– Azoknak, akik gyereket terveznek vagy már várandósok, szülés előtt állnak, mostanában az önök tapasztalatai szerint mik a legnagyobb problémái?
– K.N.A.: Az információhiány, illetve a sok egymásnak ellentmondó, gyakran sztereotípiákra építő tájékoztatás. A születés hetén is téma lesz, hogy egyre több családot érint a fogantatási nehézség. Sokan vannak, akik várnak babára, és nem érkezik. Ennek fizikai és lelki oka is van. A beültetéseken kívül többféle alternatív terápia létezik. Erről lesz egy kerekasztal beszélgetés, ahol több szakember mutatkozik be, akik fizikai és lelki síkon különböző terápiákkal tudnak segíteni.
Azoknak a családoknak, akik pedig már várják a babát, minden új, és millió-egy kérdésük van. Néha elvesznek a rendszerben: a kismama jár védőnőhöz, háziorvoshoz, szülészorvoshoz, és közben mégsem tudja feltenni a kérdéseit, mert a lelkével senki nem foglalkozik. Néha a válaszok megtalálása is nehéz.
Nagyon sok mindent át kell gondolnia. Előfordul, hogy nem jut el oda, hogy a tizenötödik héten eldöntse, hol akar szülni, milyen szülést szeretne.
A harmadik trimeszterre már lehet, hogy kizáródik olyan lehetőségekből, mint például az otthonszülés, mert már foglaltak a bábák.
E. : Mint gyermekágyas segítő, azt látom, hogy a kismamák nagyjából a szülésig gondolkoznak előre. Tudják, melyik kórházban fognak szülni, de hogy utána mi lesz, és hogy fog kinézni az életük, vagy a párkapcsolatuk hogyan változik meg, ebbe csak kevesen gondolnak bele, és kevesen készülnek rá tudatosan.
Kicsit becsapja őket ez a közösségi médiavilág, amely azt hirdeti, hogy ez lesz életed legboldogabb időszaka, szuperül kell kinézned, minél hamarabb nyerd vissza a szülés előtti alakodat, és válj szuper anyává.
– Létezik ilyen elvárás?
– E.: Igen, ez egyfajta pszichés nyomás a nők felé, és a családok felé, de irreális, és nagyon káros. Pedig a szülés-születés normatív krízisben vagyunk, normális, ha ebben a megváltozott élethelyzetben egy kicsit elveszünk, és persze a környezetünkben mindenki más és más tanácsokkal lát el, ami nem visz előre. A felkészülés alapja szerintem, hogy a kismama és a kispapa elmenjenek olyan bábai vagy dúlai szemléletű szülésfelkészítésre, ahol jobban megérthetik, mi megy végbe egy nő szervezetében és ez hogyan hat a viselkedésére kismamaként és a szülés után.
Ahol képbe kerülnek a lehetőségeikkel, a kórházi protokollokkal, azzal, hogy milyen jogaik vannak, a szülés természetével. A szoptatásra is felkészíti az édesanyát és az édesapát, és arra, hogyan teremthet támogató közeget mindehhez.
Hogy a családban milyen módon változik meg minden, és valójában az a kis csodamanó fogja irányítani a dolgokat, és hozzá fognak alkalmazkodni, ez nagy önátadással és önfeladással jár.
– De valamikor egyensúlyba is kell kerülnie az édesanyának, gondolom.
– E.: Ez egy folyamat. Ahhoz, hogy egy édesanya megfelelően regenerálódni tudjon, és később ennek ne legyenek hosszú távú negatív következményei, például nem csak hat hét, hanem legalább egy év kellene, hogy lelkileg-testileg felépüljön, visszanyerje önmagát a szülés után. Ehhez megfelelő támogató közegre van szükség.
A fő probléma az, hogy eltávolodtak egymástól a generációk, és úgy általánosságba véve az emberi kapcsolatok is felszínesek. Dolgoznak a szülők, vagy messze élnek, vagy a generációs szakadék miatt olyan a viszony, hogy hiába tudnának jelen lenni, stressz forrását jelentik a friss szülőknek.
