Európa sorsában döntő lehet a szeptember hónap, a hátralévő időben két olyan eseményre kerül sor, amely felerősítheti a kontinensen a politikai átrendeződést. E hét vasárnapján ismét tartományi választás lesz Németországban, ezúttal, Brandenburgban. Ezt megelőzően Türingiában és Szászországban került sor ilyen megmérettetésre. Az első esetben a keményen bevándorlás ellenes jobboldali Alternatívát Németországnak (AFD), történelme során először nyert tartományi választást Türingiában, míg a másik esetben, Szászországban a második helyet szerezte meg, ami így is kiváló teljesítmény. A kormánypártokra nézve az eredmény katasztrofális volt.
Az előrejelzések Brandenburg esetében sem jósolnak mást, valószínűleg az AfD ismét „aratni” fog. Mid ez megpecsételheti a kormányon lévő szocialisták, zöldek és szabaddemokraták sorsát, ha előbb nem, akkor a jövőre esedékes parlamenti választásokon.
A német történések háttérbe szorítottak egy másik erőpróbát. Szeptember utolsó vasárnapján törvényhozási választásokat tartanak Ausztriában és az exit poll adatai szerint az erőpróbát, az ugyancsak bevándorlás ellenes Osztrák Szabadságpárt(ÖFP) nyeri meg.
Ha az ÖFP kormányt is tud alakítani, akkor ez egész Közép-Európára hatással lesz. Elsősorban azért, mert Ausztriának történelmi tapasztalatai vannak a térségben. Ez nem azt jelenti, hogy vissza lehetne, vagy kellene állítani az Osztrák-Magyar Monarchiát, de kétségtelen, hogy Bécs jobban tudná kezelni a népességcsere leállítását a környezetében. Mint már említettük, jövőre parlamenti választások lesznek Németországban is, amely a jelenlegi állás szerint, a kormánypártokat a politika mélygödrébe taszíthatja. Kérdés, hogy milyen politikai alakzatok kerülhetnek a helyükre. A globalista balliberális oldal rémálma, hogy a jobboldali AfD összefog a politikai spektrum másik oldalán lévő populista, baloldali Sahra Wagenknecht Szövetséggel(BSW). amely szintén jeleskedett az említett két tartományi választáson.
A két párt programjában komoly eltérések vannak, de mint az egyik német kommentátor találóan megjegyezte: több a hasonlóság, mint az eltérés az AfD és a BSW között. Mind a két párt migrációellenes és elutasítja az ukrajnai háború finanszírozását. Ezért az AfD-t és a BSW-t a hagyományos pártok oroszbarátnak bélyegzik.
Tisztább a helyzet Csehországban, ahol jövőre szintén parlamenti választásokat rendeznek és minden valószínűség szerint a jobbközép beállítottságú Andrej Babis pártja, az ANO visszakerül a hatalomba. Ugyanis a jelenleg Prágában regnáló öt párti globalista koalíció gazdaságilag csődöt mondott.
Nagyjából azt mondhatjuk, hogy egyre inkább kiderül, hogy a Soros-birodalom nevével fémjelzett európai lakosságcserének a terve már részben megbicsaklott és a jövő sem kecsegtet jelentős eredménnyel a globalista erők számára.
Azzal, hogy Németország az összes határátkelőhelyén ellenőrzést vezetett be, elindított egy láncreakciót.
Berlin döntési kényszerbe hozta szomszédait: ha ezek az országok távol akarják tartani maguktól a betolakodókat, akkor nekik is ellenőrzés alá kell vonniuk az átkelő pontokat. Ez viszont ugyanilyen lépésre kényszeríti a környezetükben lévő többi országot is, ha el akarják kerülni az illegális migránsok beözönlését területükre.
A másik verzió, hogy a Németországgal szomszédos országok ellátják és befogadják az illegális migránsokat, ezzel viszont a kormányon levő pártok megássák saját politikai sírjukat, lásd a német helyzetet.
A kutya itt van elásva. Ugyanis, a globalista terv szerint az európai lakosságcserét a hagyományos pártoknak a meglévő jogi kertek között kell levezényelni. Ami azt jelenti, hogy a demokratikusan megrendezendő választásokon meg kell szerezniük a hatalmat, majd pedig a sajtószabadságtól megfosztott és erősen cenzúrázott nyugati média segítségével elhitetni a lakossággal, hogy a migráció hasznukra válik.
