Alultáplált túltápláltak vagyunk – állítják a dietetikusok. A látszólagos ellentmondás a tápérték rovására a „korszerű” élelmiszerekben – akár Hófehérke gonosz mostohájának csábítóan mosolygó almája – méregként halmozódhat fel a szervezetünkben azért, mert az élelmiszergyártók különféle színezőkkel, adalékanyagokkal manipulálják termékeiket. A napi étkezésnél mindezek a vegyszerek a szervezetünkben felhalmozódva hozzájárulnak ahhoz, hogy egy friss nemzetközi statisztika szerint az európai átlagnál a magyarok 4,5 évvel hamarabb távozzanak az árnyékvilágból. Nosza rajta, lehet az egészségügyet gyalázni!
Holott régi igazság, hogy az egészségért hozzávetően negyven százalékban az öröklött adottságok, negyvenben az életmód és csak húsz százalékban az orvosi ellátás a felelős. Vagyis az összetett együttes tényezők között az egészségünkért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősök. (Kivéve, ha elüt a hajókötél.) Testtudatos evés-ivás, rendszeres mozgás hiányában eltunyulva könnyebben esünk ágynak, és kötünk ki a rendelőben vagy a kórházban, áthárítva ezzel a gyógyintézményre a felelősséget. Az effajta, fals szemléletmód egyúttal a társadalom lelki vetülete is. Bizonyos rétegeknél az állandó elégedetlenkedés, dohogás, rosszkedv eredője lényegében az, hogy az államot eleve ellenségnek tekintik, miközben az állami ellátó rendszertől elvárják a többnyire maguk előidézte bajok gyors orvoslását. És ők azok, akik a mesebeli, fehér lovon érkező, jól fésült királyfit vizionálva próbálnak például kordont vonni a tévészékház köré. Csodaváró tüntetés közben pedig nem ismerik fel, hogy vezérük, a nagyravágyó királyfi csupán egy nárcisztikus szerencselovag, akinek az alá adott lovat külföldről abrakolják.
Az európai átlagnál várhatóan rövidebb élet így is jóval hosszabb, mint őseinké volt. (Nőknél 79,3, férfiaknál 72,8 év.) Pedig több, a hétköznapjainkat megkönnyítő eszköz, vívmány szolgálja jólétünket, mint valaha. Mégis a fél ország boldogtalanságtól szenved. Külföldi turisták megfigyelése szerint feltűnően sok búval bélelt ember jár a pesti utcákon, miközben például egy magyarokénál szegényebb ázsiai város inkább általános vidámságot áraszt, gyakoribb a mosoly. Nálunk ugyanis baj van a mentális egészséggel, amely pedig az ép testben ép lélek alapja. Tanulmányok sora állapítja meg, hogy a negatívra hangolt, mindenben csak a rosszat látó ember fogékonyabb a betegségekre, rövidebb életre számíthat, mint a pozitív kortársai. A pozitív életszemlélet jótékonyan hat az egészségre, aki derűsen tekint a világra, az kevesebbet szorong, kevésbé hajlamos a depresszióra, a nyavalyákkal szemben ellenállóbb a szervezete. Ez ráadásul ingyen van.
A múlt században élt, neves pszichiáternek, Carl Gustav Jungnak tulajdonítják a mondást: „Gondolkodni fárasztó dolog, ezért a legtöbb ember ítélkezik.” A megoldás felkínálása nélküli kritika lényegében gyakran valamiféle önleleplező megnyilvánulás, a puffogás, ökölrázás mögött gyakran rejtett irigység, belső elégedetlenség húzódik. Semmi haszna, és például – mondjuk – sörözgetés közben leginkább csupán a társaság kedélyének felkorbácsolását, a kellemes hangulat elrontását idézi elő.
Pedig ha a saját véleménybuborékjából valaki kiszabadul, ezernyi, karnyújtásnyira elérhető, pozitív dolgot fedezhet fel, amellyel jobbá teheti az életét. Ilyen, jókedvre derítő elfoglaltság például időnként felkeresni egy közelben lévő termelői piacot – több mint háromszáz ilyen, családias légkört árasztó elárusítóhely nyílt már szerte az országban – ahol a környékbeli gazdák által előállított, egészségkímélő finomságok, illatos kolbász, oldalas, a kertben a fáról szedett, friss gyümölcs, házilag készült, foszlós kalács és sok más, ízletes portéka között lehet dúskálni.
Akárhogyan is, egy dolog biztos: nem csupán a tisztaság, hanem a pozitív, tiszta gondolkodás önmagában is fél egészség!
A szerző újságíró
