A tejeslány, akit feltűnő szépsége miatt tartóztattak le

Pilt Carin szülőföldje a svédországi Leksand volt, egy kis falu a Dalarna régióban. Mint sok kortársa, ő is a megélhetés reményében érkezett a fővárosba, ahol tejet árult az utcákon. A 19. századi Stockholm utcáin dolgozó tejeslányok közül azonban ő kitűnt különleges vonásaival, magas termetével, szőke hajával és kék szemével sokakat elbűvölt.

Az emberek rajongása odáig fajult, hogy a férfiak gyakran csak azért vásároltak tőle, hogy megcsodálhassák szépségét. Számos forrás szerint olyan nagy volt az érdeklődés iránta, hogy az utcán gyakran nagy tömeg gyűlt össze körülötte, csak hogy egy pillantást vethessenek rá. Ez az egyre növekvő népszerűség nemcsak elismerést, hanem irigységet és pletykákat is hozott számára. Az utcákon és tereken összegyűlt tömegek egyre nagyobb zavart okoztak, ez az egyre fokozódó érdeklődés annyira kaotikus helyzetet teremtett, hogy a hatóság vezetői kénytelenek voltak közbeavatkozni. A döntésük értelmében a rendőrség végül letartóztatta, és azzal vádolták, hogy közvetve zavarja a közrendet és forgalmat a város utcáin.

A korabeli beszámolók szerint az a pletyka is elterjedt, hogy még Károly János (Karl Johan), a svéd koronaherceg is inkognitóban meglátogatta a nép egyszerű gyermekét. Bár nincs hivatalos dokumentáció, amely ezt egyértelműen igazolná, a történet széles körben ismertté vált, és a korban általánosan elterjedt szóbeszéd részévé vált.

A koronahercegről, aki később Svédország királya lett, közismert volt, hogy érdeklődött a nép egyszerű tagjai iránt, és gyakran inkognitóban vegyült el a tömegben. A rendkívüli szépség és a körülötte kialakult tömeghisztéria nagy valószínűséggel felkeltette a magas rangú személyek figyelmét is. Az a történet, miszerint a koronaherceg maga is kíváncsi volt a híres tejeslányra, jól illeszkedik abba a képbe, amely a 19. századi svéd társadalmi viszonyokat jellemezte, ahol a szépség, a hírnév és a hatalom különös kapcsolatban álltak egymással.

Ha a koronaherceg valóban találkozott vele, ez megerősíthette Pilt Carin különleges státuszát, és tovább növelhette a róla szóló legendákat. Ez az anekdota jól tükrözi, hogy története túlmutatott egyszerű személyes sorsán, és a korabeli Svédországban valóságos társadalmi jelenséggé vált.

Letartóztatása, bár a közrendet zavarta meg, nem vezetett hosszú fogva tartáshoz. A hatóságok célja elsősorban az volt, hogy megszüntessék a körülötte kialakult tömeghisztériát, amely már a város működését zavarta. Mivel nem követett el bűncselekményt, hanem pusztán a szépsége okozta az összegyűlt tömegeket, a rendfenntartók csupán ideiglenesen vették őrizetbe. A társadalmi nyomás és az őt támogató személyek közbenjárása is közrejátszhatott abban, hogy viszonylag hamar szabadlábra helyezték. Valószínűleg szabadulásában több más tényező is szerepet játszhatott, köztük a korabeli stockholmi társadalom különböző rétegeinek közbenjárása. Bár konkrét neveket nem említenek a források, valószínű, hogy az őt csodáló gazdagabb rétegek és befolyásos városi polgárok közül néhányan szót emelhettek érte. Az, hogy szépsége sokakat rabul ejtett, különleges státuszt adott neki, még akkor is, ha ez eredetileg nem állt összhangban az akkori társadalmi normákkal. Többek között a Stockholm utcáin kialakult tömegjelenetek mögött álló férfiak, akik tehetős és befolyásos emberek is lehettek, szimpátiával viseltettek Pilt Carin iránt. Az ilyen társadalmi támogatás nem volt ritka azokban az időkben, különösen, ha valaki olyan figyelmet keltett, mint ő. Az őt pártoló emberek feltehetően azért jártak közben, hogy az intézkedések ne vezessenek hosszú távú fogva tartáshoz, és a hatóságok belátták, hogy az ügy megítélése és kezelése túlzott volt. A hivatalos szervek is gyorsan felismerték azt a tényt, hogy nem lenne helyénvaló egy olyan nőt tartósan börtönben tartani, aki önmaga nem követett el bűntényt, és akinek letartóztatása csupán a közrendet érintette. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként feltétlenül becsületes „elítélt” viszonylag hamar visszanyerje szabadságát, és a nyilvánosság figyelme elől elrejtve, már normális mederben folytathassa életét.

Hősnőnk azonban sosem vágyott a hírnévre. Visszahúzódó természete miatt végül elhagyta a fővárost, hogy visszatérjen vidéki otthonába, ahol csendes életet élhetett tovább. Története azonban mély nyomot hagyott a kortársak emlékezetében, és a svéd folklórban egyfajta „szépségikonként” maradt fenn. Az egyszerű tejeslány esete jól mutatja, hogyan alakíthatta a szépség fogalma egy közönséges ember sorsát már a 19. század társadalmában is. Ezt a szépséget a róla készített szobor is igazolja, amely jelenleg Stockholmban azon a téren áll, ahol a tejet árulta.

Elolvasom a cikket