2024. augusztus 31. szombat. 9:42
Frissítve: 2024. augusztus 31. 9:46
Új „dívat” hódít Barcelonában: egyre több polgár erősíti ugyanis szíjjal a kezéhez a mobiltelefonját, hogy a migránsok ne üthessék ki a kezükből. Elszaporodtak tudniillik a mobiltelefonok ilyetén való ellopásai. A nyugodt és békés séta a város főutcáján, a La Ramblán a trükkös tolvajok paradicsoma lett. Az ember döbbenten figyeli, mi történik Európában és joggal kérdezi: mi jöhet még? A divat olyasféle, mint a járvány. Természete szerint terjeszkedni szeret. Toni Kroos, a pályafutását befejező német futballista nemrégiben nyilatkozta, hogy ő nem engedné el a lányát német földön egy esti sétára. Komolyabb állapotokról számolt be annak idején Gyarmati Dezső is, aki kolumbiai vízilabda kapitány volt a 70-es években. Elmondta, hogy csak úgy mehettek el sétálni a feleségével és a kislányával, hogy a gyerek kezét összeláncolták az édesanyja kezével, mert csak ilyen módon érezték magukat biztonságban.
Jó-jó – mondhatjuk, de mi itt Európában élünk, kultúranemzetek ölelésében, és volt idő, amikor a becsületességet is számon kérték az alattvalóktól, a többi jellemformáló fogalomról nem is beszélve. Most meg, lassan mással sem kell foglalkozni, mint a védekezéssel. Shakespeare írja valahol, hogy „a pokol üres, mert minden ördög a felszínen van”. Legalábbis gyülekeznek. Persze nem mindenki lop azért, mert előnyt akar belőle kovácsolni. Némelyek élvezetből teszik. De lopni akkor is bűn, ha valaki kedvtelésből, hősködésből vagy játékból műveli. Egy régebbi példa: Adler Zsigmond, a kiváló ökölvívóedző mesélte, hogy egykori kiváló bokszolójuk, Bogács Laci mindig azokat a dolgokat vetette le az üzletben, amikért létrán kellett felmásznia a kereskedőnek. S közben ő zsebre tette ezt és amazt… Amikor két évvel a háború után Dublinban Európa-bajnokságot nyert, becipelte a mestert valahová, ahol ártatlanul szemlélődött, miközben elővette a trükköt, aztán az utcán kifordította a zsebét. Száz pipaszurkáló volt nála. „Ez meg minek neked?” – kérdezte Adler. „Jó, ha van!” – válaszolta Bogács.
A mobiltelefon napjainkban modern őrzőangyala is a tulajdonosnak. Ha ellopják, az ember biztonságérzete sérül meg. Egy időben sokat jártam a börtönökbe. Sokféle rabbal találkoztam. Emlékszem, többekkel megesett, hogy nagyobb bűncselekményüket, egy „apróbb” cselekedettel, például betöréssel próbálták leplezni, és emiatt kerültek börtönbe. Vajon a barcelonai migránsok a mobiltelefonok ellopásával lepleznek-e valamit? Ambrus Attila, az egykori hírhedt jégkorongozó, ismertebb nevén a „Viszkis rabló” állította: „Hosszú távon nem éri meg bankrablónak lenni. Én is megpróbáltam abbahagyni. Minden rablás után azt mondtam: ez az utolsó, többet nem csinálom, de ebben a világban nincs utolsó… Talán csak akkor, ha a csuklón csattan a bilincs.” A kísértés anyja a szükség – mondhatja a tolvaj, akinek nincs bűntudata. Krúdy szerint is az embernek csak az első lépést kell megtennie a züllés útján, a második lépés már természetes. A barcelonai tolvajok hányadik lépésnél járnak?
Lehet-e bűn nélkül élni? – kérdezi Füst Milán. A válasza: „Az nem is élet. Ezt még a keresztény szentek is sejtették.” A lényeg alighanem a fokozatokban keresendő. Vannak súlyos bűnök (például az elszaporodó késes támadások Európában), és vannak enyhébbek. De a bűn az bűn. Viszont az az Európa, amelynek emlékét magunkban hordozzuk, félek, már csak fata morgana (délibáb), bennünk létező vágyálom; másutt könnyebben fellelhetjük, mint éppen Európában.
A szerző újságíró