– Ez utóbbit úgy kell érteni, hogy elbeszél egymás mellett az anyuka és a nagymama?
– K.N.A.: Ott csúszik el a jó szándék, hogy gyakran nem abban segítenek a nagyszülők, amit a szülők kérnek. Pedig elég lenne csak annyit segíteni, és elfogadni közben, hogy ők ezt így szeretnék.
Volt olyan kismamám, akivel megtörtént, hogy amíg elment sétálni a babával, az anyósa átrendezte a lakást, mert szerinte úgy jobb lett. Ebből kiterjedt családi viszály lehet, mert például az apa sem találta utána a máshová rakott tárgyakat. Az anyós segíteni akart a saját szemszögéből, de nem erre lett volna szüksége a családnak.
– Úgy tűnik, hogy a szülés-születés olyan esemény, amely körül minden szereplőnek van mit tanulni. Kiknek és hogyan tud segíteni A születés hete című programsorozat?
– K.N.A..: Alapvetően mindenkit várunk szeretettel mind a négy napunkra a Madách Imre Művelődési Központba. Olyan párokat, akik kisbabát szeretnének, kismamákat, kisgyermekes családokat, nagyszülőket. Mondhatni a gyermektervezéstől az iskolás korig. Fontos kiemelnem, hogy minden program ingyenes. A workshopokra és az egyéni konzultációkra online szükséges regisztrálni. Minden információt megtalálnak itt.
– A szerdai lesz a szakmai nap, de erre is eljöhetnek az érdeklődő szülők. A csütörtök a kisgyerekesek napja. Lesz például hordozással kapcsolatos bemutatók, játékos nevelési módszertani workshop, anyakör, meseműhely felnőtteknek. Bemutatkozik több fejlesztőház is. Péntek részben a picibabásoké, részben a várandósoké, délutántól pedig szombat estig a várandósoké a főszerep. Péntek délután lesz egy gyermekágyra felkészítő program. Itt a fiatal párokat visszük végig abban, hogy mire számítsanak miután megszületett a kisbabájuk. Hogyan alakul az időrendjük, hogy fog az életük változni. Mennyit fognak szoptatni, pelenkázni, altatni, és ki lesz az, aki segít nekik, például bevásárolni. Végiggondolni az első hat hét logisztikáját.
– Kik lesznek itt az előadók és a workshopok vezetői, a hivatalos kórházi szakma vagy inkább az alternatívabb vonalat képviselő szakemberek?
– K.N.A.: A négy napon a szakma minden szegmense képviselteti magát, és lesz több kerekasztal beszélgetés is. A többi program nem kapcsolódik olyan közvetlenül az egészségügyhöz, inkább a társszakmák képviselői mutatkoznak be: dúlák, szoptatási tanácsadók, hordozási tanácsadók, gyermekágyas segítők, gyógypedagógusok. Több pszichológus is tart előadást a szülők lélektanáról, például szombaton délelőtt egy férfi pszichológus csak az apukákkal beszélget.
– Ha jól értem, például a nagyobb testvér is kap segítséget abban, hogy a kistestvér születése ne okozzon neki traumát?
Evi, a Mosolyteremtő gyermekágyi segítő,vagyis ő az, aki mindenféle házimunkát ellát, a nagyobb testvérekkel is foglalkozik,hogy a kismama pihenhessen,és a babájával lehessen a szülés utáni időszakban
Fotó: Kátai Gáborné Evi
– E.: A kistestvér születése mindig felborítja és újrarendezésre kényszeríti a családot. Ez leginkább a nagyobb testvért viseli meg, mivel nem tud rá ténylegesen felkészülni.
De például a báboknak sokszor szívesebben megnyílnak a gyermekek. Sok nevelési helyzetre fogok gyakorlatias ötleteket adni A bábozás, mint pozitív nevelési eszköz workshopomon, amely csütörtök délelőtt lesz.
Például, ha azt mondja a pulcsi a szülő elváltoztatott hangján, hogy jaj, úgy fázom, kérlek, Bence, vegyél fel, akkora gyermek megsajnálja a pulcsit, mert ő szinte élő személynek tekinti, és nyitni fog felé.
