A Washington Post folyóiratban ismertetett új tanulmány egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Parkinson-kór, amelyről sokáig úgy vélték, hogy az agyban keletkezik, a bélben kezdődhet. A neurodegeneratív rendellenességekben szenvedő betegeknél gyakoriak a gyomor-, bélrendszeri problémák, olyannyira, hogy egykor úgy gondolták, hogy az „elmegyógyintézeti vastagbél” néven ismert állapot kifejezetten a mentális egészségügyi intézményekben élőket sújtja.
Parkinson-kórban az egész gyomor-, bélrendszer érintett, ami olyan szövődményeket okoz, mint a székrekedés, nyáladzás, nyelési nehézségek és a gyomor késleltetett kiürülése. Ezek a tünetek gyakran akár két évtizeddel a motoros tünetek, például a merevség vagy a remegés előtt jelentkeznek.
„Az emberek a Parkinson-kórt a leghosszabb ideig felülről lefelé irányuló betegségként írták le – tehát az agyban kezdődik, majd lecsorog a bélrendszerbe, és ezért vannak a betegeknek problémái a gyomor-bélrendszerrel – mondta a tanulmány szerzője Subhash Kulkarni, a Beth Israel Deaconess Medical Center adjunktusa. – Egy másik hipotézis azt sugallja, hogy sok betegnél ez alulról felfelé irányuló megközelítés lehet, ahol a bélben kezdődik, és egészen az agyig tart.”
Kulkarni és kollégái azt találták, hogy
a felső gyomor-, bélrendszeri betegségekben – különösen a nyelőcső, a gyomor vagy a vékonybél felső részének nyálkahártyáját érintő fekélyek vagy más típusú károsodások – szenvedő emberekben sokkal nagyobb valószínűséggel alakult ki Parkinson-kór az életük későbbi szakaszában.
A tanulmány csütörtökön jelent meg online a JAMA Network Open című szaklapban.
A nyálkahártya károsodása a Parkinson-kór kockázati tényezője
Az elemzésben 9350 olyan beteg vett részt, akiknek nem volt kórtörténetében Parkinson-kór, és akiknél 2000 és 2005 között biopsziás felső endoszkópiát végeztek. A legtöbbjük az eljárás idején 50 és 64 év közötti volt. A nyálkahártya-károsodás – a gyomor-, bélrendszer nyálkahártyájának eróziója, törése vagy sebe – 76 százalékkal nagyobb kockázattal járt a Parkinson-kór kialakulását illetően a követési időszak alatt, ami átlagosan 14,9 év volt a teljes vizsgált minta esetében.
A nyálkahártya károsodását úgy definiálták mint erózió, nyelőcsőgyulladás, fekély vagy peptikus sérülés jelenléte a felső endoszkópián vagy a patológiai jelentésekben. Talán a legfigyelemreméltóbb, hogy a vizsgálatban részt vevő betegek már jóval azelőtt szenvedtek a gyomor-, bélrendszeri problémáiktól, hogy felfedezték volna, hogy Parkinson-kórban szenvednek, valószínűleg azért, mert motoros tüneteket kezdtek tapasztalni.
A nyálkahártya-károsodás első észlelése és a Parkinson-kór végső diagnózisa között átlagosan 14,2 év telt el.
„Feltétlenül szemmel kell tartanunk azokat a betegeket, akiknél az endoszkópián nyálkahártya-károsodás szerepel” – mondta Delaram Safarpour, az Oregon Health & Science University neurológus docense, aki nem vett részt a kutatásban. A Parkinson-kór korai felismerése lehetővé tenné az orvosok számára, hogy ezeket a betegeket még a motoros tünetek megjelenése előtt kezeljék, amikor a jövőben elérhetővé válnak a neuroprotektív kezelések, tette hozzá Safarpour.
A tanulmány alátámasztja a „bél először” hipotézist
Az eredmények alátámasztani látszanak a „bél először” hipotézist, amelyet 2003-ban Heiko Braak német anatómus javasolt több boncolási vizsgálat után.
Az „agy először” hipotézissel ellentétben ez azt állítja, hogy a Parkinson-kór a gyomor-bél traktus idegeiben lévő rosszul összecsomósodott fehérjékkel kezdődik.
„Amikor a »bél először« hipotézis megjelent, sokan szkeptikusak voltak a területen” – mondta Ted M. Dawson, a Johns Hopkins University School of Medicine neurodegeneratív betegségek Leonard és Madlyn Abramson professzora, aki nem vett részt a tanulmányban.
De egyre gyűltek a bizonyítékok, és ez a tanulmány egy újabb lépcsőfok azon a lépcsőn, amely annak elfogadásához vezet, hogy a bélrendszer a Parkinson-kór kialakulásának egyik fő útvonala.
