Habár a fizikusok szerint – legalábbis elméletben – lehetséges az időben hátrafele is haladni, azaz az időutazás lehetséges, akadnak további, elméleti akadályok is, melyeket, eddig nem sikerült kiküszöbölni.
A legismertebb, az úgynevezett „nagypapa-paradoxon”. Ez röviden azt mondja ki, hogy amennyiben visszamegyek az időben és megölöm a saját nagyapámat, akkor sem az egyik szülőm, sem én magam nem születhetek meg, azaz nincs aki visszamenjen az időben, hogy megölje a nagyapámat, aki… és így tovább.
Próbálkoztak ennek a feloldásával, talán a legismertebb a párhuzamos univerzumok elmélete, miszerint egy ilyen cselekedet már csak egy párhuzamos univerzumban történhet meg.
Most azonban, a Science Alert cikke szerint mintha megoldás született volna a kérdésre. Néhány évvel ezelőtt Germain Tobar, az ausztráliai Queenslandi Egyetem fizikushallgatója kidolgozta, hogyan lehet olyan megoldást találni, hogy az időutazás életképes legyen paradoxonok nélkül.
A klasszikus dinamika azt mondja, hogy ha ismerjük egy rendszer állapotát egy adott időpontban, ez elmondhatja nekünk a rendszer teljes történetét – magyarázta Tobar még 2020-ban.
Einstein általános relativitáselmélete azonban megjósolja az időhurkok vagy időutazás létezését, ahol egy esemény egyszerre lehet a múltban és a jövőben is, így elméletileg a feje tetejére állítva a dinamika tanulmányozását.
A számítások azt mutatják, hogy a téridő potenciálisan alkalmazkodhat a paradoxonok elkerülése érdekében. Egy aktuális példával élve, képzeljünk el egy időutazót, aki a múltba utazik, hogy megállítsa egy betegség terjedését.
Ha a küldetés sikeres lenne, nem is létezne az a betegség, ami miatt visszamehetne az időben, hogy legyőzze.
Tobar eredményei azt sugallták, hogy a betegség még mindig más módon, más úton vagy más módszerrel menekül, megszüntetve a paradoxont.
Bármit is tett az időutazó, a betegséget nem lehetett megállítani.
Tobar munkájába a nem matematikusok számára nem könnyű beleásni magát, de a matematikus megvizsgálta a determinisztikus folyamatok hatását (véletlenszerűség nélkül) a tér-idő kontinuum tetszőleges számú régiójára, és kimutatta, hogy mindkét zárt időszerű görbe (ahogy azt Einstein megjósolta) illeszkedik a szabad akarat és a klasszikus fizika szabályaihoz.
A kutatás elsimította a problémát egy másik hipotézissel, miszerint az időutazás lehetséges, de az időutazók cselekedeteikben korlátozottak lennének abban, amit tesznek, hogy elkerüljék a paradoxon kialakulását. Viszont Tober modelljében az időutazók szabadon tehetnek, amit akarnak, de paradoxonok nem lehetségesek.
Bár a a matematikai modell működhet, azonban a tér és az idő tényleges meghajlítása a múltba való belépéshez továbbra is fizikailag megoldhatatlan.
A tudósok által eddig kidolgozott időgépek technológiailag még jó ideig kivitelezhetetlenek vagy annyi energia lenne szükséges megvalósításukhoz, ami gyakorlatilag nem állhat rendelkezésünkre.
Azonban lehet, hogy egy nap eljutunk az időutazás világába. Stephen Hawking ezt lehetségesnek tartotta, és ha így teszünk, akkor ez az új kutatás azt sugallja, hogy szabadon tehetünk a világgal, amit csak akarunk a múltban: az annak megfelelően alkalmazkodni fog.
A kutatás a Classical and Quantum Gravity folyóiratban jelent meg.
