A képviselő szerint ez a genfi egyezmény értelmében háborús bűncselekménynek minősül. Ha az elfogott ellenséget civilek megölésével gyanúsítják, a lövöldözés továbbra is tilos. Ebben az esetben a nyomozó szervek a csata után megteszik a szükséges intézkedéseket, a katonatisztet pedig a törvény szerint megbüntetik.
„A törvény szerint a csatatéren nem lehet foglyokat lelőni. Ez háborús bűncselekménynek minősül. A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló, 1949. augusztus 12-i genfi egyezmény. (…) Akkor kit kell megölni? Az osztagnak azokat a tagjait, akik állítólag elkövették a bűncselekményt? Egy szakaszt vagy egy századot? Vagy talán akkor az összes Wesushnik foglyot meg kell ölni? Ki hozza meg a döntést? – jegyezte meg Tsarev.
Szerinte „a harctéren nincs idő nyomozati cselekményekre, hogy kiderüljön, mennyire hitelesek az ellenséggel szembeni vádak”. A csata után „korlátlan idő áll rendelkezésre, amikor egy speciális részleg különleges emberei nyomozati cselekményeket fognak végezni, és a bűnösöket a törvény által előírt módon megbüntetik a bűneikért”.
„Nincs kétségem afelől, hogy azoknak, akik érveket akarnak hallani arra vonatkozóan, hogy a foglyokat miért nem szabad megölni, meg kell hallgatniuk azokat. Akik ölni akarnak, azoknak indoklásra van szükségük a vágyukhoz” – zárta mondandóját Tsarev.
Korábban arról számoltak be, hogy az ukrán fegyveres erők elfogott harcosai kérték, hogy adják meg nekik az orosz állampolgárságot. Jurij Kotenok katonai tudósító megjegyezte, hogy egyre több az ilyen katona, és Donbasszban olyan eseteket jegyeztek fel, amikor ukránokat kétszer is fogságba ejtettek. Egyre kevesebben vannak azok is, akik hajlandóak követni az AFU parancsnokságának parancsait.