Normális esetben a fehérjék rendezett háromdimenziós szerkezetbe hajtódnak, hogy biológiailag működőképessé váljanak. A rosszul hajtogatott fehérjék nem érik el ezt a formát, és szomszédos fehérjék is csak hibásan tudnak összehajtódni, ami nagyméretű, toxikus aggregátumokhoz vezet. Ezek megzavarják a szervezet sejtjeinek, szöveteinek és szerveinek működését. Az Alzheimer-kórra például az agyban a béta-amiloid fehérje aggregátumai jellemzők, amelyek káros plakkokat képeznek.
A Parkinson-kórban az alfa-szinuklein nevű neuronális fehérje a bűnös, és a diagnózist általában az alfa-szinuklein patológiájának felfedezése erősíti meg a boncolás utáni agyban.
Számos tanulmány arra utal, hogy a rosszul összecsomósodott alfa-szinuklein a gyomor-bél traktusból az agyba terjedhet a bolygóidegen keresztül, amely a kettőt összekötő idegi szuperútvonal. Például azoknál az embereknél, akiknél a bolygóideget elvágták – ami a gyomorfekély kezelése utolsó esélyének számít –, kisebb a Parkinson-kór kialakulásának valószínűsége.
Boncolási vizsgálatok, beleértve Braak saját kísérleteit is, a Parkinson-kóros betegek gyomrában és alsó nyelőcsövében az alfa-szinuklein aggregációit találták, de a kontrollcsoportokban nem. Egereken végzett vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a bélbe fecskendezett, rosszul összecsomósodott alfa-szinuklein valóban eljut az agyba, ami Parkinson-kórhoz hasonló motoros tünetekhez és kognitív hanyatláshoz vezet. A bolygóideg elvágása teljesen megvédi az egereket az ilyen hatásoktól.
A Parkinson-kórban szenvedők számának növekedése
Az elmúlt 25 évben megduplázódott a Parkinson-kórban szenvedők száma világszerte, és egyes szakértők ezt az exponenciális növekedést „Parkinson-járványként” emlegetik. A Parkinson-kór a leggyorsabban növekvő neurológiai betegség világszerte, még az Alzheimer-kórt is megelőzve, a Global Burden of Disease tanulmány szerint, amely 195 ország egészségügyi adatait foglalta össze.
A növekedés nagy része az öregedő népességnek köszönhető, de az előfordulási gyakoriság növekedése az életkorral kapcsolatos tényezők figyelembevétele után is fennáll. Az eseteknek csak körülbelül 10 százaléka vezethető vissza a genetikára, a túlnyomó többség „sporadikus” – ismert ok nélküli – betegségnek minősül.
A rejtély megoldása, hogy miért alakul ki egyeseknél a Parkinson-kór, másoknál pedig miért nem, a korai felismerés, a kezelés és remélhetőleg egy napon a megelőzés lehetőségeihez vezethet.
A jelenlegi eredmények azt sugallják, hogy a bélnyálkahártya károsodása lehet a kezdeti félrecsúszást kiváltó esemény.
„Feltételezhető, hogy a nyálkahártyák pusztulása vagy megrepedése az alfa-szinuklein rendellenes lerakódásához vezet a nyálkahártya szövetében” – mondta Kulkarni. „A nyálkahártya károsodása nem teszi lehetővé a normális takarítási funkciókat, és az alfa-szinuklein felhalmozódása mindig hajtogatási hibákat okoz.”
A jövőbeni munkában Kulkarni és munkatársai azt tervezik, hogy megvizsgálják a nyálkahártya károsodásával járó sejtes és molekuláris változásokat, valamint a bélben lévő alfa-szinukleinre gyakorolt hatását.
Addig is a szakértők a nyálkahártya-károsodásban szenvedő betegek fokozott megfigyelését és a nyálkahártya-károsodáshoz vezető állapotok, például a peptikus fekélybetegség, a nyelőcsőgyulladás és a H. pylori-fertőzés időben történő kezelését javasolják.
„Ha megfelelően kezeljük ezeket a betegeket, és a nyomon követés azt mutatja, hogy a nyálkahártya-károsodás javult, akkor ez elég ahhoz, hogy megelőzzük a Parkinson-kór jövőbeli kockázatát vagy sem?” – kérdezték Safarpourt. „Azt hiszem, ez egy fontos szempont, amelyet meg kell vizsgálni” – válaszolta a kutató.
„Van ok az óvatosságra, de pánikra nincs ok. Nem azt mondjuk, hogy minden személynél, akinek nyálkahártya-károsodása van, Parkinson-kór fog kialakulni – mondta Kulkarni. – Van összefüggés és megnövekedett a kockázat. Ki kell találnunk, hogy melyek azok a mechanizmusok, amelyekkel csökkenthetjük a kockázatot ezekben a betegcsoportokban.”
