Zsanbolat Utubajev, a Margulan Régészeti Intézet munkatársa szerint a közép-kazahsztáni Uljtau régiójában fedezték fel a sírokat, amelyek közül három bajszos kurgán. Az ilyen sírok tetején kőből készült gerincek húzódnak.
A hasonló kurgánok gyakoriak Kazahsztánban, csak az ország középső részén mintegy 400-at ismernek. A halmok átmérője 3 és 15 méter között mozog.
A lelőhelyen a szakemberek az egyik, gerinccel nem bíró kurgánban egy férfi maradványaira és egy nyílhegyre bukkantak. Egyelőre nem világos, hogy az elhunyt ki lehetett, illetve hogy miként halt meg.
A sírok pontos kora sem ismert, de a jelek alapján középkoriak. A periódusban Kazahsztán területén több nomád csoport is élt, közülük a mongolok a legismertebbek, akik a 13. században hódították meg a térséget.
A kurgánok ennél korábbiak lehetnek, és feltételezhetően egy másik nomád néphez tartoztak. A szakértők abban bíznak, hogy a további vizsgálatokkal jobban megérthetik a maradványokat.
A középkori Kazahsztánban egyébként letelepedett közösségek is léteztek. Az egykor virágzó, a selyemút fontos állomásaként szolgáló Taraz városának például állandó lakói voltak.
