A hősnek nincs helye a családi kályha melegénél+ VIDEÓ

Erről szól Ulaa Salim filmje, amely a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon debütált.

A fogyasztói társadalom mozinézői számára a hősök nem hétköznapi, köztünk élő figurák, hanem elsősorban olyan alakok, akik képregényekből, az emberi képzeletből kerültek filmvászonra. Pedig vannak és lehetnek köztünk élő hősök is, sportolók, űrhajósok, és majd egyszer lehet, hogy lesznek olyan tengerbiológusok is, mint Elias (Viktor Hjelmso), aki nagyon vonzó és nagyon laza. Mindig tudja, hogy mit akar, és el is éri.

Megismeri Anitát (Anna Sogaard Frandsen), aki lehet, hogy egyszer majd énekesnő lesz. Kedvesen és viccesen, vidáman szeretik egymást, össze is költöznek, de Anita véletlenül teherbe esik. Eliasnak éppen nagyon nem fér bele a gyerek, Anitának meg az, hogy a férfi ne akarja a közös gyereküket.

Elias (Simon Sears) nem keres más nőt, hanem csak megy előre az útján, és miután megjárta tenger mélyét, újra megkeresi azt az egyetlen lányt, akit szeretett. De az élet nem vár 15 évig mozdulatlanul, hanem zajlik, ahogy tud.

Elias sikeres, a tévében, a Facebookon mindenki követi az expedícióit, mindenki drukkol, hogy sikerüljön befoltozni az omlásokat, viharokat okozó, és jóval nagyobb katasztrófákkal is fenyegető, egyre táguló rést a tenger talaja alatti mélységben.

Elias ki tudott teljesedni tudósként, olyan gyönyörű természeti jelenségeket látott élőben, amiket a világon kevesen, de közben elszáguldottak mellette az évek, amelyeket a szerelmével tölthetett volna, és családot alapíthatott volna.

Ulaa Salim filmje nem állítja, hogy nem kellenek hősök, akik megmentik a Földet, talán csak annyit akar mondani, hogy az életünkről dönteni úgy érdemes, ha nem csak azt vesszük figyelembe, mit nyerünk, hanem azt is, hogy mit áldozunk be.

A történet nem túl bonyolult, de a hangulatok, az arcokon tükröződő érzelmek nem a megszokott pályán sodorják előre. Megnyerő, ahogyan a film a burjánzó, szabálytalan szépségű életet, a szüntelen mozgást, a szüntelen szerelmet ábrázolja. Gyönyörűek a tengeri és tengeralatti képek is, és bőségesen megmutatják a természet titkait és a hős szerepet választó tudós, kutató igazságát is.

Majd a két világ ütközik, és ennek csaknem minden fájdalma Eliasé, aki megtud egy gyönyörű titkot Anitától (Nanna Oland Fabricius), de már késő lenne másik életet választani, Elias nem is akarja ezt, és végig kell mennie kinek-kinek a maga golgotáján.

Mostanában, egy világkorszak lezárulása idején, sokan szeretnék átírni a sorsokat és a szerepeket úgy, hogy ne vagy-vagyok, hanem is-isek legyenek inkább.

A film szerint azonban bármiről is álmodozunk, az aktuális lehetőségek ezek: aki a hétköznapi életet választja, annak is le kell mondania valamiről, amiről nem esik jól lemondani, és annak is, aki hős akar lenni, tudósként ki akar teljesedni, és veszedelmes kalandokra vállalkozni.

Salim filmje, amelynek a forgatókönyvét is ő írta, megmutatja, hogy élesen elválik a két világ, a hősnek nincs helye a családi kályha melegénél, esetleg csak a róla szóló riportnak a tévében vagy a bejegyzésnek a Facebookon, vagy majd ha meghalt, a bekeretezett képének a falon, miközben valakinek csak el kell mennie a tenger fenekére is, hogy a többi nyugodtan élhesse az életét tovább.

A film elsősorban a fiatal és az érett Eliast játszó két színésznek alkalom arra, hogy jelentős alakítást nyújtsanak. Viktor Helmsjo Eliasa szép, tehetséges, nagyon kedves, nyíltan tud szeretni, és mindezt leleményesen, izgalmasan mutatja be, ha végig csak őt kellene nézni, az sem lenne unalmas.

Nanna Oland Fabricius ( Anita) és Simon Sears (Elias) tizenöt év után újra találkoznak

Nanna Oland Fabricius ( Anita) és Simon Sears (Elias) tizenöt év után újra találkoznak

Fotó: Mozinet/Morten Rygaard

Az érett Elias Simon Sears alakításában bátran, férfiasan tűri a sors nyűgét és nyilait, de arcjátéka, mozgása tükrözi, hogy a rázúduló fájdalmat, visszautasítást, kiszorulást nagyon mélyen megéli. Sajnálatos, hogy nem tud olyan vonzó lenni, mint fiatalkori önmaga, nem is könnyű elhinni, hogy abból a kedves laza fiúból egy ilyen kaktuszszerű komor valaki lett.

A fiatal Anita csupa élet és vidámság, habár kócos fogsorával, az arcán éktelenkedő szemölcsével látszik, hogy még nem éppen kész színpadi jelenség. Megfáradt és unalmasan szép lesz később, tökéletes fogsorral és arcbőrrel, és biztosan el kellene ájulni a általa szerzett daltól, amit elénekel a filmben, amikor már énektanár és vasárnapi énekesnő lesz, de hát annyi ilyen filmdal van, és szinte egyformák.

Objektum doboz

Ha szeretünk fiatal és nem nagyon fiatal szerelmeseket és hősöket bámulni, meg könnyeket ejteni a sors kegyetlensége miatt, akkor ott a helyünk a moziban.

Örökké – For evigt – 2024

Dán, izlandi, norvég romantikus sci-fi 109 perc

Rendezte: Ulaa Salim

7/10

Elolvasom a cikket