Rendkívül érdekes írást tett közzé az Archaeology Magazine az ókori gladiátorokról, illetve magának a véres látványosságnak a kialakulásáról. Mint a cikkben egyebek mellett olvasható, az első – feljegyzett – ilyen viadalra Rómában Kr.e. 264-ben került sor. Junius Brutus Pera konzul halála után fiai nyilvános rendezvényt szerveztek apjuk temetési szertartásának részeként, amely három gladiátorpár összecsapását is magában foglalta. E játékoknak – amelyeket a Forum Boariumban, Róma ősi marhapiacán tártak a közönség elé – az volt a mából nézve enyhén szólva meghökkentő feladatuk, hogy javítsanak a család társadalmi helyzetén, annak megítélésén.
E brutális látványosságok a feltételezések szerint az itáliai félszigetet a rómaiak előtt uraló etruszkok temetkezési szertartásaiban gyökereznek. Az elesett harcosok tiszteletére rendezett játékokon eredendően az elfogott ellenséget kényszerítették harcra egymás ellen. (Ha nem akartak beállni a sorba, akkor „csak” szimplán megölték az érintetteket.) E véres versenyek éppúgy rituálék voltak, mint holmi pórias és alantas produkciók.
Bár kétségtelenül brutális, a gladiátorharc a bátorság győzelmét jelentette a halál felett a rómaiak számára. Az pedig szinte csak amolyan nyers hozadéknak tekinthető, hogy e „játékok” óriási érdeklődést váltottak ki, és a turizmus is hasznát látta. A nézők a római tartományokból a székvárosokba áramlottak megnézni kedvenceik küzdelmét – s ha már ott voltak, vásároltak is párat a nevesebb harcosokat ábrázoló kisebb-nagyobb szobrokból, továbbá ette és ittak is. Sőt, gyakorta a szállás mellett a helyi piroslámpás házak forgalmát is fellendítették.
A portál megjegyzi, hogy rengeteg gladiátor – akik közt rabszolgák, hajdani katonák, szabad polgárok és egykor fogságba ejtett harcosok is akadhattak – számos esetben újra és újra, önként tért vissza a porondra. A rabszolgák amúgy hosszú éveken át küzdöttek, mielőtt megkapták volna a szabadságot jelentő, fából készült kardot.
