Amikor a müezzin lesz maga a mobiltelefon

LMA
2024. szeptember 30. hétfő. 8:04

Rendkívül érdekes hadgyakorlatot tartottak az öbölháború 1991-es kitörése előtt az Egyesült Államokban. A(z akkor még csak elméleti) mozzanatban egy-egy amerikai tábornokot bíztak meg a szembenálló felek vezetésével. A szcenárió szerint a Kuvaitot megszálló iraki erők a harcok második napján elvesztették a kommunikációs eszközeik és képességeik úgy kilencven százalékát, azokat ugyanis a lényegesen fejlettebb haditechnikát használó koalíciós erők vagy blokkolták vagy megsemmisítették.

Ez így papíron nagyon szépen is hangzott, csakhogy a bagdadi erőket megszemélyesítő parancsnok mégis tökéletesen tudott utasításokat adni és venni a csapatok között. Olyannyira, hogy a városi terepen bizonyos helyzetekben még egyenesen fölébe is kerekedett a támadóknak.

Nem ragozva az amúgy igaz történetet, az irakiak „vezetője” a pusztító csapások és a folyamatos elektronikai zavarás kijátszására az amúgy edzett torkú, messze kiabáló müezzineket – illetve a magasban elhelyezett nagy teljesítményű pórias hangszórókat – vette igénybe. A szóban forgó emberek két „Allah akbar” között adták-vették az előre megbeszélt kódolt és rövid jeleket. Az csak amolyan hab a tortán, hogy a nyugatiak – félve a népharagtól – a mecseteket eleve le sem bombázták, így azok mintegy hírközpontként funkcionáltak a papírharc idején.

A történethez annyit mindenképpen érdemes hozzátenni, a kiértékelés során a vezetőség arra jutott, hogy e módi annyira életidegen dolog lehet a muzulmánoknál, hogy soha nem is jutna eszükbe. Az pedig más kérdés, hogy a valóság ezt a botor hozzáállást is véresen megcáfolta.

Nem elképzelhetetlen, hogy e fenti módszer most a Hezbollah vezetőségének is az eszébe jut, miután az izraeli titkosszolgálatnak „hála” mind a csipogók, mind az URH kézirádiók eltűntek a rendszeréből. Sokak szerint a Moszad a „kommunikációs ókorba” lökte vissza a szervezetet – de számos katonai szakértő kétkedve fogadja ezt az állítást. A fentebb említett müezzines példánál maradva nyugodtan mindent a mai kor követelményeihez kell(ene) „csak” igazítani – s mivel a Koránnak rengeteg a szúrája, olyan, folyamatosan változtatható kódrendszer alakítható ki vele, hogy – pestiesen mondva – a fal adja a másikat.

Kérdés, Izrael le merne e bombázni egy-kettő-sok olyan mecsetet, ahonnét olykor nem a korábban megszokott módon zengik Allah bölcsességét?

Ugyancsak rengeteg lehetőséget kínálnak a pont-pont közötti összeköttetésre azok a fajta morzejel rendszerű fénytávírók, melyeket még olykor korunkban is alkalmaznak a tengereken-óceánokon. Igaz ami igaz, egy ilyen jeladó a frontvonal közelében bevetve nem a hosszú élet titka, de a hátországban ettől még simán elmehet.

S mindezeken túl ott vannak az úgynevezett fénytávbeszélő berendezések, melyek a fénynek nem a látható tartományában üzemelnek. Ezek amúgy annyira antik, de mégis jó bevált eszközök, hogy a magyar királyi honvédség és a Wehrmacht is nagy sikerrel alkalmazta azokat a második világháború harcaiban.

Természetesen az ember nem akar tippesőt küldeni a Hezbollahra, de azért talán a fentiek is elegendőek arra, hogy mutassák, bőven akad még némi-nemű elöregedett, ugyanakkor megbízható lehetőség az üzenetek biztonságos továbbítására…

Elolvasom a cikket