„Pánikban vagyok. Nem vagyok biztos benne, hogy épségben vagy egy dobozban fogok visszatérni. Kérlek, ments meg.”
Ezt az üzenetet Urgen Tamang, egy volt indiai katona küldte a BBC-nek egy dél-ukrajnai város külterületéről néhány nappal azelőtt, hogy leszerelték a frontvonalról Oroszország Ukrajna elleni háborújában, amely idén februárban lépett a harmadik évébe – tájékoztat a BBC.
Tamang úr egyike annak a 91 indiai katonának, akiket a háborúban harcra kényszerítettek. Többségük szegény családból származik, és ügynökök pénz és munka ígéretével csábították őket, néha az orosz hadsereg „segítőjeként”. Ehelyett azonban a háborús övezetbe küldték őket. Sokan közülük azt mondták, hogy Ukrajna orosz ellenőrzés alatt álló részein állomásoztak, ahol aknák, drónok, rakéták és mesterlövészek támadásai között kellett eligazodniuk úgy, hogy alig vagy egyáltalán nem kaptak katonai kiképzést.
Eddig kilenc indiai halt meg a konfliktusban, és az indiai hatóságok szerint 19 embert tartóztattak le emberkereskedelem miatt.
Júliusban Oroszország ígéretet tett a hadseregében harcoló indiaiak mielőbbi szabadon bocsátására, miután Narendra Modi indiai miniszterelnök Moszkvában tett látogatást, amelynek során felvetette a kérdést Vlagyimir Putyin elnöknek. A két ország között hagyományosan jó a viszony. Közülük negyvenötöt azóta leszereltek. Néhányan biztonságban hazatértek, míg mások, mint Tamang úr, már úton vannak.
„Nem hiszem el, hogy kikerültem onnan” – mondta Sunil Karwa, egy Rajasthanból származó villanyszerelő, aki februárban csatlakozott az orosz hadsereghez. Bakhmut, egy kelet-ukrajnai város közelében állomásozott, ahol heves harcok dúltak, és a moszkvai repülőtéren várta, hogy felszállhasson a repülőgépére, amikor a BBC-vel beszélt.
Karwa úr a halálesetek és a pusztítás jeleneteiről számolt be, és a valóság akkor érintette meg a legjobban, amikor a szomszédos falujából egy férfit lelőttek a harctéren. „15 nappal a sérülés után visszaküldték a frontvonalra, és a harctéren elájult. Most már lebénult” – mondta.
Hozzá hasonlóan a többi újonc többsége is 19 és 35 év közötti munkás volt, akiket indiai, dubaji és oroszországi székhelyű ügynökök béreltek fel.
Azt mondják, hogy a szerződéseik oroszul voltak, egy olyan nyelven, amelyet nem értettek. Mégis a jobb lehetőségek reményében írták alá. „A folyamat nagyon gyors volt – csak néhány aláírás és fénykép, és máris [a hadseregben] voltunk” – mondta Karwa úr.
Raja Pathan utolsó mentsvárként csatlakozott a hadsereghez februárban, miután egy oktatási tanácsadó becsapta őt, hogy beiratkozzon egy nem létező főiskolára.
„Amikor odaértem, láttam a hadseregbe való toborzást hirdető transzparenseket. Addigra már annyi időt és pénzt költöttem, hogy úgy döntöttem, mégis belépek” – mondta.
Két barátja halála volt az, ami végül arra késztette Pathan urat, hogy távozzon. Augusztusban egy szimpatizáns orosz parancsnok segítségével szabadult, aki megkönnyítette a kilépését. Most Moszkvában él és más indiaiaknak segít megszökni onnan.
