MH/ MTI
2024. szeptember 23. hétfő. 16:48
„Ilyenkor túlcsordult érzelmi állapotban van az ember. Korai lenne a folytatásról beszélni, de fantasztikus volt ebben a magyar csapatban versenyezni. A magyar szövetség rendkívüli erőfeszítéseket tett, és ha ebben a szellemben folytatja, ez a csapat rendkívül erős lehet” – jelentette ki a vasárnap befejeződött budapesti sakkolimpiát követően a 45 éves nagymester, akinek az volt a feltétele visszatérésekor, hogy az elmúlt időszakban román színekben játszó Rapport Richárd hazatérjen.
Lékó Péter ugyanakkor az MTI kérdésére úgy válaszolt, a partikat és az ezzel járó stresszt nem élvezte, mert rendkívüli megterhelést jelent az idegrendszer számára egy ilyen torna, amikor két héten át jószerivel minden nap asztalhoz kell ülni. Ahogy fogalmazott, öt éve nem véletlenül vett más irányt a karrierje. Nagyon élvezte a szakkommentátori feladatát és 13 éves kora óta irányítja Vincent Keymer felkészülését, szerinte a német csapat éltáblása éppen a világklasszissá válás küszöbén áll.
„Az utolsó előtti fordulóban hosszúra nyúlt a partim, éjfél volt mire kiderült az ellenfél, utána kezdődött a felkészülés, éjjel fél 4-kor feküdtem le, de persze alig tudtam elaludni. Fél 9-kor már csörgött az ébresztő. Egész életemben úgy éltem, hogy délután kell a legélesebbnek lennem, így áll be egy sakkozó bioritmusa, most pedig 11-kor már asztalhoz kellett ülnöm. szinte semmire nem emlékeztem a felkészülésemből” – mesélt a nehézségekről és a sakkolimpia jelentette kihívásokról Lékó.
A kilencedik kiemeltként végül 11. helyen záró magyar válogatott teljesítményére nagyon büszke volt, úgy vélte, ennél többet érdemelt volna ez az ötös Rapporttal, Gledura Benjaminnal, Berkes Ferenccel és az orosz születésű Szjugirov Szanannal, mert fantasztikus csapategység alakult ki köztük.
„Végig az élmezőnyben versenyeztünk, talán ha korai vereséggel hátulról jövünk, akkor a svájci rendszernek köszönhetően könnyebb ellenfelekkel játszva előrébb végezhettünk volna, de ez szakmailag sokkal többet ér, mert a világ legjobbjai ellen ültünk asztalhoz és egyszer sem vallottunk szégyent” – értékelt a pályafutása csúcspontján a világranglista negyedik helyén is álló Lékó, aki arra utalt, hogy a magyar csapat egyike volt annak a két együttesnek, amely játszott az elsőként rangsorolt amerikaiakkal, valamint a másodikként kiemelt és végül toronymagasan győztes indiaiakkal is.
Lékó saját teljesítményével nem volt maradéktalanul elégedett. Úgy vélte, ha játékban van, akkor több döntetlenre végződött partiját meg tudta volna nyerni. Mint elárulta, nagyon megviselte, amikor kikapott az olasz Lorenzo Lodicitől.
„Akkor minden megkérdőjeleződött bennem, nem azért tértem vissza, hogy ártsak a csapatnak, hanem hogy segítsem. Ezért azt kértem, hogy másnap pihenőt kapjak, mert szerettem volna túltenni magam a kudarcon. Számomra a fordulópontot az indiaiak elleni hatodik fordulós párharc jelentette, amikor sikerült döntetlent játszanom Rámesbábu Praggnanandhával. Ezzel visszatért az önbizalmam” – mondta Lékó, aki kiemelte még az utolsó előtti körben a szerb Alexey Saranával vívott partiját, mert ott nagyot „mentett”, így maradt esélye a válogatottnak a zárónapon előkelő helyért küzdeni.
Lékó, aki 2004-ben a világbajnoki címért játszhatott, a sakkról általánosságban úgy vélekedett, hogy a szuperszámítógépek kiölték az emberi logikát a játékból, mert amíg korábban a megnyitások logikusan épültek fel, most ha egy adott figura „természetes” helyére lép, azt akár rossz húzásnak jelzik a gépek. Magyarország először rendezett sakkolimpiát, melyen a legjobb férfi együttes 11., míg a női 14. helyen végzett.
