a Gyurcsány korszak. Mind az MSZP, mind a Gyurcsány-párt megbukott, elporladt. Ilyen értelemben vége a Gyurcsány-korszaknak. A DK-nak az SZDSZ-es bázissal még van egy kis utóhatása a Fővárosi Közgyűlésben, hisz ott van Karácsony Gergely, a Mini Feri, aki egy igazi kígyó. A gyurcsányizmus megszűnt, de teljesen akkor fog véget érni, amikor a Karácsony is elbukik.
