Szirtes Györgyi
2024. szeptember 22. vasárnap. 6:22
Frissítve: 2024. szeptember 22. 6:26
A csontritkulás két leggyakoribb előfordulási formája az életkorral járó, változókori (postmenopauzális) és az időskori (szenilis) csontritkulás.
A csontritkulás hátterének megértéséhez fontos tudni, hogy a csont sűrűségét és szilárdságát a kalcium, a foszfor és egyéb ásványi anyagok anyagcseréje határozza meg, amit különböző hormonok tartanak fenn. Mindemellett a szervezetnek kellő mennyiségű D-vitaminra is szüksége van ahhoz, hogy a kalciumot be tudja építeni a csontokba.
A csontok sűrűsége a harmincadik életév elérésével éri el maximumát, majd azt követően csökkenni kezd, és ha a szervezet nem képes szabályozni az említett ásványi anyagok mennyiségét, a csontok szerkezete megváltozik – kialakul a csontritkulás.
A változókori (postmenopauzális) csontritkulás a kalcium csontba való beépülését szabályozó női nemi hormon, a ösztrogén csökkent szintje következtében alakul ki. Az időskori (szenilis) csontritkulás oka szintén a kalciumhiány, valamint a csontban végbemenő élettani folyamatok egyensúlyának megbomlása.
A D-vitaminnak fontos szerepe van a csontok ásványianyag-tartalmának és szerkezetének egyensúlyában. Már mérsékelt D-vitamin-hiány is csontritkulást okozhat. Kifejezett D-vitamin-hiányról beszélünk, ha a szérum-25-OH-D-vitamin-szint 12-15 ng/ml alatt van, időseknél azonban már a 25 ng/ml alatti érték is csontvesztéshez vezethet.
A csontritkulás kockázati tényezői között szerepel a 65 év feletti életkor; a női nem; a korábbi csonttörés; a hormonzavarok (a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy és a mellékvese megbetegedései); a késői első menstruáció, korai menopauza; a krónikus máj- és vesebetegségek; az 1-es típusú cukorbetegség, 2-es típusú cukorbetegség; bizonyos gyógyszerek tartós szedése; a szervátültetés utáni állapot; az alultápláltság, soványság, a dohányzás, a mozgáshiány, a rendszeres alkoholfogyasztás vagy a csípőtörés a szülői kórelőzményben (örökölt genetikai hajlam).
A csontritkulás megelőzésének legfontosabb elemeit a rendszeres testmozgás, a napfényen eltöltött megfelelő idő, az elégséges kalcium- és D-vitamin-bevitel, a dohányzás mellőzése és az alkoholfogyasztás mérséklése képezi.
A gyermek- és fiatalkori elsődleges csontritkulás (primer juvenilis osteoporosis, illetve osteogenesis imperfecta) előfordulása ritka, kialakulásának oka egyelőre nem ismert.
A serdülőkort (pubertás) követően a betegség többnyire jelentős mértékben javul. Az ún. másodlagos csontbántalom (szekunder osteopathia) gyermekkorban leggyakrabban a D-vitamin anyagcseréjének zavarából ered. Oka lehet a hároméves korig kötelező D-vitamin-pótlás elmaradása, ritkábban valamilyen veleszületett anyagcserezavar.
Az időskori csontritkulással összefüggő csonttörés különösen veszélyes, mert súlyos szövődményei alakulhatnak ki: tüdőgyulladás, trombózis, illetve tüdőembólia. Nagyon fontos tehát az életkorral járó (szenilis) csontritkulás korai felismerése és kezelése, valamint a csontritkulással összefüggő törések másodlagos megelőzése.
A várandós anya vérének D-vitamin-szintje befolyásolja a magzati fejlődést, hatást gyakorol a születendő gyermek súlyára és egyéb fizikai méreteire. Az anya D-vitaminnal való ellátottsága nagyon fontos a szoptatás időszakában is, mivel az befolyásolja az anyatej D-vitamin-tartalmát, így a csecsemő D-vitaminnal való ellátottságát – mindemellett a D-vitamin serkenti a tejelválasztást.
Az anya és az újszülött megfelelő mennyiségű D-vitaminnal való ellátása csökkenti bizonyos betegségek – például az 1-es típusú cukorbetegség, a reumatoid arthritis és a sclerosis multiplex – kialakulásának kockázatát gyermek- és felnőttkorban. Csecsemőknek napi 400 NE (nemzetközi egység) D-vitamin pótlása szükséges, amit a téli időszakban javasolt az egyéves kor betöltése után is folytatni.
