A magyar határtól csupán pár órára emberek ezrei küzdenek nap mint nap az életben maradásért. Az orosz-ukrán háború rémségeiről szóló beszámolók szívszorító képet festenek a mindennapokról. A civilek helyzete a legrosszabb: az orosz támadások miatt súlyosan megrongálódott az energetikai infrastruktúra, ezért sok helyen nincs fűtés, áram, sőt vezetékes víz sem. A legnagyobb veszteség azonban az, amikor az emberek egyik pillanatról a másikra elveszítik a szeretteiket.
Harkivban egy rokkant katonát és három gyermekét saját otthonukban érte a végzet
A Hromadske beszámolója szerint egy Harkiv megyei családtól a háború egyetlen éjszaka alatt elvette az apát és három kisgyermeket, a várandós anya pedig egyedül maradt a felfoghatatlan veszteséggel. Februárban vásároltak házat Bohoduhivban, Harkiv megyében. A család már a beköltözésre készült, meghívták a barátokat, berendezkedtek, és várták következő gyermekük születését. Új élet kezdődött volna számukra. A férfit 2024 májusában besorozták az ukrán fegyveres erőkhöz.
Négy hónap szolgálat után aknára lépett, elvesztette az egyik lábát.
Kórházba került, rehabilitáción esett át, majd protézissel tért haza. Anatolij Jeliszijev városvezető felidézte, hogy egyszer látta is, amikor tavaly tavasszal autóval vitték, mankóval járt, és még nem szokta meg az új helyzetet. A család ezt követően Szoszonivkában élt, majd megszületett harmadik gyermekük, Miroslava. Nemrég hivatalosan is összeházasodtak, és Olha ismét teherbe esett. A faluvezető szerint már a házavatóra készültek.
Február 11-én éjszaka azonban egy orosz drón közvetlenül a házukba csapódott.
A támadásban Hrihorij és három kisgyermekük életét vesztette.
A család egyéves kislánya, Miroslava, valamint a kétéves ikrek, Ivanko és Vladik is meghaltak.
Az apa 34 éves volt. Csak Olha élte túl a támadást. A nő a terhesség 35. hetében jár. Sérülésekkel és égési sérülésekkel vitték kórházba, de állapota stabilizálódott. A bohoduhivi kórház közlése szerint hamar haza is engedték. „A baba jól van” – mondták. Olhát Hrihorij testvére, Ivan vitte haza, aki szintén szolgált a hadseregben, majd sérülése után leszerelték. A férfi arról is beszélt, hogy felmerült: a terhesség előrehaladott állapota miatt visszaküldik a nőt kórházi megfigyelésre.
A történtek után a család teljesen összeomlott: az édesanya vigasztalhatatlanul gyászolt, a testvér pedig azonnal Bohoduhivba sietett, hogy a romok között próbálja rendezni azt, ami még megmaradt az életükből.
Közben a gyerekek és az apa holttestét elszállították a hullaházból, a temetés időpontja azonban még bizonytalan volt. A család azt tervezte, hogy Szkovorodinivkában helyezik őket végső nyugalomra, ott, ahol az apa édesapja is nyugszik. A temetés körül azonban több kérdés is felmerült: a három kisgyermeknek külön sírt szerettek volna, az apa pedig a közelükben kapott volna helyet – sokáig kellett azon dolgozni, hogy elegendő helyet találjanak mindannyiuk számára egymás mellett.
