G. Fehér Péter
2023. december 26. kedd. 6:24
Akár új parlamenti választásokat is kiírhatnak Lengyelországban, ha december 31-ig nem sikerül kihirdetni a jövő évi költségvetést. Márpedig ennek alkotmányos aggályai vannak, ezért Andrzej Duda nem írta alá a költségvetési törvényt. A következő napok lengyel hírei arról fognak szólni, hogy Andrzej Duda lengyel államfőnek – aki az eddig kormányzó nemzeti, konzervatív kormányt támogatta – sikerül-e jogilag rendezni a jövő évi büdzsé hatálybalépést, vagy pedig abrüsszeliták embere, az egy hete hivatalba lépett Donald Tusk miniszterelnök kerül ki győztesen a két tábor csatájából.
A következő évi büdzséről szóló parlamenti szavazáson az október 15-én tartott választások után hatalomra került, az addigi négy ellenzéki pártból alakult koalíció a költségvetési törvényt elfogadta. Ennek kihirdetéséhez szükség van az államfő aláírására is. Csakhogy ezt Andrzej Duda megtagadta. Ez a költségvetés ugyanis nem igazán nevezhető szokványosnak. Hiányzott belőle a közszolgálati médiának szánt összeg. A közszolgálat tévének, rádiónak és a PAP hírügynökségnek a finanszírozását egy külön, az állami költségvetéstől elkülönítve, egy kiegészítő jogszabályban rögzítették. És nem véletlenül.
A lengyel alkotmány szerint ugyanis minden év december 31-ig a Szejmnek el kell fogadnia a következő évi költségvetést. Ha ezt nem teszi, akkor a széles törvényi ellenőrzési és törvénykezdeményező jogokkal felruházott államfő – Lengyelországban parlamenti és elnöki demokrácia van – még azt is megteheti, hogy feloszlatja a törvényhozást, és új választásokat ír ki.
A politikailag és ideológiailag „vegyes felvágott” koalíció, amelyet a balliberális, globalista Polgári Platform (PP) dominál, azzal számolt, hogy az államfőnek így nem lesz módja visszadobni a költségvetési törvényt, hiszen azt a parlament többsége elfogadta. A közmédia finanszírozását pedig januárban külön megszavaztatják a törvényhozással. A lengyel média kisemmizését a politikai leszámolás eszközeként vetették be. A globalista PP azt tette, amit vártunk tőle, meglepetést nem okozott. „Szőnyegbombázást” hajtott végre a közmédia ellen, leváltotta annak vezetőit, és felügyelőtanácsokat alakított ki. A tévé székházát rendőrök foglalták el, az egyik csatornának a működését leállították. Tegyük azonnal hozzá, hogy mindez törvénytelenül történt.
Előzőleg ugyanis a lengyel alkotmánybíróság már előre figyelmeztetett: az illetékes miniszternek tartózkodnia kell a közmédiát működtető társaságok felszámolásától, és vezetésük leváltásától. Bartlomiej Sienkiewicz lengyel kulturális és örökségvédelmi miniszter volt a címzett, akit Donald Tusk bízott meg a feladat végrehajtásával. A történtek után a közmédiában eluralkodott a káosz.
Mindenre, elsősorban a jogilag kialakult zűrzavarra reagált az államfő úgy, hogy nem írja alá a költségvetési törvényt, tehát az nem léphet hatályba. Tusk viszont kijelentette: a kormány „csak az ottani helyzet módosítása után kész a közmédia támogatására.” A „módosítás” kifejezés a balliberális oldalon a politikai leszámolást jelenti, még akkor is, ha az törvénytelen.
A jogszabály ugyanis kimondja, hogy a közmédia vezetését a Nemzeti Médiatanácsról szóló törvény szabályozza, ezt a jelenlegi parlamenti többség alkotmányos úton módosíthatja, de nem kerülheti meg. Az módosítás azonban hosszabb parlamenti procedúrát igényel, az idő viszont szorít. Ezért az államfő felkérte a törvényhozás két házának elnökét, hogy a két ünnep között sürgősséggel hívják össze a törvényhozás tagjait. Kérdés, hogy most akkor mi lesz?
Ha nem sikerül törvényes keretek között megoldást találni a problémára, elfogy az idő, és december 31-e után az államfőnek kell döntenie a továbbiakról, mert nem lesz az országnak elfogadott jövő évi költségvetése. Andrzej Duda akár fel is oszlathatja a parlamentet, és új választást írhat ki.
Éppen erre a lehetőségre játszott rá 2016-ban a nemzeti, konzervatív Jog és Igazságosság párt megbuktatására a globalista ellenzék. A parlamenti vitát húzták-halasztották, majd az utolsó pillanatban elrendelt szavazást fizikai erővel akadályozták meg. Konkrétan betörtek a Szejm épületébe, elfoglalták az üléstermet, ahol a szavazatszámláló rendszer is volt. Beata Szydlo miniszterelnököt a kommandósok menekítették ki. A házelnök ekkor egy másik terembe kézfeltartásos szavazást rendelt el. Itt átment a költségvetési törvény, de az ellenzék, éppen a szavazatszámláló hiányára hivatkozva a legfelső bíróságon megtámadta a parlament döntését.
Tehát a következő napokban éles jogi küzdelem várható Lengyelországban, amely mint az akkori és mostani események is bizonyítják, lehet, hogy nem lesz mentes az erőszaktól sem.
