Nem egyszer olyan hírek is felröppentek, hogy már nem is él, dublőrök helyettesítik. Az orosz elnök és a környezete mindig tagadta ezeket az állításokat, s bár valóban jelentek meg furcsa videófelvételek róla, eddig semmi komoly bizonyíték nem támasztotta alá, hogy nagyon beteg lenne.
De más típusú konteók is megjelennek olykor-olykor. Scott Ritter, az Egyesült Államok fegyveres erőinek volt hírszerző tisztje nem egyszer mondott már vad és nagyon veszélyes dolgokat. Egyik YouTube-interjújában például kijelentette, a háború következményeként nemcsak Oroszország, hanem Lengyelország, Románia és Magyarország is lecsíp Ukrajna területéből, hazánk Kárpátalját kapná meg.
Ritter gyakorlatilag a háború kirobbanása óta tesz extrém állításokat, diplomáciai szempontból is életveszélyes, teljesen képtelen kijelentéseket. Volt, hogy arról beszélt, az amerikaiak provokálták Oroszországot a háború megkezdésére, de azzal is megvádolta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy brit kém.
Newsweek: Putyint újra kellett éleszteni, miután a biztonságiak hallották, hogy a földre esik.
Az orosz elnök egészségügyi állapota kapcsán egyes médiumok arról adtak hírt, hogy újra kellett éleszteni egy szívmegállás miatt, míg mások óvatosságra intenek az ilyen hírekkel kapcsolatban. A Newsweek szerint a 71 éves Vlagyimir Putyint az újraélesztés után egy speciális intenzív osztályra szállították, miután a biztonságiak hallották, hogy a földre esik.
A hosszú ideje fennálló egészségügyi pletykák és a Kreml titkolózása miatt a spekulációknak nincs határuk.
Az újságírók és orvosok az orosz elnök nyilvános szerepléseiből próbálnak támpontokat találni Putyin valós egészségi állapotára vonatkozóan. Bár néhány felvételen furcsán mozog, és orvosi beavatkozások nyomai láthatóak, eddig egyértelmű bizonyíték nem került napvilágra.
Putyin gyakran eltűnik a nyilvánosság elől, de az utóbbi időben több hosszú utazást tett, tárgyalásokon vett részt, élő sajtóbeszélgetést is tartott. Azok, akik kétségbe vonják ezeket az eseményeket, azt állítják, dublőrök helyettesítik az elnököt. Az orosz elnök és az orosz kormányzat továbbra is tagadja az egészségi problémákat, és ez valószínűleg igaz is, hiszen nyilvános rendezvényeken jelenik meg, és látszólag jó egészségnek örvend.
Brüsszel lefagyott a kínai pofontól.
Az Európai Unió semmit nem tud reagálni a Kína által júliusban bejelentett exportkorlátozásra, amelyet Peking két, a zöldátállásban nélkülözhetetlen kritikus ásvány, a gallium és a germánium kapcsán vezetett be. Brüsszel addig hajtogatta a „kockázatmentesítés” kifejezést (amely Kína világkereskedelmi szerepének visszaszorítását jelenti a gyakorlatban), és addig mantrázta, hogy a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványok és nyersanyagok tekintetében is diverzifikációra törekszik, amíg Peking vállat nem vont, majd a lehető leghatározottabban meg nem mutatta, milyen lesz egy kereskedelmi háború, ha az Európai Unió az USA akaratának megfelelően elkezdi átpolitizálni a gazdasági együttműködéseket.
A két anyag kulcsfontosságú a csipgyártás, a távközlés és az elektromos járműipar számára, a zöldátállás lázában égő EU pedig a jelek szerint még fel sem fogta, milyen figyelmeztetést kapott. A kínai csapás csak ízelítő, a célja éppen az, hogy figyelmeztesse Európát: nincs olyan opció, amely lehetővé tenné az elszakadást a kínai nyersanyagoktól, mint ahogyan Peking azt sem fogja tétlenül nézni, hogy az EU az ő kárára szerepet vállaljon az Egyesült Államok hegemón gazdasági törekvéseiben.
Ha egyedül Kínából lehet beszerezni valamit, az ázsiai ország pedig nem adja azt, akkor az összes terv, amely az elkövetkezendő évtizedek EU-s ipar- és gazdaságpolitikáját meghatározhatta volna, megy a kukába. Valóban megdöbbentő, hogy az Európai Unió ennyire csak a saját forgatókönyvét írta meg, és fel sem vetődött benne, hogy Kína nem fogja tétlenül figyelni a kereskedelmének fékezésére irányuló kísérleteket.
A pekingi bejelentés az után érkezett, hogy Hollandia az Egyesült Államok nyomására tudatta, hogy exportellenőrzést vezet be a világ egyik legmodernebb csipgyártó berendezéseinek alkatrészeire. Bár hangsúlyozta, a tiltás nem Kína ellen irányul, valójában teljesen egyértelmű volt a célja. Peking vette is az adást, az EU pedig szépen a saját szabályrendszerének a csapdájába került: miután a kereskedelem uniós hatáskörbe tartozik, egyetlen ország döntése miatt is az egész közösségnek kell tartania a hátát.
