A Tolvajtempó egy népszerű amerikai krimi Nicolas Cage-dzsel a főszerepben 24 évvel ezelőttről, sokan szeretik. A „k*rvatempó” pedig Gyurcsánynak egy nem kicsit pejoratív szófordulata, aki Magyar Pétert akarja vele blamálni, mert ő, mint a stricik a hölgyeket, futtatja – Gyurcsány szerint tök ismeretlen – embereit, akiket ráadásul arra akar felhasználni, hogy leváltsák Gyurcsány embereit a városvezetésben. A helyzet az, hogy az emberek zöme se Gyurcsányt, se Magyar Pétert nem szereti. Valójában, hogy ki kit „k*rvatempóz”, az számomra közömbös, de most mégis inkább Gyurcsánynak szurkolok.
Pedig egyáltalán nem érdemli meg, csakhogy most föllépett a politikai színpadra egy új szereplő, aki rövid politikusi pályafutása során finoman szólva annyi ellenszenves cselekedet vitt véghez, amennyi gombócból is sok. Erre mondja Gyurcsány: „Így nem viselkedik tisztességes ember! Aki így viselkedik emberekkel, az így fog viselkedni az országgal is.”
Mielőtt sírva fakadnánk Magyar Péter magatartásán, nézzük meg közelebbről Gyurcsány lépéseit. Kiket futtatott Ferenc – Karácsony közreműködésével – az elmúlt öt évben? Főpolgármester-helyettesei – Kiss Ambrus, Gy. Németh Erzsébet, Bősz Anett – aktívan közreműködtek abban, hogy a Lánchíd kisebb tartalommal és ötmilliárd forinttal drágábban készüljön el, mint Tarlósnál készült volna el. Az előleg a hatvanszorosára emelkedett, a kötbér a felére csökkent. Majd az elkészült hídról kitiltotta az autókat, s mindezt azért, mert szerinte a kormány nem fizeti ki a hozzájárulást. Tette ezt Gyurcsány jóváhagyásával. Miközben ő is aláírta azt a szerződést, amelyben rögzítették, akkor fizet a kormány, ha megindul a hídon a hagyományos közlekedés. Persze hogy nem indult meg, de Karácsony/Gyurcsány még mindig a régi nótát fújja. Sőt a KariGeri–Fletó-páros még azt a nagyszerű érvet is kitalálta, hogy nem lehet az almát a körtével összehasonlítani. Tetszik érteni, teljesen hülyének néztek bennünket, de ehhez az évente sok száz milliós jutalommal kistafírozott gyurcsányista tanácsadók és a főpolgármester-helyettesek asszisztáltak. Köztük Kiss Ambrus, akinek kilátásba helyezett menesztése különösen fáj Ferencnek. Ő felel jelenleg a Városháza pénzügyeiért. Az a Kiss Ambrus, aki kiszolgálta Gyurcsányt a Miniszterelnökségen, mély bizalmi kapcsolatuk vitán felüli. Nem véletlenül gondolták a magyarok a fővárost a DK kifizetőhelyének. „Én nem tudom, hogy mi a baj például Kiss Ambrussal? – tette föl a kérdést Ferenc. Az, hogy a főváros még mindig működik, miközben a kormány meg akarta fojtani, ennek a költségvetést elképesztően értő, fegyelmezett embernek a teljesítménye. Mi az ő bűne, miért kell őt kirúgni? Hogy ért hozzá? Hogy lojális volt a megválasztott polgármesterhez? Csak bejött valaki, és azt mondta, hogy aki Karácsonynál eddig dolgozott, az menjen a francba? Szerintem ez disznóság.”
Elképesztő hamis magyarázat. A főváros csődközeli helyzetben van, ezt maga Kiss Ambrus jelentette be, miközben például soha nem látott mértékű volt az iparűzésiadó-bevétele, és Tarlós István is több, mint 200 milliárd forint tartalékot hagyott a kasszában.
Aztán folytatja a szemforgató Böszme: „Ha egy város nem bánik tisztességesen a vezetőivel, azokkal, akik ezt a várost szolgálták. Ha fölül arra a vonatra, hogy mindig mindenkinek ki kell törni a nyakát, akkor ez nem városvezetés lesz, hanem gladiátorküzdelem. (…) Kibic nem lehet valaki. Ebben azt a felfogást kritizálom, amit a Tisza magáévá akar tenni. Neki nincsenek javaslatai, ő nem vállal felelősséget, ő nem küld senkit sem a vezetésbe.” Ahhoz viszont elég ereje van, hogy a gyurcsányista katonákat kigolyózza a közgyűlésből, amely a józan magyaroknak önmagában nagyon is rokonszenves.
Emlékeznek, hogy ez a vajszívű, végletekig toleráns Gyurcsány hogy beszélt a parlamentben a Színház és Filmművészeti Egyetem kapcsán kialakult helyzetről? „Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek.” Sőt „vagyonelkobzással” fenyegette meg az SZFE kuratóriumi elnökét.
Szóval, kedves olvasó, e minősített kétszínűség, a kettős mérce folyamatos budapesti diadalmaskodása miatt szurkolok Magyarnak a kettejük harcában. Ha gladiátorküzdelem lesz, ám legyen. Mindez ugyanis a tisztuláshoz vezethet. Reménykedhetünk abban, hogy amíg Magyar emberei beletanulnak a munkába, addig legalább az alsóbb szintű szakemberek a város, a budapestiek érdekeivel lesznek elfoglalva. Egymás ellen harcolva talán egyszer véget ér a balosok „k*rvatempója” Budapesten. Egyáltalán a balos rémuralom. Mert ne tévedjünk, Magyar is az ő kutyájuk kölyke, csak macskának hazudja magát.
A szerző újságíró
