2024. október 7. hétfő. 16:47
Magyar Péter a napokban a Facebookon jelentette be: „A Tisza Párt jelképe a mai naptól az 1956-os lyukas zászló.”
Az 1956-os Magyarok Világszövetsége nevében Varga János Corvin közi szabadságharcos, a néhai Wittner Mária barátja és elítélttársa fejezte ki tiltakozását a közös nemzeti jelképpé magasztosult lyukas zászló kisajátítási kísérlete ellen.
Pongrátz András, a Corvin közben harcolt hat Pongrátz fiú képviselője így tiltakozott: „A Tisza Párt több százezer jóérzésű magyar embert tévesztett meg, amikor nemzeti szólamokat, Wass Albert-idézeteket használt még az EP-választások előtt, majd képviselői szó nélkül beültek a korrupt és ízig-vérig globalista Ursula von der Leyen frakciójába. Az árulás sosem lehet bocsánatos bűn, miképp a hazaárulás sem. A lyukas zászlónak semmi köze az ilyen politikusokhoz! Meg ne próbálják azt kisajátítani!”
Magyar bejelentése alatt az egyik kommentelő így fakadt ki: „Könyörgöm, ’56-ról (beszélnek – a szerk.) mindegyik politikai oldalon. Ez a rendkívül összetett politikai és történelmi esemény nem arra való, hogy a jelenlegi politikai viszonyokban pártpolitikai marketingre használjuk fel. Más jellegű volt a történelmi kor, más jellegű volt az ellenfél, más jellegű és összetételű volt a forradalmi oldal. Sokféle motivációval, sokféle emberrel, sokféle céllal, sokféle önfeláldozással. És az ’56-os forradalomban vállalt veszély és következmény nem egy ligában játszott a mai politikai csatározások vállalásaival. Éppen ezért a forradalomról nem lehet mondásokat, zászlókat, jelképeket, arcokat kiszedni, hogy 68 évvel később folyamatok és politikai érdekek monográfiáját és matricát legózzunk össze belőle. A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet egyik legundorítóbb cselekvéstánca az ’56 körüli, állandóan változó narratívák sorozata, a forradalom folyamatos »használata«.”
Egy másik kommentelő, aki nyáron még Magyarra szavazott, a következőképpen fogalmazott: „Megkövetem saját magamat. Szerintem tévúton járok/jártam (gondolatilag tavasz óta). De sosem késő rájönni a dolgokra. Vagy azok mélyére látni nagyobb mennyiségű információk birtokában. Jah… S ha oszlik a rózsaszín vagy akármilyen színű »köd«, Most úgy látom, hogy ez az út nem AZ az út… Sajnálom. Szép napokat nektek.”
Varga-Damm Andrea egykori Jobbik-képviselő kommentjéből: „Ön egy despota mentalitásával bíró ember, ne csúfolja meg azokat az embereket, akik annak idején kivágták a zászló közepéből a szovjet diktatúra jelképét. Ön és a tevékenysége is szemfényvesztés. Nem irigylem, amikor az emberek rájönnek majd arra, hogy önnek milyen becstelen szándékai voltak.”
És még egy hozzászóló: „Péter, ne hergelje a honfitársainkat. Október 6., október 23. a megemlékezésől szól, nem a politikai érdekeiről, maga érdekember. Október hónap hazánk hőseiről szól, nem tisztelt EP-képviselő úrról.”
A századvéges Bod Hunor a HírTV Vezércikk című műsorában kifejtette: „Egész biztos, hogy nem saját kútfőből jött az ötlet, hanem azok az amerikai tanácsadók, akik ott állnak mögötte, megmondták, hogy most ezt kell csinálni, és ezt napirenden kell tartani október 23-ig. De olyan távol áll az ’56-os forradalmároktól Magyar Péter és az őáltala képviselt szellemiség, mint Makó Jeruzsálemtől.”
Varga János forradalmárikon azt szeretné, ha minél többen tiltakoznának az ’56-os lyukas zászló besározása ellen.
A szerző újságíró
