Jelen cikkünkben folytatjuk a minapi kettős választás utáni helyzetértékelésünket és a helyi közéletben részt vevők számára teszünk ajánlásokat. Ezekkel a helyi közösségeink megújulását szeretnénk elősegíteni. Hangsúlyozzuk, hogy ez vitairat, várjuk az észrevételeket, kritikai megjegyzéseket, támogató gondolatokat is!
10. A haszonszerző politika rövidtávú, óvakodj tőle, tartsd távol magadtól!
A közélet a tiszta önzetlenség terepe kell legyen, ez azonban hiú ábránd az emberi természet miatt. A helyi közösség hivatott ezen elv őrzőjének. A közélet „haszna” magát a közösséget illeti, az gyarapodjon emberileg, kapcsolatrendszerében, környezetében, intézményeiben. A helyi közélet legyen lakmuszpapír, amely a haszonszerzést észleli és elfojtja.
A haszonszerzés legsúlyosabb formája a korrupció – a szó a latin corruptio, rontás, romlás szóból ered – olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, amelynek során valaki pénzért, vagy más juttatásért, vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Súlyos következményei vannak a helyi közösségekre, a civil társadalomra nézve: gyengíti a részvételt, a közösségi kohéziót. Sajnálatos, hogy a közbeszédben már egy személy meggazdagodásakor is azonnal korrupciót kiáltanak, túlnyomórészt igaztalanul. Ez a társadalmat már immunissá teszi a valós korrupcióval szemben, a korrupció a mai magyar társadalomban emiatt szinte természeti jelenséggé vált, a politikai osztályt sokan a korrupcióval azonosítják. Ebben a káros folyamatban az ellenséges NGO-k és a média kéz a kézben együtt járnak. Emiatt kettős küzdelmet kell folytatnunk: egyrészt fel kell tárni a valódi korrupciót, másrészt küzdeni kell a rágalmazások ellen. Visszamenőleg nagy a polgári-keresztény közösségek tartozása – hagytuk, hogy állandó gyanúval éljenek az ellenfeleink, ugyanakkor nem vettük észre, nem tettük szóvá a nyilvánvaló visszaéléseket. Nekünk, a helyi polgári-konzervatív közösségeknek kell az élére állni ennek a kettős küzdelemnek!
11. Tanuljunk egymástól! A közélet folyamatos tanulás! Legyél képes folyamatosan olvasni és írni! Legyél nyitott az új impulzusokra! Legyél szabad és kritikus – önmagaddal szemben is!
A közéleti ember, politikus számára egy nagy veszély a kiégés. Ennek az egyik legjobb ellenszere a folyamatos tanulás. Henry Ford gondolatai a tanulásról a közéleti embernek fokozottan szólnak: „Bárki, aki abbahagyja a tanulást, megvénül, akár húszéves, akár nyolcvan. (…) A legnagyszerűbb dolog az életben az, hogy fiatalon tartsd az elmédet.” A közélet maga nagy tanítómester, csak oda kell figyelni egymásra. A digitális világban az olvasás és az írás „kimegy a divatból”. Ennek egyetlen ellenszere van, a rendszeres olvasás (minőségi irodalom, szakirodalom, igényes folyóiratok) és az írás. Vessük papírra a helyi közösségünk életét kísérő történéseket (például legyen egy krónikásunk), adjunk ki színvonalas kiadványokat, készítsünk közösen helyi kalendáriumot, a helyi közösség kiváló tagjairól állítsunk össze „panteont” stb.
Fel kell éleszteni és megtartani a kritikai attitűdöt. Ez más legyen, mint az ellenfeleinké, akik az igazságot háttérbe szorítva el szeretnék venni az életkedvünket mindentől (erre született egy vulgáris szakkifejezés: a „mindenszarizmus”). A mi kritikánk legyen méltányos, barátságos és igazságos, hagyjunk lehetőséget a változásra. Legyen szó kormánykritikáról, vagy az ellenfeleink szembesítéséről. Egy újfajta kritikai magatartást kell kialakítani, még ha nehéz is. A kritikai attitűdöt az hitelesíti, ha önmagunkkal szemben is kritikusak vagyunk.
12. A köszönet és a hála a közösség maltere! Így lesz szilárd a „házunk”! Soha ne felejts el dicsérni, dicsérni, dicsérni!
