Pánikot és kétségbeesést okozott Brüsszelben a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (ÖFP) történelmi választási győzelme. Az ÖFP most először nyert parlamenti választást, igaz, az abszolút többséget nem szerezte meg a törvényhozásban.
A politikai fősodornál már ez önmagában kiverte volna a biztosítékot. Az viszont már a teljes letargiába döntötte a globalista, balliberális, a bevándorlást támogató európai pártokat, hogy az elmúlt tizenkét hónap alatt a migrációt ellenző politikai erők egymás után sikert sikerre halmozva győztek vagy nagyon jó eredményeket értek el a különböző választásokon. Brüsszel e sorba illesztette bele az ÖFP mostani győzelmét, és egyesek mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az európai jobboldal megállíthatatlanul menetel a hatalom felé.
A sort tavaly ilyenkor Robert Fico szlovák miniszterelnök nyitotta meg, aki legyőzte a Brüsszel érdekeit maradéktalanul kiszolgáló, világnézetileg „szénaboglya” koalíciót.
Nem kellett sokat várni, mert két hónappal később a kérlelhetetlenül iszlám- és migrációellenes Geert Wilders Szabadságpártja PVV) megnyerte a holland parlamenti választásokat. Franciaországban Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) minden idők legjobb eredményét érte el a franciaországi európai parlamenti választásokon. Az azt követő nemzeti választások második fordulójában a többi párt csak az egymás javára történő lemondásokkal, vagyis technikai szavazással tudta megakadályozni az RN teljes előretörését.
Mindezt követték a három keletnémet tartományban megtartott választások. A migrációellenes Alternatívát Németországnak (AfD) Türingiába győzött, Szászországban és Brandenburgban szorosan a második helyet szerezte meg. Valószínűleg így sem kerül be a tartományi kormányba, mert a berlini szövetségi kormány bukott koalíciós pártjai és az ellenzéki pártok összefognak ellene.
Arról már nem is beszélve, hogy Olaszországot jobboldali koalíció vezeti.
A jövő sem kecsegtet sok jóval a globalista pártoknak, mert a következő évben parlamenti választások lesznek Csehországban, és a zászló az Andrej Babiš vezette jobbközép Elégedetlen Polgárok Akciójának (ANO) áll. Az ANO pedig már most is győzött a szeptemberi regionális közgyűlési, illetve részleges szenátusi választásokon.
Most a kulcskérdés a brüsszeli elit számára az, hogy a bevándorlásellenesek választási nyomása „fertőző” hatással lesz-e a többi pártnak a migrációval kapcsolatos álláspontjára? A mostani állás szerint a migrációellenesség nemcsak a fősodort, hanem a politika „mellékszereplőit”, a kisebb alakzatokat is érinti. Ráadásul mindez úgy történik, hogy a jobboldal Európában részben ellenzékben van, míg másik része, jelentős kompromisszumokat kötve – például Dániában –, koalíciós partnerként van hatalmon.
Jellemző erre a helyzetre a Hollandiában kialakult állapot. Geert Wilders Szabadságpártja a migránsok kitoloncolását, a határokról való visszafordítását és még sok mindent mást is ígért választási programjában. Most ott tartunk, hogy Hollandia kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz, hogy biztosítsa számára az EU migrációs és menekültügyi rendszeréből való kilépés lehetőségét. Brüsszel válasza: megvizsgáljuk a kérést, de a döntésig a Benelux államra érvényesek az uniós menedékjogi szabályok.
Vagyis ki tudja, hogy az ügynek mikor lesz vége, és ha vége lesz is, akkor milyen döntés születik, amelyet majd az EU bíróságán meg lehet támadni. Tehát az egész procedúra évekig tart majd, addig viszont az illegális migránsok elfoglalják Hollandiát.
A koalícióban kormányzó jobboldali pártok, így messze nem tudnak olyan keményen fellépni az illegális migráció ellen, mint ahogy ezt választási ígéreteikben megfogalmazták.
Ami pedig a fősodor pártjait illeti, azok sem képesek figyelmen kívül hagyni azt a tényt – még ha ezt nyilvánosan nem is ismerik be –, hogy a migrációellenes politikai tényezők sikerei őket is bizonyos intézkedésekre kényszerítik. Jó példa erre Németország, amely ellenőrzést vezetett be az összes határátkelőjén.
Most ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a migrációellenes jobboldali pártok megállíthatatlanul menetelnek a hatalom felé, akkor egy átmeneti korszakban vagyunk. A jobboldal sok helyen fontos csatákat nyert, bár még nem nyerte meg a háborút. Vagyis ma már nem lehet negligálni ezeket a pártokat, befolyásuk több országban is olyan erős, hogy hatással vannak a regnáló kormányok politikájára, függetlenül attól, hogy koalíciós partnerként hatalmon vannak-e, vagy sem.
Viszont a globalista pártoknak még mindig van annyi erejük, hogy a legtöbb helyen az egymással kötött elvtelen kompromisszumok segítségével távol tudják tartani a jobboldalt a kormányrúdtól.
Még egy figyelemre méltó változásra fel kell hívni a figyelmet. Alakulóban van a közép-európai konzervatív tömb. Ha jövőre az ANO nyer a parlamenti választásokon, és kormányt is tud alakítani, akkor Magyarországgal és Szlovákiával, valamint az erős befolyással rendelkező osztrák FPÖ-vel a térségben – nem elhanyagolható szempontként az Európai Unión és a schengeni övezeten belül – egy olyan régió alakul ki, amelynek szempontjait és érvrendszerét nem lehet Brüsszelben figyelmen kívül hagyni.
