Az egyiptomi piramisokhoz köthető az első fémszennyezés

A terület egy egykori kikötőé volt, ahová többek közt a piramisépítésekhez szükséges holmik is érkeztek. E talajmintában azonosították a szakemberek az eddigi legrégebbi emberi fémszennyezés nyomait, amely megelőzte a piramisok építését – számol be az ng.24.hu.

A kutatók nagyjából 3200 év időtartományban a fémszennyezés-adatsorát állították össze, időszámításunk az előtti 6465–1225 közti időszakról. Az egykori kikötőből kiemelt üledékfuraton geokémiai elemzést végeztek, és ennek segítségével tárták fel az egykori fémfeldolgozás nyomait.

A réz első nyomait a 3265-3185 közti időszak tartalmazta, ez még a predinasztikus korban zajló fémfeldolgozásból adódott. A réz mellett annak megerősítésére, keményítésére szolgáló ötvöző anyagot, arzént is találtak, legalábbis ezt az okot valószínűsítik az arzén jelenléte mögött a szakemberek. A következő jelentősebb mennyiségben kimutatott rézre már a fáraók korához köthető 3035-2945 közti időszak üledékrétegében bukkantak rá, majd a piramisépítések fő időszaka kapcsán találtak jelentősen emelkedett mennyiséget.

Bár a régészeti leletek elsöprő többsége az elithez köthető, így az uralkodói rétegről és az elitről tudhatunk meg ezekből bármit, a hétköznapi emberek életére is kíváncsiak voltak a szakemberek. Az efféle üledékminták pont ebbe engednek betekintést.

A Gízai-fennsík a Nílus egykori ágának is köszönhetően kézműipari központ is volt. Itt készült a rézeszközök sokasága. Az itt készülő eszközökkel a bányászattól-építkezésektől (vésők-fúrók) a textilkészítésig számos területet elláttak.

Az üledékmintákban induktív csatolású plazma-tömegspektrometria (ICP-MS) segítségével megmérték a különféle szennyező anyagok mennyiségét, így a vas, az alumínium, a réz, az arzén, a titán arányait, és emellett szén-14-es kormeghatározást is végeztek az üledékrétegeken. Ezzel sikerült az első fémszennyezés idejét időszámításunk előtt 3265-ig visszavezetni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a dokumentált adatoknál 200 évvel korábban már laktak a Gízai-fennsíkon, és rézművességgel is foglalkoztak.

A szennyezés csúcsidőszaka időszámításunk előtt 2500 körüli időszaktól egészen időszámításunk előtt 1000-ig tartott. Ekkor a talajmintában lévő réz mennyisége 5-ször, 6-szor több volt, mint a természetesen előforduló mennyiség, ez pedig a jelentős helyi fémművességről árulkodik.

A rézművesség akkor is fennmaradt itt, amikor a Nílus szintje történelmi minimumon volt (időszámításunk előtt 2200 körül), ez pedig azt jelentette, hogy igen ellenálló közösség dolgozott Gízában. Az emberek kihasználhatták a visszahúzódó Nílus nyomán maradt termékeny öntéstalajú egykori ártereket, és lehet, hogy e mezőgazdasági aktivitáshoz volt szükség a réz eszközökre.

A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberhez köthető szennyeződéseket nem lehet csak úgy kitörölni az üledékekből, talajból, az mindörökre ottmarad. Emellett a geokémiai nyomok a régészeti feltárások további irányát is meghatározhatják, hiszen a predinasztikus korról alig valamit tudunk, mivel a térségben a piramisépítést kutatták eddig legnagyobb mértékben.

Elolvasom a cikket