Mint egy cunami, úgy söpört végig majdnem másfél évtizede Charles Gati, a Johns Hopkins egyetem professzora, a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsosának a hazai sajtóban tett egyik kijelentése. Azt mondta, egyetért Mark Palmer budapesti amerikai nagykövettel abban, hogy igenis vannak lehetőségek arra, hogy a (magyar) kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák.
A történeknek az adja az aktualitását, hogy a múlt héten Strasbourgban, a magyar kormányfő jelenlétével lezajlott az Európai Parlament plenáris ülése, amelyen a magyar uniós elnökség az Európai Unió számtalan problémájának megoldását célzó programját kívánta bemutatni. Erre azonban nem került sor, helyette Ursula von der Leyen bizottsági elnök irányításával példátlan politikai támadás történt Magyarország ellen.
A hangnem többször egy kültelki kocsma színvonalára süllyedt. A magyar miniszterelnök tényszerűen cáfolta meg az összes, Magyarország ellen felhozott „vádakat”, többek között „lemosta a pályáról” Manfred Webert, az Európai Parlament legnagyobb frakciójának, az Európau Néppártnak a vezetőjét. Weber azért gyűlöli a magyar miniszterelnököt, mert öt évvel ezelőtt megakadályozta, hogy ő legyen az Európai Bizottság elnöke. Igaz, hogy Weber előzőleg azt mondta, nem akar magyar szavazatokkal az EB elnöke lenni. Később pedig kijelentette, hogy nem csak a magyar kormányt, hanem Magyarországot sem szereti.
Az Európai Parlament plenáris ülése egyértelműen a magyar kormány megbuktatását célozta. Az egész vita másról sem szólt, csak arról, hogyan lehetne a törvényesen megválasztott magyar kormányt jogellenesen elmozdítani posztjáról.
A plenáris ülés után Ursula von der Leyen és Manfred Weber nem kendőzte, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt. Az is világossá vált, hogy Brüsszel akarja kinevezni az új globalista kormányt.
Ne nagyon kerteljünk, ez nem más, mint diktatúra, semmi köze törvényességhez, az Európai Parlament már csak egy ócska díszlet a színjátékhoz.
Nincs új a nap alatt, mert, mint fent láttuk, már jóval korábban ez volt az amerikai terv is, ezt közvetítette Charles Gati. Az akkori interjúban tett megállapítás lényege természetesen az, hogy a 2010-ben törvényesen megválasztott magyar jobboldali, konzervatív kormány eltávolításának előmozdításán kell munkálkodni minden eszközzel, sőt amerikai közreműködéssel – itt a budapesti amerikai nagykövet szerepére gondolunk.
Nem kisebb feltűnést keltett Charles Gatinak az a másik, a magyar sajtónak adott magyarázata sem, amelyben öt pontban foglalta össze a kormányváltás lehetőségeit. Az első négy ponton mára már nagyrészt túllépett az idő, de olybá tűnik, hogy az ötödik passzus időtállónak bizonyulhat.
Charles Gati szerint ez pedig nem más, mint a polgárháború.
A professzor úgy látta, hogy ez akkor következhet be, ha a kormány nemcsak kaotikus gazdasági lépéseivel veszíti el a nép többségének bizalmát, de a választók rájönnek, hogy a szuverenitásról ismételt politikai szónoklatok tartalma a XXI. században üres fogás.
Némi ellentmondás, hogy úgy tűnik, a kijelentésre rácáfolt az idő, de ennek ellenére mégis aktuálisan veszélyt jelent Magyarországra. Gati megnyilvánulása után a Fidesz még háromszor szerzett kétharmados többséget a magyar Országgyűlésben. Vagyis a jelenlegi helyzetben a professzor ötpontos víziója – a parlamenti választások kormánypárti vereségéről, tömegtüntetésekről, katasztrofális gazdasági helyzetről, szakértői kormány megalakításáról, a Fideszen belüli lázadásról – abszolút tévesnek bizonyultak.
Viszont egy lehetőség még maradt – ez is csak elméletileg –, nevezetesen a polgárháború, mivel demokratikus választások által nagyon kevés az esélye annak, hogy meneszteni lehetne a nemzeti kormányt. Eddig sem a gazdasági problémák, sem az ellenzék kisebb-nagyobb tüntetései nem ingatták meg a kormánypárt hatalmát. Magyarországon az elmúlt tizennégy évben nem volt kormányváltó hangulat. Legfeljebb csak az ellenzék maga által generált virtuális „valóságában”. Tehát a magyar kormány megbuktatásához valami „nagyot kell dobni”.
Az igazsághoz tartozik, hogy Gati, pár nappal próféciájának közlése után, az akkor még megjelenő Népszabadságban, egyoldalas magyarázatában azt állította, hogy ő csak mint lehetőségekről beszélt, de nem kért helyreigazítást.
Azért ennél többről volt szó, mert magyar sajtókörökben elterjedt a hír, hogy Washingtonban Gatit nagyon „leszúrták” nyilatkozata miatt, ennek következményeként írta meg terjedelmes magyarázkodását is. Gati nemzetközi problémát is okozott az amerikai diplomáciának. Berlini sajtókörökből olyan információ kezdett terjedni, hogy az ügy miatt a washingtoni külügyminisztériumba kérették Peter Ammont, Németország Amerikába akkreditált nagykövetét, mert, úgymond, „kiszivárgott a terv”.
Tehát már majdnem másfél évtizede gyakorlati lépések történtek a törvényesen megválasztott magyar kormány megbuktatására. Azért azt is tegyük hozzá, hogy Gati professzor már akkor felvetette, hogy az EU-nak Magyarországgal szemben az uniós hetedik cikkelyt kellene alkalmazni, amely a szavazati jogtól való megfosztást jelenti.
Lehet, hogy odáig jutunk, hogy Brüsszel, mivel számára más kedvező megoldást nem talál, érdeklődve fordul Gati elképzelése ötödik pontjának irányába.
