Az nem elég, hogy spermium+petesejt=minden – olvassuk. A szerző párterapeuta, kócs. Liberális illetők lépten-nyomon felbukkanó vádja a tőlük eltérően gondolkodókkal kapcsolatban, hogy szövegértési gondjaik vannak. Azaz műveletlenek, beszűkült agyúak, humortalanok, és nem értik ezt a bonyolult világot. Mi sem értjük. Bunkók vagyunk.
A derék kócs mindenesetre fogalmazása első mondatában írja: olyan, mintha két párhuzamos valóságban élnénk. Ezen aztán jókat spekulálhat bárki tapló mucsai. Nem érti. Akkor most kettő vagy négy valóságban élünk? Mert, ugye, a párhuzamosság már eleve kettőt jelent, de lehet akármennyi is, ha két párhuzamosról beszélünk, az minden esetben, a liberális elmeszabadság és korlátlan matematikai fantázia mellett is legkevesebb négy valóság.
A párterapeuta író hosszúkásan kifejti, hogy az egyik valóság a két párhuzamos valóság közül a magyar kormányé. Tekintsünk most el attól az apróságtól, hogy ez megint csak önmaga dupláját jelenti, azaz a kormánynak két valósága van, maradjunk csak a kócsféle gondolatmenetnél, ebben az egy az ugye kettőt jelent, de inkább fordítva, a kettő egyet, nézzük, mi van a magyar kormány spermiumos valóságában. Hát, ez. A spermium meg a petesejt. Meg az, hogy ez a mindent jelenti. Mi ebben a furcsa? Hát, egy új élet létrejötte kevesebb, mint a minden? Kócséknál bizonyára úgy van. Arra próbál rávilágítani ez a derék ember, hogy micsoda buta gondolkodásmód az, amelyet az országveszejtő kormány képvisel. Mert mindent megtesz azért, hogy teleszüljük magyarral a Kárpát-medencét, és próbálja megóvni a gyerekeket a migránsoktól meg az LMBTQ-osztagoktól, miközben rászabadította az országra a pedofilokat, bekígyóztatta a politikai kampányokat az óvodákba, de nem törődik a barátságtalan szülészetekkel, a botrányos helyzetű közoktatással és közegészségüggyel.
A szerző eljut kezdőmondatunkhoz, amelyben az ostoba olvasó nyilván nem fedezi fel a liberális iróniát: nincs két párhuzamos univerzum. Egy van. A miénk.
Nézzük, mi az, ami az övék. Hát, az, ahol átalakítják a nevelőszülői hálózatot és a családtámogatás rendszerét. Ahol a melegek közösen örökbe fogadhatnak gyereket. Ahol a civil szervezetek, akik LMBTQ+-érzékenyítést népszerűsítenének az óvodában, nincsenek kitiltva azokból.
Micsoda primitív tétel az, hogy az apa férfi, az anya meg nő. Semmi genderfluiditás. Csak a rideg biológia. Spermium+petesejt=minden. Ide vezetett a 2010 óta regnáló Fidesz-diktatúra. Amikor csak az számít, hogy hány gyerek születik, azaz a kormány a számokon rugózik. Ide vitt az, hogy mindenből kimaradt a szociológia és a pszichológia. Persze mit is várhatunk egy tekintélyelvű és primitív kormánytól? Amely ráadásul demagóg, nem a gondolkodásra, tervezésre épít, és nem kérdezi meg a civil szervezeteket.
A kócs a liberális irónia jégcsákányával hasít magának utat, amikor meglendíti fantáziáját. Azon spekulál, hogy mi minden jöhet még ezután. Amikor már a civilek korlátozásánál is tovább lép a kormány: „Az abortusz járhatna börtönnel, az abortuszt végző orvos számára is. Érdemes lenne az összes szexuális kisebbséget betegséggé nyilvánítani, amely egy tollvonásra van csak a heteroszexualitás kötelezővé tételétől.” Ha valamivel tájékozottabb és idősebb lenne a derék párterapeuta, bizonyára eszébe jutott volna, hogy mindez már egyszer teret kapott Magyarországon. Az 1950-es években, bizonyos Rákosi Mátyás országvezető és Ratkó Anna szövőnő-egészségügyi miniszter korszakában.
Amúgy jogos kérdésnek tűnhet az is, hogy a párhuzamos valóságok szövegértő szakértője, a bonyolultan fogalmazó kócs mégis honnan szedte össze azt a sok fenti sületlenséget, amellyel liberális közönségét szórakoztatja?
A szerző író