Na, ez igaz. Szent igaz. Az exminiszterelnök a napokban azt az elmélkedését töltötte fel az oldalára, hogy „Gyurcsány alatt jobb volt?”
„Tudod, hány háziorvos hiányzott a kormányzásom utolsó teljes évében, 2008-ban, és tudod mennyi hiányzik ma? Mit gondolsz, mennyi volt a háziorvosok átlagéletkora Gyurcsány idejében és mennyi most, Orbán idejében? A videóban elmondom, de előre megsúgom, a következtetés egyszerű lesz: Gyurcsány alatt jobb volt!”
Hát, az nem is lehet vitás. Minden, de minden jobb, szebb, fényesebb, igazabb volt. Különösen az egészségügy. Álom volt az életünk. Már csak a betegségeknek kellett volna eltűnniük, és ha akkor adunk még kis időt a mesternek, közel lett volna az öröklét, s már talán nem is lennénk halandók.
Érdekes például, hogy még futballozni is jobban tudtunk. Ha találkozom nagy néha volt játékostársakkal, ellenfelekkel, igen hamar kiderül, hogy visszafele menve az időben, egyre javulunk, jobb focisták leszünk. Ugyan hiába nézem a netet, nincs rajta, hogy Magyarország világbajnokságot nyert volna, de ettől még vertük, oktattuk a világot. Jómagam ugyan rúgtam néhány gólt az NB I-ben, de arra nem emlékszem, hogy meghívtak volna a válogatottba. És hiába nézem mindenütt, nem és nem. Legfeljebb a gyurcsányi gondolat jegyében lehettem válogatott, és megeshet, hogy válogatottságom most is csupán idő kérdése.
Hát igen. Kétségtelenül jobb. És ezt személyesen ő közli velünk. Ő, és nem valamelyik mamelukja, újságírókkal menekülőversenyt futó öregasszonya vagy jövőlátó embere. Lám, lassan, lassan Mátyás király lesz szeretett exminiszterelnökünk, hiszen emberségből, bátorságból és igazmondásból – ezt Őszöd óta tudjuk – a világ bármelyik politikusával felvehetné a versenyt. Leckét adhatna talán még Marxnak és Engelsnek, Aczél Györgynek, Apró Antalnak vagy éppen Mátyás igazmondó juhászának is.
Mindenesetre 2007-ben csinos kis füzetecskét szerkesztett össze a Nézőpont Intézet Gyurcsány Ferenc 1000 napos miniszterelnökségéről. Tanulságos lenne a kis könyv valamennyi passzusával szembesíteni a nagy igazságos elmét. Ám ahhoz egy újabb, jóval vastagabb könyvecske kellene, ráadásul félő, hogy a gyurcsányi szakdolgozathoz hasonlóan, azt is ellopnák. Ám érdekes – derül ki az Államválság című könyvből –, hogy a kormányfő 2006-os évértékelő beszédében még arról vizionált, hogy három-négy éven belül valamennyi kórházi kórterem kétágyas lesz, mindben lesz tévé, internet és fürdőszoba, az ebédet meg majd menüből rendelik, bár nem a Gundeltől. És a nővérkéket sem a szépségversenyek díjazottjai közül választják ugyan, viszont a fizetésük miatt bizonyára túlnépesedik a szakma.
Közben persze – a kis könyv szerint és hát a valóságban is – zajlottak a kórházbezárások, a betegek, de sokszor az orvosok sem tudták, mikor melyik kórházba kell menniük. Súlyos és sürgős ellátást igénylő betegségek gyógyítására hosszú várólisták alakultak ki, több ezer orvost és nővért bocsátottak el, napirenden volt a vizitdíj, és gorombán emelkedtek a gyógyszerárak.
De hát az idő. A gonosz, kérlelhetetlen, ám sokszor mégis léha, hízelgő idő. Az idő, amely sok mindenre jóságosan fátylat ereszt, s ha néha nincs a segítségünkre, bizony nem biztos, hogy meg tudnánk vívni saját életcsatánkat.
Hát most mindenesetre tanulságos elővenni és lapozgatni a Nézőpont tanulmányát, hiszen a szemkilövetéstől a tandíjig, a reformpopulizmustól a megsebzett jogállamig sok minden benne van, amit felfalnak a mohó hétköznapok. Ráadásul a közelmúltban az Európai Magyarok különszámmal jelentkezett, amelyet Dobrev Klára árnyékminiszterelnök jegyez. A szintén szikár brosúra már címében arra biztat, hogy „Leplezd le Orbánt!” Majd hűvös egyszerűséggel „15 tényt” ígér a kormány hazugságaival szemben.
Ez igen. Ez roppant sokat ígérő, különösen így, hogy a hazai hazugságakadémia műhelyéből került ki a dolgozat. Amely minden oldalán még arra is biztat, hogy „Mondd el a valóságot legalább három embernek!”, a hátoldalán pedig serkent, hogy „Igényelj magadnak még egy példányt!”
Hát rohanok. Igényelek, előtte persze legalább három embernek elmondom a valóságot a villamosmegállóban. Majd leleplezem Orbánt, és közben beugrom az MLSZ-be, megnézem a válogatott meccsek krónikáját, hátha mégis ott a nevem valamelyik összeállításban. Sosem lehet tudni, ha már egyszer Gyurcsány alatt jobb volt!
A szerző újságíró
