– Mikor kajakozott utoljára?
– Három hete, mert az elmúlt időszakban elég sok programom volt. Ráadásul a múlt héten covidos lettem, de nem viselt meg annyira, mint februárban. De ha az idő engedi, a jövő héten már kajakozom, mert a víz visszament, újra gyönyörű a Tisza.
– Csak nem hiányzik a kajakozás?
– De, mert nekem nem teher az edzés. Az olimpia után hat nappal már, magam örömére kajakoztam, levezettem. Halottam más sportolótól, hogy már hányingere van az edzésektől. Én ezt nem éreztem eddig, mert kint a természetben edzeni számomra megunhatatlan.
– Édesanyjával, aki az edzője is, kielemezték a párizsi olimpiai szereplést?
– Igen, s azt állapítottuk meg, hogy a felkészülésem zavartalan volt, s éppen olyan jól sikerült, mint három éve, a tokiói olimpia előtt. Sérüléstől, betegségtől mentesen tudtam edzeni. Jól sikerültek a felkészülési versenyek is, így mentálisan és fizikailag is jó állapotban utaztam Párizsba. Kettesben Varga Ádámmal jól kezdtünk, de a középdöntőben, a hullámos vízen nem tudtunk úgy kajakozni, ahogy tudunk, s így nem jutottunk az A fináléba.
– Miért nem sikerült ez a világ legjobb két kajakosának?
– Nem volt elég idő arra, hogy összehangolódjunk, mert ennél a párosnál van magassági és technikai különbség is. Ezért aztán egyesben ugyan mindketten képesek vagyunk rossz körülmények között is, hullámzó vízen is jól teljesíteni, de az olimpián nem tudtunk száz százalékot nyújtani. Ugyan kihajtottuk magunkat, de a körülmények miatt ez is kevés volt a döntőbe jutáshoz.
– A páros szereplés mennyiben befolyásolta az egyesben nyújtott teljesítményét?
– Szerintem semennyire. A középdöntőben ugyan mentünk egy százszázalékos pályát, de miután nem sikerült az A döntőbe jutás, a B-ben már csak nyolcvan százalékosan lapátoltunk, tartalékolva a másnapi egyes fináléra.
– Ennek ellenére nem sikerült egyesben a címvédés, mert ezúttal elmaradt az erős hajrája. Kiderült, hogy miért?
– Erre még nem találtuk meg a magyarázatot. Mert ugyanolyan jó formában éreztem magam, mint három éve Tokióban. Az tudom, hogy száz százalékot nyújtottam a döntőben, teljesen kihajtottam magam. A hajrára, mint mindig, oxigénhiányos állapotba kerültem, de most ez gátolt abban, hogy a hajrában előzni tudjak.
– Miért döntött úgy, hogy mégsem fejezi be a versenyzést, hanem folytatja?
– Mert nem akartam veszteskét befejezni. Tudom, hogy milyen területeken van lehetőségem fejlődni. Egyelőre egy évre tervezünk, jövőre az Európa-bajnokságon majd a világbajnokságon bizonyíthatom magamnak, barátaimnak, szurkolóimnak, hogy több van bennem. Képes vagyok a világversenyeken hozni a csúcsformát, amely a győzelemhez kell.
– Huszonhét évesen készül már a civil életre?
– Mindenképpen a sportban szeretnék maradni, az edzői pálya sincs kizárva. Érdekelnek az étkezéssel kapcsolatos kutatások, fejlesztések, amely ma már az élsportban is jelentősen befolyásolhatják a teljesítményt. Ezért első éves vagyok a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Élelmiszermérnöki Karán. De továbbra is a kajak az első, mert újra szeretném átélni a győzelemmel járó érzést, s boldogságot szerezni a családomnak, barátaimnak, szurkolóimnak.