Társaink panaszkodnak néha, hogy elfelejtünk köszönni, megköszönni, hálásnak lenni, holott ezek az apró gesztusok egy közösség legfontosabb kötőanyagai, a malter a személyes építőkövek között. Ez ad szilárdságot a helyi közösség „házának”. Ha valakire rábízunk egy feladatot, ne csak számonkérjük az elvégeztét, de dicsérjük is meg az elkészültét. Már csak azért is, mert a közéletben végzett munka nagyrészt önkéntes. Ezt a szabadon, önkéntes elhatározásból végzett munkát nagyon meg kell becsülni, mert ez lehet az egyetlen „fizetség” érte. Ha ezt elmulasztjuk, később nehezen lesznek kaphatók a társaink újabb feladatokra. A dicséret a személyes elkötelezettségünket is erősíti.
13. Sokfélék vagyunk, viseljük el egymást! A sokféleség érték! A „nehéz testvérekre” szükségünk van! A hibáinkra mutatnak! Te magad is „nehéz testvér” vagy”!
Ahány tagja van a közösségeinknek, annyifélék vagyunk. Megvan a késztetés arra, hogy uniformizáljunk, egyformára próbáljuk gyúrni egymást. Ez az egyik legnagyobb hiba, ami egy helyi közösség életében előfordulhat. A sokféleség, a sokszínűség hihetetlen érték, csodálkozzunk rá erre minden esetben, megköszönve a tőlünk különbözőnek, hogy „ilyen vagy”.
Minden közösségben vannak nehéz személyiségek, akik kritikusak, úgy érezhetjük, hogy csak idegesítenek bennünket. Ők az úgynevezett „nehéz testvérek”, ezt a sivatagi atyák fogalmazták meg így. Mint ahogyan azt is, hogy ezekre a személyiségekre nagy szükségünk van, a bennünk rejlő feszültségekre, olykor hibáinkra mutatnak rá. Azt is észben kell tartani, hogy olykor mi magunk is „nehéz testvérek” vagyunk!
14. Jelenlét nélkül nem megy! A levelekre válaszolni kell! A telefont fel kell venni, az illetőt vissza kell hívni! Az e-maileket el kell olvasni, egymás Facebook-bejegyzéseit olvasni, kommentelni illik! Használd a modern eszközöket!
Pilinszky János szerint korunk egyik legsúlyosabb népbetegsége a jelenlét-vesztés. Nem vagyunk jelen a társaink számára, nem érezzük azt, hogy jó helyen vagyunk, az elvágyódás megakadályozhatja a folyamatos jelenlétünket. A jelenlét az „itt és most és mélyen” tudománya.
Először beszéljünk a nem digitális eszközökről, amelyek a jelenlétet biztosítják, erősítik. Ezek elsődlegesen a személyes találkozások, beszélgetések, amelyekben az interakciók (a non verbális kommunikáció) sokkal gazdagabbá teszik a találkozásunkat. Ezekben a legfontosabb a meghallgatás képessége. A jó beszélgetés hasonlít a lélegzésre, amiben a meghallgatás a levegővétel. A jó meghallgatás gyógyítani tud, zsilipeket nyit, ezért a közéleti embernek ezt kell gyakorolnia. Ha az elfoglaltságára hivatkozva mindig csak rohanunk, akkor hiába dolgozunk sokat, nem leszünk jelen a társaink számára.
Ma már a személyközi kommunikáció javarésze átkerült a digitális platformokra. Szomorkodhatunk ennek az elszemélytelenítő hatásain, sekélyességén, mégis élnünk kell velük. Kiküszöbölve ennek negatív elemeit, tegyük ezt igényesen, minél személyesebben, minőségi módon. Ki kell dolgozni egy digitális illemkódexet, amiben a minőségi jelenlét legyen a vezérfonal.
15. Sokféle hálózatot építsünk! Az erős kapcsolatok mellett a gyengébbek is számítanak! Az erős kapcsolatok révén a kihívásokra adunk gyors, közös válaszokat!
Kétféle folyamat zajlik világunkban, az egyik a liberalizmus, a woke-ideológia által vezérelt atomizálódás, a másik a hálózatosodás, a kis világok formálódása. Az előbbi hanyatlásba vezet, utóbbi az összekapcsoltság révén ellenállóbb társadalmi struktúrákhoz. Teljesen természetes, hogy a polgári-keresztény-patrióta szemlélethez utóbbi nemcsak közelebb áll, hanem ez az éltető ereje. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a saját közösségeinket is megfertőzte az atomizálódás, a széthullás mételye.
