Az apai részről olasz származású Gobbi Hilda több mint száz filmben szerepelt, de főszerepet soha nem kapott. Népszerűségét elsősorban az 1959-től a Kossuth rádión hallható A Szabó család című, első magyar rádiójáték-sorozatnak köszönhette, amelyben a jótékony Szabó nénit játszotta.
A Magyar Rádió Szabó család című sorozatának főszereplői. Állnak: Garics János, Sütő Irén, Balogh Erzsi, Benkő Gyula, középen Gobbi Hilda és Szabó Ernő, elöl Lőte Attila és Vörösmarty Lili színművészek. A felvétel a Szabó család című rádióműsor századik adásának alkalmából készült
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Emlékszem, már azokban az években is pletykáltak arról, hogy az ország Szabó nénije a saját neméhez vonzódik. Sőt egyszer a szomszédunk azt mondta anyukámnak halkan, hogy ne halljam, hogy Gobbi megharapta egy fiatal színésznő mellét, amelyből botrány lett.
Hogy ezek a pletykák nem volt alaptalanok, azt bizonyítja, hogy Major Tamás, a keményvonalas direktor – akivel a Gobbi a II. világháború alatt, a kommunista ellenállás idején ismerkedett meg – nem nézte jó szemmel kolléganője leszbikus kalandjait, különösen azt nem, hogy vadászterületének tartotta a színházat. A felmondás hivatalos indoka: „A színházi élet átszervezése és Gobbinak a jogos kritika mértékét messze meghaladó, nyilvánvalóan nem építő szándékú magatartása volt.”
A színésznő nem titkolta, hogy a nőkhöz vonzódik, és azt sem, hogy kolléganője, a 12 évvel fiatalabb Temessy Hédi a szeretője, akivel éveken át a budai villalakásában találkoztak. Egykori pályatársak mesélték, hogy a premierek után Gobbi száz szál vörös rózsát küldetett Temessy öltözőjébe.
Érdekesség, hogy a rózsadombi Orsó utcai villába a hithű kommunista színésznő azután költözhetett be, miután Nagy Imre 1958-as kivégzése után a lakásból kitelepítették a miniszterelnök lányát.
Női mulatság: Balogh Erzsi, Gobbi Hilda és Temessy Hédi
Fotó: Fortepan/Hunyady József
A József Attila Színházba „száműzött” színésznő azonban nem volt hűséges típus, szakított kolléganőjével, és a nála 17 évvel fiatalabb, férfias külsejű írónő, Galgóczi Erzsébet lett az élettársa.
A szegény paraszti családból származó, Kossuth-díjas, háromszoros József Attila-díjas írónő Gobbival együtt a Kádár-rendszer kulturális elitjéhez tartozott. Ezért jelenhetett meg 1980-ban Törvényen belül című kisregénye, amely az első magyar, nyíltan leszbikus témájú szerelmes könyv volt.
A regényből Makk Károly rendezésben Egymásra nézve készült 1982-ben film, amely bemutatta, hogy két azonos nemű ember szerelme ugyanolyan felemelő és fájdalmas, mint minden szerelem. A rendező legszívesebben Törőcsik Marira és Psota Irénre bízta volna a főszerepeket, de nem merte magyar színésznőkkel leforgatni a filmet: két lengyelt színésznőt választott ki.
Galgóczi Erzsébet írónő interjút adott Salánki Hédinek a Magya Rádió stúdiójában (1982)
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
A kritikusok nem tudtak mit kezdeni a szocialista erkölccsel ellentétes filmmel, a Kossuth rádió tudósítója szerint egy vibrálóan igazságkereső lány és egy simogatásra éhes, telivér asszony találkozásának lehettünk szemtanúi.
Az Esti Hírlap filmkritikusa azonos neműek szerelmeként definiálta a leszbikusságot. A Magyar Hírlap 1982. október 7-i száma „az eleve elrendelt, biológiailag meghatározottan leszbikus – tehát a normálistól eltérő – szerelmi és nemi ösztönök súlyos terhet hordozóként” definiálta a film szereplőit.
Az 1982-ben megjelent Közben című, önéletrajzi könyvében az akkor 69 éves Gobbi ugyan nem írt szerelmeiről, de utal arra, hogy miért a gyengébb nemhez vonzódott. Még gyereklányként rendszeresen szexuálisan zaklatta a család egyik ismerőse, ez okozott akkora törést, hogy egy életre megundorodott a férfiaktól.
A könyvben önkritikusan elismerte: „Nem voltam soha szép, akkoriban azt mondták: érdekes. De valljuk be őszintén, ez annyit jelentett, hogy csúnya. Hallatlan luxus, fényűzés volt ez, mert nem okozott gondot az öregedés.”
Gobbi Hilda 1988. július 13-án halt meg, végakaratának megfelelően vasládába helyezett hamvai mellé színésztársai egy csomag fűmagot, az Imperial versenyló patkóját és visegrádi villájának egy tégladarabját tették, mert egyik utolsó interjújában ezeket említette arra a kérdésre, mit vinne magával a földi létből az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, a Styx túlpartjára.
Hogy a fűmag miért került a koporsójába?
Mert korábban azt nyilatkozta: „Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő...”