A számos helyen létükben veszélyeztetett nyugat-európai polgárok jelentős hányada, ha későn is, a sorozatos késelések és a nőket ért erőszakos cselekmények hatására, mára talán észbe kapott és szakítottak az eddigi választási beidegződéseikkel, hátat fordított a tradicionális pártoknak. Tehát a választók egy jelentős része nem hajlandó elvégezni a piszkos munkát, demokratikus szavazatával legitimálni az illegális migrációt, amely egyben saját létezésének feladását is jelentené.
Közép-Európában a Soros-birodalomnak nem sikerült a térség összes államában szélsőséges ideológia mentén politizáló globalista, balliberális kormányt hatalomra juttatni, ez jó dolog. Az lett volna a legrosszabb variáció, ha Soros György rátelepszik egész Kelet-Közép-Európára. Magyarország ellenállását Szlovákia is követte.
Viszont a globalista erők erős ideológiai nyomása geopolitikai értelemben szembe fordította egymással a térség államait. Elég, ha csak a magyar-lengyel viszonyt említjük, amely oly mértékbe elmérgesítette a két ország kapcsolatát – a lengyel külügyminiszter-helyettes már kitessékelné Magyarországot az EU-ból és a NATO-ból –, hogy ki tudja, mikor rendeződhet Budapest és Varsó köteléke.
Ugyanez a szembenállás egy nap alatt jött létre Közép-Európa nyugati felén is, amikor Ausztria szembesült a német határellenőrzéssel. A bécsi kormánynak rá kellett jönnie arra – annak ellenére, hogy a kancellár, Karl Nehammer a baloldalra átcsúszott Osztrák NéppártÖVP) tagja –, hogy ha enged, akkor a hónap végi parlamenti választásokon akkorát bukik, amilyet Ausztriában még nem láttak.
„Ausztria nem fogadja be a német schengenihatáron – vagyis egy olyan határon, ahol eddig mindenfajta ellenőrzés nélkül át lehetett menni – visszautasított illegális migránsokat” – mondta Gerhard Karner belügyminiszter, aki még hozzátette: a kérdésről még csak tárgyalni sem hajlandó. „Utasítottam a szövetségi rendőrség igazgatóját, hogy a rendőrség ne végezzen semmilyen átadási műveletet” – mondta a miniszter.
Sokáig nem váratott magára a válasz sem. Joachim Herrmann bajor belügyminiszter szerint Ausztriának nincs más választása, mint befogadni azokat a migránsokat, akik nem léphetnek be Németországba. A hangnem eldurvult: „Ha Németország megtagadja, hogy valaki belépjen az országba, akkor az érintett továbbra is a szomszédos államban marad. Ebből a szempontból Ausztria számára fel sem merülhet a kérdés, hogy vissza akarnak-e venni, vagy sem valakit” – tette hozzá. Herrmann.
Ha úgy vesszük, akkor a német álláspontban van következetesség. Az már ugyanis gyakorlattá vált, hogy a német hatóságok a lengyel határnál „utaztatják” az illegális migránsokat. Szabályosan vadásznak a betolakodókra, ha valakit elfognak, akkor visszaviszik Lengyelországba. Az sem zavarja a német hatóságokat, hogy rendőrségi autóval lépik át a lengyel határt, ami tilos.
A lengyelek is migrációs nyomás alatt vannak, mert a Németországba igyekvő migránsok már egy ideje nagy előszeretettel lépik át a belorusz-lengyel határt. Már halálos áldozata is van az ottani feszült helyzetnek, egy lengyel katonát leszúrtak. Varsó is kerítést épített, ami legalább olyan hatásos, mint amelyik Magyarország déli határát védi. Érdekes módon Brüsszelnek egy rossz szava sem volt ezzel kapcsolatban.
Ha jól megnézzük a dolgokat, nem is olyan régen még az egekig magasztalt migránsok senkinek sem kellenek.
A törvényes és a kevésbé törvényes kitoloncolások, egyre inkább a választási haszonszerzést szolgálják. Lassan oda jutunk, hogy a migránsok ide-oda való taszigálása egyre jobban politikai „emberkereskedelemre” hasonlít. A hagyományos politikai erők tagjai most szembesültek igazán azzal, hogy az illegális migránsok beengedése saját egzisztenciájukba kerülhet.
Ezt az árat persze nem akarják megfizetni, inkább lemondanak az illegális migránsok beengedésének „dicsőségéről”. Amilyen lelkesen, tapsolva és dalolva hajtották végre a Willkommenskultur előírásait, ugyanilyen vehemenciával akarják most az illegális migránsokat hazájuktól távol tartani.
