LMA
2024. október 17. csütörtök. 11:51
Mindenki csak találgat, hogy mit és mikor szeretne megtámadni Iránban Izrael – egy mondatban talán így lehetne a legtömörebben összefoglalni, mi történik most a két ország között. Emlékezetes, néhány napja Teherán kétszáz ballisztikus rakétával támadta meg a zsidó államot – s bár igaz, ugyan, hogy utóbbi az eszközök jó részét kiiktatták, de számos sajnos földet ért és komoly pusztítást okozott.
(S a gyászos képlethez zárójelben bátran hozzászámolhatjuk azt a pénzügyi és a hadsereget érintő raktárkészleti veszteséget is, amit az égnek eresztett izraeli elhárítóeszközök jelentenek. Hiszen az elfogórakéta nem olcsó mulatság, arról nem is szólva, hogy azokat sem lehet végtelen mennyiségben gyártani. Például a Vaskupolát alkotó egyetlen Tamír alsó hangon harminc-harmincötezer dollárba kerül – így el lehet képzelni, mibe fájt a most elfogott, nagyjából száznegyven iráni ballisztikus berendezés leradírozása az égről – pláne annak fényében, hogy egy-egy célponthoz általában két Tamírt – vagy valami hasonlóan költséges „fogdmeget” – kell fellőni.)
Visszatérve az Izrael és Irán között jelenleg is zajló adok-kapokra, az biztosan kijelenthető, Tel-Aviv nem hagyja szó nélkül Teherán lépését. Az elmúlt napokban a hírek arról szóltak, hogy az Egyesült Államok kormánya folyamatosan próbálja féken tartani közel-keleti szövetségesét, lebeszélvén őt az olaj- és atomenergiai létesítmények elleni csapásról. Az is napvilágra került, hogy Benjamin Netanjahu alapesetben nem igazán hallgat Joe Bidenre, de talán most mégis feltűnt egy halvány reménysugár, hogy a zsidó állam legalább részben lefordult az előbb említett kényes pontokról, s inkább a katonai infrastruktúrát helyezi a célkeresztbe.
Ugyanakkor rögvest érdemes hozzátenni: csak most – mert ha a dolgok elfajulnak, akkor a fentebb említettek egészen biztosan újfent fölkerülnek a listára. S bármilyen szomorú is, nagy tételben lehet fogadni arra, ha csapást mérnek a síita országra, az felelni fog – s innét nincsen megállás az erőszakspirálban.
Jelenleg azonban az a kérdés, milyen katonai bázisokra lehet csapást mérni? Akár repülővel, akár rakétákkal/drónokkal teszik, nagyjából ezerháromszáz-ezernyolcszáz kilométert kell megtenniük – jellemzően más államok, Jordánia és Irak felségterületén. Persze ez a direkt irány, mert ha valamerre kerülni óhajtanának, akkor bőven e fölött járnak majd.
Hogy nézhet ki egy támadás? Általánosságban leírható, hogy több tucat, esetleg százas nagyságrendű repülőgépet kell fölemelni, hogy sikeresen eltalálhassák az ellenséges vonalak mögötti célpontokat. Ehhez pontos és naprakész hírszerzési adatok szükségesek Irán (lehetőleg) összes katonai telephelyéről, valamint a berendezések – leginkább a ballisztikus kilövőállások és az azokba való rakéták – és fegyverraktárak elhelyezkedéséről. Fontos az észrevétlenség, illetve az, hogy valahol tankolni is lehessen – ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy vadászgép a hasa alatt kerozinnal csurig töltött póttartályt vagy nagy erejű rombolóbombát hordoz.
Azt sem árt figyelemben tartani, hogy a vadászgépeket emberek irányítják, továbbá lehet bármilyen modern is egy-egy eszköz, a teljes sebezhetetlenség csak a mesék ködében létezik. Egy-két-három lelőtt gép még talán belefér – de ugyanennyi elfogott katona már nem annyira. S ezt Tel-Aviv sem hagyhatja figyelmen kívül…
Drónokkal és/vagy rakétákkal mindez egyszerűbb, de azt sem szabad elfelejteni, a technika jelenlegi szintje sem pótolja magát az embert.
Irán hatalmas állam, 1,648 millió négyzetkilométeren terül el, s hadereje a rangsorban a 17. a világon. Bátran leszögezhető, az elmúlt hetekben a helyi haderő és a Forradalmi Gárda mindent megtett, hogy széttelepítse, elrejtse raktári készleteit – s arra is mérget lehet venni, hogy az Egyesült Államok és Izrael e folyamatot az űrből és helyi ügynökein keresztül igyekezett naprakészen nyomon követni.
S hogy mennyire volt bármelyik fél akciója sikeres, hamarosan kiderül.
