Az izoleucin az elágazó láncú aminosavak egyike, amelyek fontos szerepet játszanak a szervezet energiatermelésében, fehérjeszintézisében és a sejtek regenerálásában. Egy esszenciális aminosavról van szó, azaz a szervezet nem képes előállítani, ezért különféle ételek útján tudunk hozzájutni. Forrásai lehetnek az állati eredetű élelmiszerek (húsok, halak, tejtermékek, tojás), illetve növényi eredetűek (hüvelyesek, magvak, olajos magvak). Az izoleucin hiánya fáradtságot, fájdalmat, izomsorvadást, fehérjehiányt okozhat. Vitathatatlanul hasznos aminosavról van tehát szó, azonban ebben az esetben is igaz a mondás: jóból is megárt a sok.
Wisconsini lakosok körében végzett 2016–2017-es felmérés adatai alapján végzett korábbi kutatások azt találták, hogy az étrendi izoleucinszint összefüggésben áll az anyagcsere egészségével, és hogy a magasabb testtömegindexű (BMI) emberek általában sokkal nagyobb mennyiségben fogyasztják ezt az aminosavat. A helyi egyetem kutatói egy olyan összetevőt kerestek, amelyből túl sokat eszünk, s megvizsgálták, milyen hatása lehet annak, ha csökkentik az étkezésben ezt.
Kísérleteikben egerek genetikailag változatos csoportját vagy húsz általános aminosavat tartalmazó étrenddel etették kontrollként, vagy olyan diétával, amelyben az összes aminosav körülbelül kétharmadára csökkent, végül olyan diétával, ahol csak az izoleucint csökkentették ugyanennyivel – írja a Science Alert a Cell Metabolism című folyóiratban bemutatott kutatásról.
Az egerek körülbelül hathónaposak voltak a vizsgálat kezdetén, ami egy 30 éves ember életkorának felel meg. Annyit ehettek, amennyit csak akartak, de csakis a csoportjuknak biztosított ételfajtából. Kiderült, hogy az izoleucin korlátozása megnövelte az egerek élettartamát, javította egészségi állapotukat, és elősegítette a soványságot és a glikémiás kontrollt, azaz vércukor-értékük megfelelő szabályozását.
A hím egerek élettartama 33 százalékkal, a nőstényeké pedig 7 százalékkal nőtt azon kísérleti állatokhoz képest, amelyek étrendjében nem volt korlátozva az izoleucin. A hosszabb ideig élő egerek 26 egészségi mérőszámban is jobb eredményeket értek el, beleértve az izomerőt, az állóképességet, a vércukorszintet és a szőrvesztést. Az ebbe a csoportba tartozó hím egerek kevésbé szenvedtek életkorral összefüggő prosztata-megnagyobbodásban, és kisebb valószínűséggel alakultak ki a daganatok, amelyek egyébként gyakoriak a különböző egértörzsekben.
Érdekes módon az alacsony izoleucin-tartalmú táplálékot kapott egerek lényegesen több kalóriát ettek, mint a többiek. De ahelyett, hogy híztak volna, több energiát égettek el, és kisebb volt a testsúlyuk, annak ellenére, hogy az aktivitási szintjeik nem különböztek a többiekétől.
A kutatók úgy vélik, hogy az izoleucin emberekben történő korlátozása – akár diétával, akár gyógyszerekkel – hasonló öregedésgátló hatásokat eredményezhet, bár, mint minden egereken végzett vizsgálat esetében, ezt sem tudjuk biztosan addig, amíg meg nem történnek a humán tesztek.
És azok egyáltalán nem lesznek egyszerűek. A fehérjebevitel általános korlátozása például káros hatással van a szervezetre, legyen szó egérről vagy emberről. A kutatás valós emberi felhasználásra való átültetése bonyolultabb annál, mint a magas fehérjetartalmú élelmiszerek bevitelének csökkentése, pedig ez tűnik az izoleucin-bevitel legegyszerűbb módjának. Mindenesetre a szakemberek úgy gondolják, közelebb kerültek a biológiai folyamatok megértéséhez, és talán az emberek számára lehetséges beavatkozásokhoz, például egy izoleucin-blokkoló gyógyszerhez.
