LMA
2024. szeptember 3. kedd. 7:02
Valahogy nem akarnak elfogyni Moszkva rakétái és drónjai. Sőt valójában olybá tűnik, mintha félévről-félévre egyre újabb és újabb eszközök jelennének meg és pusztítanának tömegesen a frontokon. Történik mindez annak ellenére, hogy a nyugati katonai szakértők, s nyomukban a lelkes, s a valós tényekre gyakorta nem sokat adó baloldali sajtó már 2023 áprilisában arról cikkezett, hogy az orosz haderő a jelenlegi (azaz akkori) háborús intenzitás mellett napokon belül elégeti a teljes készletét.
Sajnos a valóság ismét rácáfolt a botor reményekre.
Az ukrán frontkatonák és a hátország civiljeinek jelenlegi mumusa a Grom–E1 cirkálórakéta és haverja, egy „szimpla” siklóbomba, melyek külön-külön is emlékezetes pusztítóerővel rendelkeznek. A bemutatásuk előtt fontos megjegyezni, ha a „fajsúlyosabb”, azaz nagy távolságra is könnyedén bevethető (némi pongyolsággal fogalmazva: „magától” célba találó) fegyverrendszerek evolúcióját nézzük, akkor amolyan ökölszabályként leszögezhető, ezek esetében a tervezőasztal és a fizikai debütálás között nyolc-tíz év szokott eltelni – s legalább ennek a fele, amíg az adott szerkezetet elkezdik sorozatgyártani.
Rakétaindítás valahol Oroszországban. Nem nagy élmény a célkeresztben lenni…
Fotó: AFP/Russian Defence Ministry
Ez alól a két szóban foró eszköz sem kivétel, hiszen az oroszországi Harcászati Rakétafegyver-gyártó Üzem (KTRV) először a MAKSZ 2015 moszkvai légiszalon alatt mutatta be a közönségnek két új fejlesztését, a Grom–E1 irányított cirkáló rakétát és a Grom–E2 siklóbombát. A fegyvereket úgy tervezték, hogy a rendszerben álló legmodernebb „hazai” repülők többsége képes legyen hordozni és indítani. Mindkét kivitel hátranyilazott szárnyakkal rendelkezik, irányításukról inerciális szerkezet (giroszkóp) és GPS gondoskodik. (Igaz, utóbbi alatt nem a nyugatiak, hanem az oroszok által készített GLONASS-t kell érteni.) A Grom–E1 rakétahajtóműve helyére a Grom–E2 esetében további robbanóanyag kerül, így míg az előbbi háromszáz, addig az utóbbi négyszázötven kilogrammnyi pusztító anyagot képes hordozni a gyomrában. A szerkezetek össztömege hatszáz kilogramm körül jár. Ez az adat azért fontos, mert a súly és a sebesség – amely elérheti az óránkénti ezerhatszáz kilométert – okán a célpontban felszabaduló kinetikus energia akkor is tekintélyt parancsoló pusztításra képes, ha esetleg a hordozott gyilkos anyag bármi okból nem robban föl.
Utóbbira volt példa mostanság májusban, amikor egy többemeletes lakóházat kapott telibe egy Grom–E1 – s bár a detonáció elmaradt, de abban az épületben sem fog már többé élni senki.
A Grom–család pontos működési tartományát és egyéb szabatos adatait vélhetően csak a titkosszolgálatok ismerik. Nagyjából azonban annyi tudható, hogy az indítási magasságuk valahol kétszáz és tizenháromezer méter között jár. Persze az is áll, hogy egy siklóbombának az az üdvös, ha minél magasabbról eresztik útjára – így viszont kiszúrhatják a radarok és van idő leszedni.
Tegyük rögvest hozzá: már ha van mivel, mert Ukrajnának jelenleg éppen az a legnagyobb gondja, hogy egyre fogynak az elfogórakétái – a Nyugat pedig szemmel láthatóan nem győzi az orosz tempót követni. S ezen túl ugye ott vannak a költségtényezők is, mely szerint egy-egy, Kijevnek segélyként adott fegyver-, lőszer vagy komplex rendszer darabos ára gyakorta öt-tízszerese annak, amennyit Moszkva költ hasonló célokra.
