„Olyan konfliktus van, amely több kontinenst érint. Nagyon is lehetséges az átmenet a forró fázisba, egy teljes értékű Harmadik Világba, amelyben minden ország részt vesz. Ennek valószínűsége viccesen fiti-fifti. Sok érv szól amellett, hogy a helyzet még jobban kiéleződhet, és sok a gyengülés mellett” – jelentette ki.
Lukjanyenko szerint Oroszország létezésének puszta ténye „provokáció” a Nyugat számára. Mivel nagy és erős, félelmet és gyanakvást ébreszt másokban, mindegy mit csinál.
A beszélgetés során a riporterrel kitértek arra is, hogy a hidegháború alatt komoly visszatartó erőt jelentett a nukleáris apokalipszis lehetősége. Valahogy mindenki érezte, meddig mehet el.
„Ez most nem működik jól fékként. »Tisztelt partnereink« egy kicsit elvesztették a félelemérzetüket. Bebeszélték maguknak, hogy mi nem fogjuk használni ezeket a fegyvereket. És itt sajnos minél visszafogottabban viselkedsz, annál tehetetlenebb vagy. Olyan ez, mint egy kocsmai verekedés” – mondta az író azokra a helyzetekre utalva, amikor a kötekedő részeget higgadtsággal sem lehet leszerelni, és csak rajta múlik, elcsattan-e a pofon vagy sem.
Szergej Lukjanyenko szerint a válság ma veszélyesebb, mint a hidegháború éveiben
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP/Joerg Carstensen
Érdekes, hogy Lukjanyenko nem tartja abszurdnak az ukrajnai helyzetet, de még azt sem, hogy a háborúban nagy szerepet kaptak a nyugati tanácsadók és zsoldosok és még nagyobbat a nyugati haditechnika.
Mint mondta, ez néhány éve egy fantasztikus film forgatókönyvének tűnhetett, azonban mindig is valószínű volt. Ennek alátámasztására felidézte az 1999-ben megjelent A csillagok hideg játékszerek című könyvét, amelyben említésre került Oroszország és Ukrajna háborúja a Krímért.
„Egyszerűen van egy logikája a világ fejlődésének. Ezt szociológusok, politológusok és írók is kiszámíthatják. Ha valaki jó író, és nem is feltétlenül sci-fi író, úgy fogja felépíteni a cselekményt, hogy az logikus legyen” – ez szerinte ilyen egyszerű. Persze, az íróknak megvan az a szabadságuk, hogy kibontakoztathatják az eseményeket, szemben a tudomány művelőivel, akiknek megoldási javaslatokkal kell előállniuk.
S hogy mit mond a logika, mi lesz a háború után?
A világunk – véli Lukjanyenko – a hagyományos választóvonalak mentén „egy tucatnyi vagy még több évre” táborokra fog tagolódni: az euroatlanti Nyugat az egyik és a „Dél-Kelet, azaz Oroszország, Ázsia és Afrika” a másik oldalon.
„Ez nem is kétpólusú, hanem hármas osztatú világ lesz – pontosította jóslatát az író, aki úgy véli: – valahol a jelenlegi Ukrajna mentén lesz egy 300-500 kilométer széles semleges sáv, ahol szinte senki sem fog élni. Miután ezt rögzítették, elkezdődik a fokozatos szondázás: kereskedjünk újra, itt rendezünk majd dal- és táncfesztivált, ide jön majd az állatkertünk turnézni.”
„Ez másfél-két év múlva kezd majd kialakulni. Eleinte éles szembenállás lesz, szinte minden kapcsolat megszakad. Valószínűleg még az internet egyes részei is el lesznek különítve. Ezzel együtt minden országban szigorodni fog az ideológiai és a hatalmi kontroll. Utána pedig lesz egy kis lazítás és az újraindítás, ami körülbelül tíz évig fog tartani” – tette hozzá.
Ez elsőre durvának tűnik – Lukjanyenko szeret sarkosan fogalmazni, éppen ezért kiemelte, nem arra gondol, hogy a két (három) világ hermetikusan el lesz zárva egymástól. Erre még a hidegháború legkeményebb éveiben sem volt példa. A helyzet tulajdonképpen az ötvenes és a hetvenes évekbelihez lesz hasonlatos. „Vagyis ritka kaland lesz megnézni Párizst vagy Londont.”
„De akkor lesz egy hatalmas Dél. És még Ázsiában is megmaradnak azok az országok, amelyek formálisan a nyugati koalícióhoz tartoznak, valójában viszont mélységesen érdektelenek abban, hogy belekeveredjenek ebbe a konfrontációba. Ilyen Dél-Korea és furcsa módon még Japán is. Mindkettőjüket megszállta az USA, és ezzel megbarátkoztak, de igyekeznek mégis manőverezni, és nem keverednek bele közvetlenül ezeknek a »furcsa fehéreknek« a civakodásába” – húzta alá Lukjanyenko.
A Közel-Kelet olajmonarchiái vélhetően középen maradnak, de „közelebb a globális Dél-Kelethez. Megértik, hogy az ilyen kis paradicsomok létezése a sivatag közepén, szegény országoktól körülvéve több erő jelenlététől függ, amelyek között manőverezhetnek. Ha csak egy erő marad – a globális Nyugat –, akkor minden gyönyörű palotájuk és milliárdjuk megtökösödik (vagyis olyanná válik, mint a szép, piros, de ízetlen dinnye – a szerk.). Ezért számukra mindenképpen jobb, ha a globális Dél és Kelet megmarad egy erőnek – zárta jóslatát az Őrség-ciklus szerzője, akinek műveit az egyik népszerű streaming szolgáltató és kiadó filmre akarta vinni, de az előkészített projektet végül törölték, mert orosz, és nem tagadta meg a hazáját.