Vagy a kis plüss kutya elesik a széthagyott játékokban, és kérleli a kisgyereket, hogy segítsen neki.
Hogy segítsünk ennek a kis állatnak? Pakoljunk össze! Ismerek egy jó pakolós dalt. Elénekeljük egyszer-kétszer, és a gyerkőc be fog csatlakozni. Egy hétköznapi dolgot máris izgalmassá varázsoltunk.
– Mi kell ahhoz, hogy egy édesanya a sok gondja-baja, sok stressz, kialvatlanság közepette mindig tudjon játékos lenni, pakolós dalt énekelni?
– E.: Az kell, hogy tudjon a gyermek-énjéhez kapcsolódni, és egy kicsit ” bolondot csinálni” magából. Bemenni a gyerekszobába négykézláb bömbölve, mint egy oroszlán, csapkodva, morogva az kiabálva: „Na, most már aztán elég, felfalok minden zsivány kölköt!” A gyerekek pedig kuncogva menekülnek majd, vagy ráugranak. Megvan a kapcsolódás, ezután a szülő már tud kérni is a gyerektől. A játékos (irányított) kiabálás és csapkodás -meg kell, hogy jegyezzem – nem rendetlenkedés, hanem a valódi stressz kiszelepelése.
Fontos, hogy a szülők jól legyenek testileg-lelkileg. Magukkal kell kezdeniük a törődést, hogy aztán adni tudjanak. Lesznek napok, amikor a kialvatlanság és az elcsúszott étkezések miatt nem tudnak játékosak,vidámak lenni, és pozitív nevelést alkalmazni. Ne bántsák magukat ezért, merjenek segítséget kérni, hogy vissza tudjanak töltődni.
– Az a kisgyerek is kaphat segítséget, aki féltékeny a kistestvérére, mert úgy érzi, hogy már nem az övé a főszerep?
– K.N.A.: A szülők az egyéni konzultációkon feltehetik az ilyen jellegű kérdéseiket. Egy külön teremben kettesben tud maradni a szakemberrel, ha olyasmit akar megbeszélni, amit nem szeretne mások előtt. Megvizsgálhatunk egy ilyen helyzetet az anya szempontjából, megnézhetjük gyermeklélektani szempontból, hogy a gyerek mit él át, és lesznek, akik módszereket, eszközöket javasolnak neki, például meseterápiát.
– Lehet-e vinni gyerekeket a programokra?
– E.: A programok nagy részére lehet vinni gyerekeket. Kialakítunk a termekben játszós részt a gyerekeknek, amely megkönnyíti, hogy mindkét szülő jelen tudjon lenni az előadásokon.
Néhány program gyerekmentes, ezt feltüntettük a regisztrációs űrlapon.
– A nagymamának milyen előadást, workshopot ajánlanak?
– K.N.A..: Ugyanolyan fontos, hogy ők is tisztában legyen a természetes szülés módjával, és tudják biztatni a lányukat vagy menyüket. Arról is tudnak előadást hallgatni, hogyan segítsenek a gyermekágyban, illetve a szoptatásról is érdemes többet megtudniuk, hogy a hiedelmek, a régebbi praxisok hatása alól kikerülve támogatni tudják lányaikat, menyüket a szoptatásban.
– A kínálat alapján úgy tűnik, a komoly témákat, a játékosságot és családi fesztiválhangulatot sikerült öszehangolniuk .
– A Születés hete célja, hogy a babatervezés, a várandósság, a szülés, a kisbabás és kisgyermekes kor kapcsán minden felmerülő kérdésre az aktuális tudományi állást követő, hiteles információt nyújtsunk, megoldási lehetőségeket mutassunk, hogy a családok a saját szükségleteik és igényeik szerint tudjanak dönteni, fejlődni, gyógyulni, kapcsolódni.
Ezért hívtuk össze a Dunakanyar nívós szakembereit, akik önkéntes munkájukkal támogatják missziónkat. Ez lesz a legjobb őszi szezont nyitó, fesztivál hangulatú családi program Vácott.
