Összehasonlítva a nem sportolókkal a rendszeresen állóképességi gyakorlatokat végzők olyan zsírlerakódásokat halmoztak fel a hasuk bőre és izmai között, amely nagyobb véredénysűrűséget, az anyagcsere-problémákkal összefüggő, alacsonyabb kollagénbőséget és kevesebb progyulladásos fehérvérsejteket eredményezett. Ezek a tényezők a szakemberek szerint arra utalnak, hogy a szervezet így egészségesebb módon „rakja le” a zsírt a hasunkban – tehát kevesebb hasi zsírt eredményez –, még akkor is, ha ez nem változtatja meg a jelen lévő zsírszövet mennyiségét.
Eredményeink azt mutatják, hogy a több hónapon vagy éven át tartó, rendszeres testmozgás nemcsak hatékonyan égeti a kalóriákat, de úgy tűnik, hogy olyan módon módosítja a zsírszövetet is, amely lehetővé teszi a testzsír egészségesebb tárolását, amikor némi súlygyarapodást tapasztalunk, ahogyan az idősebb korban szinte mindenkinél előfordul – magyarázta Jeffrey Horowitz, a Michigani Egyetem kineziológusa és vezető kutatója.
A vizsgálatba ötvenkét olyan felnőttet vontak be, akik a kutatás idején túlsúlyosnak vagy elhízottnak számítottak. Két csoportra osztották őket:
- huszonnyolc főre, akik azt mondták, hogy nem mozognak rendszeresen, és
- huszonnégy főre, akik arról számoltak be, hogy mozognak.
A hasi zsír rejtélyét kutatták
A testmozgást végző csoportba tartozók arról számoltak be, hogy legalább két éven keresztül hetente minimum négyszer állóképességi típusú gyakorlatokat végeztek. Az átlagos résztvevők az elmúlt tizenegy évben rendszeresen sportoltak.
A kutatók a harminckét résztvevő (fele férfi, fele nő) hasonló testzsírszázalékkal rendelkező tagjainak (mindkét csoportból tizenhatnak) a hasi zsírszövetmintáit hasonlították össze, amelyeket közvetlenül a bőr alól vettek. Kiderült, hogy a rendszeresen sportolók zsírszövete jobban raktározta a hasi zsírt.
Amellett, hogy több volt az ér, kevesebb az anyagcserét zavaró kollagén és kevesebb a gyulladást okozó sejt, a sportolók hasi zsírszövetében nagyobb sűrűségben azonosították a mitokondriumokT és az anyagcserében részt vevő fehérjéket.
További laboratóriumi kísérletek során Horowitz és munkatársai az egyes csoportok különböző szöveteiből származó, tenyésztett hasi zsírmintákat elemeztek, és azt találták, hogy a rendszeresen sportolók izolált hasi zsírszövetükben nagyobb mértékben növekedtek az erek, valamint nagyobb volt a lipidraktározási kapacitásuk, amely jobb inzulinérzékenységre utalhat.
Mindez a szakemberek szerint azt is jelenti, hogy a rendszeresen sportoló emberek fokozott oxigén- és tápanyagszállítási kapacitással rendelkeznek a zsírszövetük vérereiben még akkor is, ha maguk a sejtek megnagyobbodnak.
A Nature Metabolism című folyóiratban publikált eredmények tehát azt sugallják, hogy a rendszeres testmozgás úgy alakíthatja át a test zsírsejtjeinek tartalmát és konfigurációját, hogy az kedvezőbb lesz az anyagcsere-funkciók szempontjából, és némileg enyhíti a gyulladást.
