Paris Hilton szerint az ADHD egy szupererő

– Bárcsak megkérdezte volna valaki, hogy „Mi van vele valójában?”. Ehelyett éveket töltöttem azzal, hogy meg nem értettnek éreztem magam, és megbüntettek azért, ahogy az agyam működik. Csak jóval később jöttem rá, hogy mi is történik valójában: ADHD-m – vagyis figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarom van – folytatta az ismert celeb, aki ezúttal egy másik oldaláról mutatkozott meg.

Mint írta, sok nő számára az ADHD gyakran csendes küzdelem. Megdöbbentő: 21 millió 18 és 64 év közötti nőnek van valószínűleg ADHD-ja vagy tanulási zavarai, például diszlexiája, és közülük sokakat soha nem diagnosztizáltak. Tanulmányok azt mutatják, hogy a lányoknál csak egyharmad olyan gyakran diagnosztizálják az ADHD-t, mint a fiúknál, mivel a tünetek a két nem esetében eltérőek, és a lányokéban nem annyira szembetűnőek.

– Először úgy éreztem, hogy a diagnózis egy címke: valami olyasmi, ami bekerít engem, ami meghatározza, hogy mit nem tudok megtenni, hogy miben vagyok más. Ez olyasvalami, amit korábban rejtegettem… De ezek a kihívások csak az érem egyik oldala. A másik oldal valami csodálatosat mutat: kreativitást, szenvedélyt, rugalmasságot és egy olyan elmét, amely merész, váratlan módon gondolkodik – folytatta, majd úgy fogalmazott:

„Az ADHD nem korlát; ez egy szupererő. Ez az én titkos fegyverem egy olyan világban, amely gyakran azt mondja, hogy menjünk biztosra.”

Szerinte az ADHD az oka annak, hogy képes volt megelőzni a trendeket, ez adta a kreativitást, hogy „birodalmat építsen”, a lendületet, hogy „folyamatosan feszegesse a határokat”, és az empátiát, hogy mélyebb szinten kapcsolódjoon az emberekhez.

Úgy véli, az ADHD egyik leghatásosabb ajándéka az a képesség, hogy hiperfókuszálni tud olyan dolgokra, amelyek iránt szenvedélyesen érdeklődik. Ezt a képességét tartja számos sikere hajtóerejének.

„Mivel az agyam az újdonságokon, a merész ötleteken és az innováción élősködik, a világot tele van lehetőségekkel, és megtanultam elfogadni ezt az energiát” – magyarázta.

Ugyanakkor őszintén hozzátette: Az ADHD nyomasztó és kimerítő is lehet. Az emberek gyakran a csillogó, sikeres oldalamát látják, de a színfalak mögött vannak napok, amikor a fejében lévő zaj olyan hangos, hogy nehéz tisztán látni.

Idővel megtanulta kezelni a nehéz pillanataimat azáltal, hogy olyan rendszereket állított fel, amelyek a földön tartják, és olyan emberekkel vette körül magát, akik megértik őt is és az állapotát is. Az egyik kedvenc módszere, hogy mindent, amit olvas, meghallgat hangoskönyv formájában is. De még ezekkel a stratégiákkal együtt is vannak olyan napok, amikor az ADHD-t viharnak érzi, és nyugalomra van szüksége.

Szerinte az ADHD-t, és általában a neurodivergenciát, körülvevő megbélyegzésnek meg kell változnia. Olyan világban élünk, ahol gyakran elvárják tőlünk, hogy skatulyákba illeszkedjünk, kövessük a szabályokat, és úgy csináljuk a dolgokat, ahogy mindenki más. De erre nem mindenki képes, nem vagyunk egyformák. Ezért abba kell hagyni a neurodivergens személyek „rendellenesként” való megbélyegzését, és el kell kezdeni felismerni az egyedi adottságaikat – hangsúlyozta.

Elolvasom a cikket