Sokféle hálózatot kell építenünk a helyi társadalomban, kis világokat, amelyet a közös célok, szándékok, a közös hit és eszmék kapcsolnak össze. Ezek részben már megvannak, csak megfelelően strukturálni és erősíteni kell őket. A kis világunkban különböző csoportok szólíthatók meg: érdeklődési körük, szakmai irányultságuk, családi helyzetük, életkoruk stb. alapján. Ezeken a csoportokon belül és a csoportok között számos szimpátia- és ismeretségi kapcsolat hozható létre. Ezek révén biztosabban kitapinthatók lesznek az erősebb-baráti és a gyengébb-informális kapcsolatok. Az erős kapcsolatok révén a különböző kihívásokra adhatunk gyors, hatékony válaszokat, a gyenge kapcsolatok pedig konkrét problémamegoldásokban segíthetnek (például állásszerzésben, a szükségletek és azok kielégítésének összekapcsolásában). Ezek a „térképek” a mai digitális világban egy szolidárisebb és elkötelezettebb helyi társadalmat rajzolhatnak meg.
+1. Az ellenfél puszta rombolása szétszakítja a társadalmi szövetet, csak ezzel nem lehet győzni! Tiszteld az ellenfeleidet! Szükséged van rájuk, általuk növekedhetsz!
Eddig csak a saját házunk táján söprögettünk, tekintsünk egy kicsit át az ellenfeleink térképére. Minden választási kampány hangsúlyos eleme az úgynevezett negatív kampány. Addig, ameddig ez a valóságon alapuló szembesítés, nincs baj, de ha ez átmegy a nemtelen karaktergyilkosságba, akkor az a közéletben jóvátehetetlen károkat okoz. Szétszakítja a társadalmi szövetet, ami előítéletességet, súlyos bántásokat okoz, ami lehetetlenné teszi a minimális párbeszédet is. Az ellenfeleinkkel a kampányok között is együtt kell élni, vitatkozni kell velük, ezt nem lehet megtenni a kölcsönös tisztelet nélkül.
Márai így beszél az ellenfélről (ő ellenségnek mondja, mi ne tekintsük annak): „Ő az egyensúly az életedben. (…) Szükséged van reá. Le kell győznöd magad, hogy őt legyőzhesd. Meg kell ismerned az igazságot, hogy igazad legyen vele szemben. Jobbnak kell lenned, mert ő gonosznak hisz és hirdet téged. Isten őt jelölte ki társadul a földön. Közös vállalkozásotok van, mint a bajvívónak. Ne döfd le idő előtt, egyáltalán ne döfd le. Ő tanít meg élni, harcolni, védekezni. Tudjad, hogy szükséged van rá.”
*
Amikor beléptünk a közéletbe, a politika világába, egy jobb, testvériesebb világról álmodtunk. Újra és újra meg kell vizsgálnunk azt, hogy a kezdeti álmaink érvényesek-e, ha nem, keressünk és fogalmazzuk meg közösen újakat. Ezek az álmok és víziók tartják életben a helyi közösségeinket, amik sokak egyéni álmából adódnak össze.
Amit a három cikkben leírtunk akár közéleti magatartási kódexnek is felfogható. Amennyiben mindennek csak egy részét szívleljük meg, valósítjuk meg, váltjuk életre, már óriásit léptünk előre a saját és a közösségeink megújulása irányába. A feladatunk ennél még tágasabb, nemcsak a saját táborunk megerősítése a feladatunk, hanem a szakadozott társadalmi szövet újravarrása is a polgári-keresztény-konzervatív tábor feladata, a másik oldalban e szándék csíráját sem fedezhetjük fel.
Az írásom vitairat, jó lenne, ha az itt leírtak hozzászólásokra buzdítanának, a kritikus és egyetértő megszólalások egyaránt fontosak. A tét óriási: meg tudjuk-e őrizni (Európában szinte egyedüliként) a normalitást, meg tudjuk-e védeni az országot a woke-tól, a liberalizmus vadhajtásaitól? Még konkrétabban: megmaradunk-e keresztény-polgári-konzervatív-patrióta eszmeiséggel átitatott ország?
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő
