Közismert például, hogy a sportolók menekültek az olimpiai faluból, és a nemzeti szervezeteknek sürgősségi ellátás keretében kellett gondoskodniuk külső helyszínekről, szállásokról és például szakácsokról, friss és elégséges alapanyagokról, amelyek nem álltak rendelkezésre Saint-Denisben. A papírágyak legendássá, illetve hírhedtté váltak, ahogy a britek által világgá kürtölt nyers ételek is. Mint lapunknak Gyulay Zsolt akkor megerősítette, a Magyar Olimpiai Bizottságnak is vészforgatókönyvre volt szüksége néhány esetben, de ahogy fogalmazott: „ami pedig rendezési hiányosság volt, azt próbáltuk megoldani.”
Beleképzelni is szomorú és lehangoló, hogy egy napokig, hetekig az olimpiai faluban sínylődő világsztár kerül méltatlan helyzetbe, s ezek után kell legyőznie az összes riválisát. Hogy hogy csinálta Ariarne Titmus, ausztrál úszóklasszis, rejtély. Tény ugyanakkor, hogy most mindent felfedett a 23 éves kiválóság, aki úgy lett ismét olimpiai bajnok 400 méter gyorson, hogy maga mögé utasította Katie Ledeckyt is.
„A lakásomban a fürdőszoba is nagyobb, mint az a nappali, amin négyen kellett osztoznunk. Ha jól emlékszem, az ágyneműinket csak az első éjszaka cserélték ki, aztán ez is elmaradt, takarítani is alig takarítottak, szóval végig mocsokban éltünk” – idézi Titmust az igenyesferfi.hu, amely azt is kiemelte, trükkre volt szüksége az ausztrál úszónak a „túléléshez”.
„Volt egy másik bosszantó dolog is: azt kellett hazudnunk, hogy csoporttársak vagyunk, ugyanis csak így tudtunk vécépapírhoz jutni. Amikor kifogytunk a vécépapírból, lakásonként egyetlen tekercs utánpótlást kaptunk, ami négy napra szólt” – mesélte az úszónő.
