Brahe a 16. század végi életében a svédországi Ven szigetén élt egy Uraniborg nevű, lakóházzal és csillagvizsgálóval kombinált épületben. Az egész komplexumot 1601-ben bekövetkezett halála után lebontották, a törmeléket pedig szétszórták az országban, hogy más épületeknél újra felhasználják. Így nem sok minden maradt meg, ami a modern kutatóknak segíthetne rekonstruálni a tudós életét.
Bár köztudott volt, hogy Brahe foglalkozott alkímiával, és a reneszánsz idején gyógyszerekkel látta el az európai eliteket – állítólag többek között a pestis ellenszerét is a pártfogója, II. Rudolf császár számára –, ezeket a gyakorlatokat titokban tartották. Ennek eredményeként alkímiai munkásságáról nem maradtak fenn részletek.
Az 1980-as évek végén ásatásokat végeztek az uraniborgi helyszínen, amelyek során üveg- és kerámiatöredékeket tártak fel, amelyekről azt feltételezték, hogy Brahe laboratóriumából származnak. A Dél-dániai Egyetem tudósai Kaare Lund Rasmussen professzor vezetésével most először elemeztek kémiailag négy üveg- és egy kerámiaszilánkot. A tudósok lézerablációs technikát alkalmaztak, amelyet lézerablációs induktív csatolású plazma tömegspektrometriával (LA-ICP-MS) kombináltak.
Tycho Brahe nagy csillagász volt, de egyben alkimista is
A számos megtalált vegyi anyag közül a vizsgálat kilenc olyan jelenlétét mutatta ki, amelyek kifejezetten dúsítottak. Higanyról, ólomról, rézről, ónról, antimonról, nikkelről, cinkről, aranyról és a legérdekesebb a volfrámról van szó.
A volfrám azért vetett fel kérdéseket, mert Brahe munkásságának idején még nem írták le az elemet. Valójában nem izolálták és nem írták le, amíg Carl Wilhelm Scheele svéd kémikus majdnem 200 évvel később izolálni tudta. A legvalószínűbb lehetőség az, hogy a volfrám valamilyen más ásványhoz kötődve került Brahe laboratóriumába, és amikor az alkimista hozzálátott ennek az anyagnak a finomításához, a volfrám is feldúsult.
A 16. század elején azonban egy német mineralógus arról írt, hogy az ón olvasztása valamilyen más anyag jelenléte miatt nehézségekbe ütközik. Ezt az anyagot, amelyet a tudós „Tungsten”-nek, azaz farkashabnak nevezett el, végül volfrámként ismerték meg, és Brahe talán tudott róla, és érdekelt volt abban, hogy felhasználja a laboratóriumában készült főzeteiben.
A szilánkokon található egyéb feldúsult elemek az akkoriban ismert alkímiai folyamatok nyomai. Különösen a réz, az antimon, az arany és a higany volt része a svájci alkimista, Paracelsus által feltalált három gyógyszernek, amelyek együttesen Medicamenta tria néven ismertek, és amelyekről Brahe híres lett. Rasmussen professzor egy korábbi elemzése szerint Brahe hajában és csontjaiban elég arany volt ahhoz, hogy azt jelezze, valószínűleg saját gyógyszereit szedte.
Dr. Poul Grinder-Hansen, a Dán Nemzeti Múzeum kurátora megállapítja: furcsának tűnhet, hogy Tycho Brahe egyszerre foglalkozott csillagászattal és alkímiával, de ha megértjük a világnézetét, akkor érthetővé válik. Úgy vélte, hogy nyilvánvaló összefüggések vannak az égitestek, a földi anyagok és a testi szervek között. Így a Nap, az arany és a szív kapcsolatban állt egymással, és ugyanez igaz volt a Hold, az ezüst és az agy; a Jupiter, az ón és a máj; a Vénusz, a réz és a vesék; a Szaturnusz, az ólom és a lép; a Mars, a vas és az epehólyag; a Merkúr, a higany és a tüdő kapcsolatára. Ásványok és drágakövek is társulhattak ehhez a rendszerhez, így például a smaragdok a Merkúrhoz tartoztak.
