Szerettük Anit. Mármint Bicskei Berci feleségét. Pedig mindenütt ott volt, úgy is vehettük volna, hogy fontoskodik. A futball világában mindenről tudott, mindenről volt véleménye, mindenkit ismert, de soha nem éreztük úgy, hogy láb alatt lenne. Hozta-vitte a szövetségi kapitányt, aki egy szerencsétlen baleset miatt lélekben meghalt autót vezetni. Nem adott meg egy elsőséget, erre egy kocsi a járdára lökte az autóját, az pedig fellökött egy idős asszonyt. Berci aztán szorgalmasan látogatta a kórházban, ám ő néhány nap múlva meghalt, Bercit meg lecsukták miatta. S miután kijött a börtönből, már nem vezetett többé. Így aztán Ani volt a sofőr, s ha Berci történetesen külföldön edzősködött, s rövid időre hazaruccantak, rohant hozzánk, az újságírók edzésére, mert imádott focizni. Nem, nem védeni, bár kapus volt, hanem rohangálni. Persze, örültünk neki. Jó ember volt, príma szakember, megszállottan szakmázott, különféle edzői papírjai voltak, még Kölnből is, és egyébként meg a napokban lett volna nyolcvan éves.
Jól érezte magát velünk, mi pedig tudtuk, mit mondhatunk neki, mit kérhetünk tőle, hogyan adhatjuk tudtára, ha valami nem tetszett a válogatottban. Ani fecsegését pedig kimondottan élvezet volt hallgatni, mi pedig mondtuk neki, hogy időnként engedje meg, hogy Berci is beleszóljon az összeállításba. Mulatott ezen, s ő is, Berci is úgy volt vele, hogy érzi a szeretetet a látszólagos kötekedés mögött.
Hát most egy ideje a Gyurcsány-házaspárt figyelem. Különösen így, hogy a házi tündér Dobrev Klárából szintén politikus lett. Bár Apró Antal vérvonalán nem nehéz politizálni, hiszen ő egykoron élet-halál ura volt az országba. Nem tudom, korábban az unoka mennyit politizált, vagy politizált-e egyáltalán, meglehet, őt is meg kellett volna kérnünk, hogy ne csupán bérmálkozzon rendszeresen a Feri oldalán, hanem engedje meg neki, hogy néhanap ő is beleavatkozzon a kormányzásba. Bizony, akkor talán a család is többre viszi – mondjuk kastélyba költözik a zsidótól elkobzott villából –, és mi magunk is, magyarok nemzedékei is máshol járunk. De nem, bár most itt az idő, a bizonyítás ideje, s a nagy tekintélyű Klára asszony valamennyiünket boldog jövőbe vezet. Mint egykoron Rákosi pajtás. Legalábbis ezt ígéri Feri oldalán, Feri felett.
Más, súlyosabb eset a lehallgatós Magyar Péteré. Neki különösen súlyos, gazdag örökség jutott. Édesanyja, Erőss Mónika korábban a Kúria főtitkára volt, 2020-tól pedig az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettese lett. Anyai nagyanyja Mádl Teréz, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök testvére. Anyai nagyapja Erőss Pál, a Legfelsőbb Bíróság egykori bírája volt, akit az MTV Jogi esetek című műsorából ismerhettünk. És a fülelő Peti gyerek az otthonról hozott jogászörökség mellé még be is nősült az igazságügybe, bár a szintén jogász felesége csak később lett miniszter. Akit aztán persze ki is, le is hallgatott. És bár ezerszer-milliószor kijelentette, hogy ő bizony nem akar politikus lenni, ám úgy látszik, hazudott. Nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor. Nem tudni, boldog házas napjai idején beleszólt-e a miniszter, Varga Judit munkájába, és ha vannak erről is felvételek, hol járnak, azokat bizonyára elásta. Viszont nem lenne csoda – és a három, családjától megfosztott Magyar-gyerek egyszer majd büszke is lenne rá –, ha a magyarok Petije új alapokra helyezné az igazságszolgáltatást. Privatizálná. Ő is módosítaná az alkotmányt, bevezetné a maszek bíráskodást, visszaállítaná a pallosjogot. Természetesen csupán önmaga számára. S lévén fiatalember – eddigi ténykedése ezt bizonyítja –, az első éjszaka jogán még el lehetne gondolkodni.
De van itt még teendő. Úgy látszik, Bicskei Ani, bár nem lett szövetségi kapitány, követőkre talált. Nagy lelkekre, nemes harcosokra. Így aztán Anit, ha lehet, még ezért is minden eddiginél jobban szeretjük. Viszont ki tudja, Klára és Péter még mire viszi? Lám, tehetséges nép vagyunk, nálunk az árnyékban is olyan nagy formátumú zsenik járnak-kelnek, akik autodidakta módon mindent elsajátítottak, mindent tudnak a vezetés tudományából.
Az Isten legyen velünk irgalmas.
A szerző újságíró
